Évi négy és fél ezer meccs

A játékvezető hasonlóan fontos, de jóval kevésbé megbecsült „kelléke” a kézilabda-mérkőzésnek, mint a játékos, a kapu vagy a labda. De vajon kiből, no meg miért is lesz sípmester? És vannak-e elegen? Mennyire más gyerekeknek meccset vezetni, mint felnőtteknek? Cserepes Bélát, a Magyar Kézilabda Szövetség játékvezetői bizottságának elnökét faggattuk.

dzs – Elnök Úr! Hogyan lesz valaki a játékvezetők főnöke? Nyilván hosszú évekig bíráskodott, de előtte, netán közben kézilabdázott is? – Kis túlzással azt mondhatnám, hogy mióta az eszemet tudom, a kézilabda vonzásában élek. Pécsett, egy bányászkolónián laktam, ahol a legnépszerűbb sportág a foci, a bunyó és a kézilabda volt. Ösztönösen vonzódtam ehhez a sporthoz, és ötödikes általános iskolás koromtól kezdve a mai napig tart ez a szerelem. Az általános iskolában a miénkből és az alattunk levő osztályból szerveződött az a csapat, amelyből később többen is magasabb osztályokban kézilabdáztunk. Én 1974-ig a megyei I. osztályban játszottam, majd három évre az akkor létrejött PMSC NB I-es csapatához igazoltam. Innen az NB II-es Pécsi Kesztyűgyárhoz kerültem, ahol 1983-ban fejeztem be a játékot egy térdsérülést követően. Ekkor Kiss László nemzetközi játékvezető tanácsára tettem bíróvizsgát, és 2003-ig a kézilabdázáshoz a játékvezetés révén kötődtem. Ötvenkét éves koromban számomra is eljött a búcsú az aktív játékvezetéstől. Még ebben az évben felkértek, hogy segítsem az országos JB munkáját, amit örömmel vállaltam. 2006 augusztusában kaptam megbízatást a játékvezetői bizottság vezetésére. – Egy évben összesen hány mérkőzésre kell megszervezniük a játékvezető-küldést az U8-as korosztálytól a felnőtteken át a szeniorokig? – Nyilvántartásaink szerint egy bajnoki évben a Játékvezetői Bizottság megközelítőleg 4500 mérkőzésre küld játékvezetőket. Ebben természetesen benne van minden mérkőzés, a legfiatalabbaktól a legmagasabb bajnoki osztályokig bezárólag. – Erre a hatalmas feladatra hány kolléga áll rendelkezésre? Minden meccsen párok vannak, vagy egy bizonyos korosztály alatt elegendő egy játékvezető? – Az, hogy hatalmas munka, nem fejezi ki hűen azt, amit két kollégám ezzel kapcsolatban végez. Ha a munkájuk csak abból állna, hogy minden mérkőzéshez beírnak két játékvezetőt, túl egyszerűnek tűnne. Számtalan küldési szempont figyelembe vétele után dől el, melyik mérkőzésre kit jelölünk. Azt az elvet követjük, hogy minden mérkőzésen két játékvezető legyen. Nem szeretnénk azt a látszatot kelteni, hogy az alacsonyabb osztályú mérkőzést lebecsüljük: oda elég egy játékvezető is. – Életkoruk, tapasztalatuk, teljesítményük alapján kategorizálják a bírókat? – A játékvezetők kategóriába sorolásánál mindaz, ami a kérdésben szerepel, számításba jön, plusz még az is, hogyan felel meg az általunk felállított egyéb követelményeknek: elméleti teszt, fizikai teszt, emberi és erkölcsi tartás, és így tovább. – Elegen vannak? A játék gyorsulásával egyre komolyabbak a fizikai követelmények, ezért egyre fiatalabban kénytelenek visszavonulni a játékvezetők. Vagy ez csak az élvonalra igaz, és például az onnan kiöregedők az utánpótlás korosztályokban, alacsonyabb osztályokban fújhatják még a sípot? – Az a véleményünk, hogy mi, játékvezetők sohasem vagyunk elegen. Szükségünk van minél több játékvezetőre, akikből kiválaszthatjuk azokat, aki megfelelnek az általunk felállított követelményeknek, és ezen túl a mai, korszerű kézilabdajáték követelményeinek. Arra törekszünk, hogy csak azok a játékvezetők maradjanak az élvonalban, akik fizikailag, mentálisan, szakmailag a legfelkészültebbek, akik a számonkéréseken maximálisan teljesítenek. Ezzel együtt kénytelenek vagyunk korhatárokat is meghatározni az egyes kategóriákban. Az NB I-ben és az NB I/B-ben 52 éves korig, az NB II-ben pedig 55 éves korig vezethetnek a játékvezetők. Az MKSZ elnöksége határozatának értelmében a megyékben pedig 60 éves korban húzták meg a felső határt. Természetesen arra törekszünk, hogy az arra alkalmas kollégákat egyéb területeken foglalkoztatni tudjuk: versenybíróként, játékvezető-ellenőrként. – Milyen a bíróutánpótlás? Azt hallani, hogy egyre kevesebb gyerek áll játékosnak, egyáltalán kevesebben sportolnak, mint korábban. Az ember azt gondolja, hogy játékvezetésre aztán még inkább lasszóval kell fogdosni a jelölteket. – Kezdeményezésünk az utóbbi három-négy évben nyitott fülekre talált a megyei szövetségekben, és folyamatosan szerveződtek az alapfokú játékvezetői tanfolyamok. Ezekről jelentős számú fiatal játékvezető került ki az elmúlt időszakban. Velük az idei rangsoroló vizsgáinkon már találkoztunk. Arra is ösztönöztük a megyei szervezeteinket, hogy tanfolyamaikra minél több kézilabdás múlttal rendelkező fiatalt nyerjenek meg, és sikeres vizsgát követően az ő előmenetelüket kiemelten támogatjuk. Ennek tudható be, hogy az idei évben az NB II-es bajnokságokban már feltűnik többek között Bécsi János, Tóth Edmond, Erdélyi László, Csorba Gábor vagy éppen Tarnavölgyi Gergely. – Mi jelenti ma a vonzerőt e korántsem kényelmes hivatás iránt? A pénz, az utazás, az adrenalinhiány? A szeretetéhség, a népszerűség hajszolása biztosan nem… – Nem egyszerű erre kérdésre válaszolni. Én a magam példáját említeném. Szívesen maradtam ebben a közegben az aktív játék után, és annak ellenére jól éreztem és ma is jól érzem magam, hogy időnként értek és érnek különféle támadások. Viszont sokkal több volt a kellemes élmény, emlék, ami miatt szívesen gondolok vissza ezekre az időkre. – Létezik olyan gyerek, aki már kiskorában sztárbíró akar lenni, nem pedig inkább gólkirály? – Én még nem találkoztam ilyennel, de remélem, van olyan vonzó a tevékenységünk, hogy mihamarabb feltűnnek ezek a fiatalok is körünkben. – Mi szükséges ahhoz, hogy valaki igazi, hivatalos mérkőzést vezethessen? Hány éves korban lehet elkezdeni, mit kell elvégezni hozzá? Ez mennyi időbe, pénzbe kerül? Miként lehet előrejutni a ranglétrán? – A játékvezetői képzés megyei szintű tanfolyam elvégzésével indul, a korhatár 15-16 év. Az itt sikeres vizsgát tett játékvezető a saját megyéjében – felügyelettel, tapasztaltabb játékvezető párjaként – elkezdhet alacsonyabb szintű mérkőzéseket vezetni. Aki ügyes, rátermett, azt kiválasztják, és társával már egyre több felnőtt mérkőzésen is közreműködhet. Két év tapasztalattal lehet felterjeszteni az országos keret vizsgáira, ahol NB II-es tagságot szerezhet. Ismét két év gyakorlás és megfelelés esetén lehet feljebb lépni, az NB I/B-s keretbe, ahonnan kiemelkedő teljesítményt követően az elitkeret következhet. Tehát öt-hat év után, de kivételes esetben előbb is, az élvonalban találhatja magát a rátermett, agilis játékvezető. – Alkatát, személyiségét tekintve milyen gyerekből, később felnőttből lesz jó játékvezető? – Meggyőződésünk, hogy fontos a kézilabdás alap. Előny, ha valaki az alkatát tekintve sportos megjelenésű. A személyiségi jegyek közül is említek néhányat, fontossági sorrend nélkül: határozottság, megbízhatóság, feddhetetlenség, vezetői alkat. És még egy nagyon fontos dolog. Aki jó játékvezető és főleg, aki nemzetközi játékvezető szeretne lenni, annak elengedhetetlenül fontos az angol nyelv ismerete. – Milyen a hierarchia a játékvezetők között? A kezdő játékvezető gyerekeknek fúj, és ahogy halad előre a ranglétrán, úgy kapja a nagyobb feladatokat, vagy nem ennyire egyszerű az összefüggés? – Játékvezetőinket a következő kategóriákba rangsoroljuk. Az A keret 20 párosból áll, köztük van a hét nemzetközi játékvezetői párosunk is. Aki ebbe a körbe tartozik, az minden Magyarországon megrendezett bajnoki mérkőzésen közreműködhet. A B keret 15 párosból áll, akik NB I/B-s férfi mérkőzést, illetve ennél alacsonyabb osztályú mérkőzéseket vezethetnek. A C keret szintén 15 párosból áll, ők NB I/B-s női mérkőzést, illetve ennél alacsonyabb osztályú mérkőzéseken szerepelhetnek. Az NB II-es keret 130 párosból áll, ők értelemszerűen NB II-es, illetve ennél alacsonyabb osztályú mérkőzéseket vezethetnek. Annak, hogy ki, mikor, hol, milyen mérkőzést vezet, sok összetevője van, a kielégítő válasz meghaladná ennek az interjúnak a kereteit. – A fenti létszámban mekkora a hölgyek részaránya? – Mintegy tizenöt vizsgázott női játékvezető van az NB-s keretekben, közülük néhányan férfikollégával vegyes párt alkotnak. A létszámuk remélhetőleg folyamatosan nőni fog, már csak azért is, mert a nemzetközi és az európai szövetség is szorgalmazza a fiatal, tehetséges női játékvezetők egyre nagyobb szerepvállalását. – Mennyiben más gyerekeknek meccset vezetni, mint felnőtteknek? A fiatalok megadják a kellő tiszteletet? A játékvezető ugyanolyan komolyan vesz egy serdülő, mint egy felnőtt élvonalbeli mérkőzést? – Én szerettem gyerekeknek vezetni mérkőzést, mert figyeltek és szívesen vették, ha néha megmagyaráztam, mit miért ítéltem. Ezt elvárjuk kollégáinktól is mindig, főleg azoktól, akik gyerekeknek, kezdőknek vezetnek, hiszen a kicsik legtöbbje még tanulja a játékot, és ezzel együtt a szabályokat is. Ezen a szinten jó, ha a játékvezető pedagógusként is jelen van. Sokkal nehezebb a helyzetünk azokkal a szülőkkel, hozzátartozókkal, akik a gyerekmérkőzéseknek rendszeres látogatói, és akik időnként óriási feszültséget gerjesztenek egy-egy játékvezetői ítélet kapcsán. – Ön mikor volt utoljára utánpótlás-mérkőzésen, és hány éves volt a legfiatalabb vizsgázott játékvezető, akit látott bíráskodni a pályán? – Én rendszeres mérkőzéslátogató vagyok, a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig. Ameddig lehetett, szívesen vezettem is ilyen találkozókat. Legutóbb Pécsett, diákolimpiai csoportmérkőzés nézője voltam. A legfiatalabb játékvezetőt pedig Szegeden, egy alapfokú gyakorlati vizsgán láttam. Ha jól emlékszem, 17 éves volt.