Pszichológia pro és kontra

„Lehet, hogy vadul hangzik majd, amit most mondok, de a londoni sikerek dupláját is el tudom képzelni” - nyilatkozta nemrégiben egy sportpszichológus a Rióban várható magyar éremtermésről. Heves vita támadt belőle. Mi pedig érvvadászatra indultunk.

Sajó Annamária „Lehet, hogy vadul hangzik majd, amit most mondok, de a londoni sikerek dupláját is el tudom képzelni” - nyilatkozta nemrégiben dr. Lénárt Ágota sportpszichológus az mno.hu-nak a 2016-os Rio de Janeiro-i játékok várható magyar éremterméséről. Budavári Ágota, aki szintén sportpszichológus és Fábián László, a MOB sportigazgatója ugyanakkor vallja: a szinten tartásnak is örülhetünk majd. Dudás Miklós, olimpiai pontszerző kajakos és Szatmári András, junior Európa- és világbajnok kardvívó inkább az edzésektől, mintsem a sportpszichológia „háttértámogatásától” várja a sikert. És most jöjjenek a részletek! „London előtt az utazó csapat fele jutott el szakemberhez, ráadásul közülük sokan csak egy-egy alkalommal találkoztak pszichológussal, nem volt folyamatos a konzultáció. Ha a sportpszichológiai felkészítéshez sikerül megteremteni a szervezeti kereteket, akkor akár el is felejthetjük a 2012-es játékok eredményeit, mert még annál is fényesebb jövő vár ránk" - indokolta optimista jövőképét dr. Lénárt Ágota. Kollégája, dr. Budavári Ágota óvatosabban fogalmaz: „Ez azért túlzás, a számszerűsítés egyszerűsítés. A tudomány lehetőségei ennél behatároltabbak, négy év alatt nem lehet csodát tenni. Kétségeim vannak, hogy el lehet-e juttatni bizonyos szint fölé a sportolót. A sport ugyanis kiszámíthatatlan és esetleges eredményeket hoz.” Érdeklődésünkre nemhogy a londoni éremeső dupláját vizionálná, de úgy véli, hogy megismételni is nehéz lesz. Szerinte három ok miatt: „Az egyik gátló tényező lehet az, ha a sportoló szakmailag nem elég felkészült, rossz stílust rögzített, vagy alkatilag tér el a sportági normától. Ha egy kosaras alacsony, a jó Isten sem növeszti meg! A másik, hogy sem az élettani, sem az edzettségi állapota nem olyan, amelyen orvosi segítséggel javítani lehetne. A harmadik szempont pedig természetesen a tehetség. Mi nem tudjuk a sportolókat kiléptetni önmagukból: módosítani lehet a pszichés állapotukat, de túl sokra azért ne vállalkozunk!” Két fontos külső hatáshoz is köti a versenyzők eredményességét. „A szülők mohón akarják a sikert, márpedig őket nem lehet lecserélni. Hogy jövünk mi ahhoz, hogy azt mondjuk nekik: évek óta rosszul viszonyulnak a gyerekükhöz? No, az edzőket sem könnyebb meggyőzni róla, hogy motiválni nehéz, de csak így várhatják el a tanítványaiktól, hogy tíz éven át harcoljanak a nagy célért.”

A példa ragadós

A londoni olimpián Szilágyi Áron kardvívó (22) ötkarikás aranyat nyert, Joó Abigél dzsúdós (22) ötödik, Dudás Miklós (21) kajakos pedig hatodik helyezését ért el U23-as kerettagként. Dr. Budavári Ágota korábbi interjúnkban hangsúlyozta, hogy az életkor eredményre predesztinálhat, az érmek pedig motiválják a fiatalokat. „A sikernek rettenetesen nagy vonzása van. Felcsillan a remény, a kortársak példája révén elérhető közelségbe kerül a nagy diadal. Az viszont más kérdés, hogy a kezdeti lelkesedés után egyáltalán megmaradnak-e a sportban. És itt jön ismét az edzők motiváló hatása.” Fábián László, a MOB sportigazgatója is túlzásnak tartja a duplázást, és annak is örülne, ha Rióban a londoni eredményeket megismételnénk. Szerinte három-négy olimpia távlatában térül meg a sportpszichológusok hatása. „Szívem szerint minden sportolóhoz két szakembert rendelnék, és akkor meg is négyszerezhetnénk az érmek számát! A viccet félretéve, hiszek a lélekgyógyászok munkájában, fontosnak tartom, hogy még intenzívebben bekapcsolódjanak a sportolók felkészítésébe, de nem ez az egyetlen út a sikerhez. Annak idején én is éltem a segítségükkel. De csak erre nem hegyezném ki az eredményeimet, bár biztos, hogy nélküle nehezebb lett volna” - mondja az 1988-ban Szöulban olimpiai bajnok öttusázó. A sportigazgató úgy véli, az utánpótlás-programok már Londonban kézzel fogható eredményt hoztak. „Szilágyi Áron aranyérmén kívül azért megemlíteném, hogy Londonban tizennégy olyan sportoló szerzett érmet, aki korábban a Héraklész-programban vett részt. Negyvenhat egykori héraklészes pedig pontszerző helyen végzett. Tervezzük, hogy a sportpszichológia jelenlétét is erősítjük, de a részleteket még nem dolgoztuk ki.” A sportolók az edzésektől várják az eredményt

Dudás Miklós, olimpiai hatodik helyezett kajakos fél évig dr. Fischer Miklós lelki támogatásával is készült az ötkarikás játékokra. Ő úgy fogalmazott, hogy bár hosszú távra tervezi az együttműködést, és sokszor ő „mentette meg” két futam között, a lélekgyógyász csak részese a sikernek. „A tehetségen és a támogató háttéren túl a kor a legfontosabb. Most az egyéni és a csapatsportokban egyaránt sok a kiöregedő kitűnőség, így annak is örülhetünk majd, ha Rióban annyi érmünk lesz, mint Londonban.” Szatmári András, junior Európa- és világbajnok kardvívó még nem járt pszichológusnál, de most, a térdműtétjét követően tervezi, mert azt mondja: „Nem gyógyulok olyan ütemben, ahogyan szeretnék, és lehet, a szakember tudna segíteni, hogy pozitívan lássam a jövőt. A másik ok: sokszor hallom, hogy Szilágyi Áron utódaként emlegetnek, és ezt kezdem tehernek érezni.” A vélemények tehát – olvashatták – megoszlanak: mind a sportpszichológusok, sportvezetők, mind pedig a leginkább érintettek, a sportolók között. Vagy maga téma, a sportpszichológus szerepe, fontossága a megosztó? Várjuk olvasóink véleményét is ebben a témában. Lehet hozzászólni, pro és kontra!