A Szepetnek SE csapata ugyan negyedik helyen zárt az októberi gyermek-bajnokságon, versenyzői mégis különleges helyzetben vannak: a község általános iskolájában tantárgy lett a sportág, a település weboldalán pedig külön intézmény, az óvoda, az iskola és a családi napközi után.
Sajó Annamária Lábtoll-labda? Tollaslabdához hasonlító sportág, amelyet mégis lábbal űznek, a röplabdáéhoz hasonlatos pályán? Hogy is van ez? Bár az első sportági versenyt 1992-ben rendezték, a hazai szövetség pedig két évvel később alakult meg, sokaknak még mindig ismeretlenül cseng a lábtoll-labda. Nem így Szepetneken, ahol az általános iskola száz tanulója közül hetvenen űzik, sőt: tantárgy lett.
Szepetnek ezerhétszáz lakost számláló település Nagykanizsa szomszédságában. Laskiné Springer Éva, a helyi általános iskola testnevelő tanára 1998-ban ismerkedett meg a lábtoll-labdával, és egyből beleszeretett.
- Takács Tamás ekkor tartott bemutatót nekünk, és annyira megtetszett a sportág, hogy fél évre rá már versenyeztünk is - meséli a tanárnő. - A lábtoll-labdáról bátran állíthatom, hogy nehéz sportág. Különösen, ha az ember negyvennyolc évesen kezdi el, hiszen idő kell a kifutáshoz. Aztán, ahogy telnek az edzések, kialakul a rutin. És bár már tanítom, én is gyakorlok, és a senior versenyzőkkel mérettetem meg magam.
Eközben a községi általános iskolában megcsappant a diákok létszáma: egy-egy osztályba ma már kevesebb, mint tíz gyerek jár. Laskiné Springer Éva pedig úgy döntött, nem tartja meg magának új szenvedélyét, és a kevés tanulóból is megpróbál valamilyen sportcsapatot létrehozni. Beillesztette az óráiba a lábtoll-labdát, szabadon választható sportágként.
- A kötelező óraszámban szerepelnie kell atlétikának, gimnasztikának... satöbbi. Ezen felül viszont a testnevelő dönt, mit épít be az órái szakanyagába. Ez a sportág minden izomcsoportot megmozgat. A jellege megköveteli, hogy az edzéseken sok az állóképességet javító gyakorlat, a dekázás és az iramfutás. Ezen kívül fontos a helyzetfelismerés, valamint a térlátás, hiszen a labda érkezéséhez kell igazítaniuk saját pozíciójukat. Csapatjátékként a közösségi szellemet is formálja. Ebből is látható, hogy sok kritériumnak kell megfelelni.
Mára jószerivel az egész iskola lábtoll-labdázik: száz diákból hetvenen lépnek pályára versenyeken is. A Szepetnek SE 2003-ban belépett a sportág szövetségébe.
- Van ifi fiú- és gyerekcsapatunk, amely profi szinten lábtoll-labdázik. A legsikeresebbek viszont a lányaink, akik rendszeresen az első-második helyen végeznek. Negyedik osztálytól pedig beleépítettem a sportágat a tantervbe is.
A versenyekre való felkészülés, és az azokkal járó utazás jóval túlnőtt önmagán. A baráti társaságok és a családi élet meghatározó, összetartó erejévé vált Szepetneken.
- Természetesen minden gyerek izgatottan várja a megmérettetéseket, de nem csak rajtuk múlik a siker: szülői segítség nélkül nem menne. Amikor tavaly műtöttek, ők vitték el a gyerekeket versenyre. Ha erről van szó, az egész falu összefog: a hivatal kölcsönadja a mikrobuszát, a szülők pedig rendszeresen elkísérnek minket. Mindenki tudja, hogy minél többet versenyeznek a gyerekek, annál eredményesebbek lesznek - sorolja a tanárnő.
A szorgos építkezésnek köszönhetően Szepetnek idén októberben a tizenhetedik országos bajnokságnak adott otthont, ahol a hazai csapat a negyedik helyen végzett.
- Szeretnénk a top együttesek közé tartozni, de a sors eddig nem így hozta - mondja Laskiné. - Nemzetközi szabadversenyen és a hazai bajnokságon is szeretnénk bizonyítani, és úgy érzem: jövünk felfelé.
