A tavaly még wimbledoni junior bajnok teniszező, Fucsovics Márton a kemény munka helyett inkább szórakozni járna – adta hírül a sajtó a minap. Az eset kapcsán kértük fel dr. Budavári Ágota pszichológust, írja meg véleményét arról: milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a fiataloknak, miután kinőnek az utánpótlás korosztályból?
Dr. Budavári Ágota pszichológus Az utánpótlás szó pontosan kifejezi a közvélekedést: a fiatalok csak a felnőtt korú sportolók utánpótlásaként jönnek szóba.. Akik újra és újra feltöltik azt a bázist, amelyre a világ figyel, s amelynek tagjai között a világversenyek során eldől az Európa- és világbajnoki címek sorsa.
De az utóbbi években a NOB felismerte, hogy a junior sportolókat akkor tudja megnyerni a későbbi felnőtt viadaloknak, ha rájuk is reflektorfény irányul, vagyis ország-világ megismeri, hogy mit képesek produkálni. Ez jelentős értékváltás a élsportban!
Az ifjúsági, majd a junior korú versenyzők életkoruk szerint talán a legérzékenyebb periódust élik meg lelkileg, a serdülő korban meg kell találniuk életcéljaikat, értékrendjüket, társas környezetükben a szerepüket, a nemi szerepük szerinti viselkedést és az önazonosságot minden téren. Egyszóval a felnőttségüket. Ilyenkor vívják meg legkényesebb csatáikat szüleikkel saját önállóságukért, függetlenségükért, kompetenciájukért – amit a szülők vagy tapintatosan elviselnek, vagy sem. Ez utóbbi esetben szülői dominanciájukat akarják érvényesíteni továbbra is, vagyis gyerekként kezelik őket, helyettük döntenek.
A sportkarriert pártoló szülők gyakran akkor látják garantáltnak a gyerek előrehaladását, fejlődését a sportban, ha zárt rendszerű kollégiumba küldi őt. Manapság hallunk holland, német, francia, angol, sőt magyar sportakadémiákról – melyekben a legfőbb cél, hogy a gondosan felépített fizikai felkészülés során a fiatal elsajátítsa mindazokat a készségeket, amelyek a sporttevékenységének színvonalát a felnőttéhez közelítik.
A szakági edzők, a fizikai állóképességet megalapozó trénerek, pedagógusok mindannyian azon dolgoznak, hogy kihozzák mindenkiből a legjobbat. Csak nem mindegy, hogy milyen eszközökkel. Ismert olyan akadémia, ahol mindenek felett a sportági edzés áll, mindent annak rendelnek alá, és a középiskolai tanulás háttérbe szorul. Feltehetően különféle eszközökkel, legtöbbször szigorral tartatják be a sportkollégium vezetői az elvárásokat (napirendet, házirendet stb), van ahol kőkemény munkarendben, vasszigorral dolgoztatják a fiatalokat – végrehajtatják a legkeményebb feladatokat, s ez gyakran fájdalommal párosul. Az eredmény érdekében mindent bevetnek – hiszen az edzők munkájának megítélése is a sportolók teljesítményétől függ. És legtöbbször nem is marad el a kiemelkedő eredmény.
De mi vész el? A sportolás élvezete. A mozgás öröme, ami már a 3-4 éves gyereket is motiválja arra, hogy fizikai aktivitást kezdeményezzen. Sőt a későbbiekben, minél összetettebb mozdulatsorokra válik képessé, annál nagyobb örömét leli benne. Ismeretes, hogy az életkor előrehaladtával egyre kevésbé az örömszerzés az ösztönző, s mind inkább a teljesítmény vágya, a győzelemre törekvés. Gyakran hallunk magyar felnőtt profi sportolóktól is olyan megjegyzéseket, hogy igazán élvezték egy-egy pillanatát a versenyüknek (vívás, labdajátékok), ami nélkül fásult munkavégzéssé silányulna minden felkészülés. Csak a győzelemért, a vele járó jutalomért nem lehet 10-20 éven át (16-36 év között) dolgozni, 40 fokos edzőteremben, netán kevlár ruhában, vagy test-test elleni küzdelemben gyűrve egymást.
A totális fegyelemben dolgoztatott sportolók a sportkollégiumot, akadémiát elhagyva sokszor nem találnak rá a helyes munkarendre, időbeosztásra – hiszen eddig kívülről, okos felnőttek találták ezt ki helyettük, hajtatták végre, s mindebbe beleszólásuk sem volt. Ilyenkor a kortársi millió nagy csábítást gyakorol rájuk; buliznak, szórakoznak, élvezik azokat a magánletbeli pillantokat, amelyektől eddig el voltak tiltva – érthetően. Az okosabb sportoló rövidebb- hosszabb idő után hiányolni kezdi a mozgást, a rendszeres munkát, és önállóan, saját céljait megfogalmazva újra edzeni kezd. És ehhez kell a szülői segítség: hogy a fiatal megtalálja a megfelelő edzőt, klubot, hogy felépítse magában azt a rendszert, amelyben dolgozni tud, s a hétvége mégis az övé marad.
