Márton Anna első lett a FIE 2011-es összetett junior nőikard-világranglistán. A BSE büszkesége idén két korosztályban is remekelt. Nagy álma, hogy a felnőtt válogatott tagjaként olimpián szerepelhessen.
JSZ Anna kilencévesen a Budavári Általános Iskola sportszakkörében kezdett vívni. Tehetségére hamar felfigyeltek, a BSE gyorsan le is igazolta. Azóta is itt edz, Gárdos Gábor irányításával. Az első sikerei gyorsan jöttek. Nemcsak a saját korosztályában, hanem az idősebbek között is nyert viadalokat. Eddigi talán legnagyobb sikerét érte el, amikor a FIE idei összetett junior nőikard-világranglistájának első helyén végzett.
December elején a Nemzetközi Vívó Szövetség kongresszusán, az Egyesült Államokban, Philadelphiában adták át az elismeréseket a rangelsőknek. A sors fintora, hogy Anna - éppen verseny miatt - nem tudott elutazni, hogy személyesen vegye át.
- Sajnálom, hogy nem lehettem ott a kongresszuson, de nagyon fontos volt számomra, hogy részt vegyek a dormageni junior Világkupa-versenyen - válaszolta kérdésünkre.
- 2011 az eddigi legsikeresebb éved?
- Sikeresnek könyvelem el, igen! Sajnos, a kadett-világbajnokság nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, viszont junior-vébén sikerült dobogóra állnom, illetve több Világkupa-versenyt is megnyertem. Most volt a szezon első junior Vk-viadala Sosnowiecben, ahol bronzérmes lettem, és remélem, hogy a továbbiakban is hasonlóan szerepelni.- Az utánpótlás-korosztályokban már bizonyítottál. De hogyan gondolsz a felnőttmezőnyre?
- Amikor elkezdtem vívni, bennem is megfogalmazódott, mint mindenkiben, hogy szeretnék olimpiát nyerni. Az 1964-es olimpia kardvívó egyéni bajnokával, Pézsa Tiborral dolgozom együtt, és nagyon sokat tanulok tőle. Már látom, hogy az olimpia nem elérhetetlen cél. Addig is szeretnék minél több eredményt elérni a korosztályos világversenyeken. És persze változatlan a célom, hogy a felnőttválogatott tagja legyek.
- Nagyon elfoglalt tini lehetsz.
- Valóban. De az iskolát, szerencsére, össze tudom egyeztetni a sporttal. Budapesten a Petőfi Sándor Gimnáziumba járok, ahol az igazgatómtól és a tanáraimtól rengeteg segítséget kapok. A napomat reggel az edzőteremben kezdem, ahol edzőmmel, Gárdos Gáborral dolgozunk. Ezután bemegyek az iskolába, majd utána vissza, nagyjából kétórás edzésre. Ezután hazamegyek, lefekszem, majd másnap kezdődik minden elölről. Ennek ellenére sincs bennem hiányérzet. A barátaim is a sporthoz kötődnek, a kikapcsolódásom pedig hozzájuk.
