Senki sem merte kimondani, de mindenki érezte: feljuthat a legjobbak közé a férfi U20-as kosárlabda-válogatott − mondta honlapunknak a szövetségi edző a B divíziós Európa-bajnokság harmadik helye után. Váradi Attila hozzátette: bár sok játékos kiöregszik a korosztályból, az újakkal is elérhető lesz jövőre a bentmaradás.
K. D.− Két hete harcolták ki a feljutást. Az Eb-t értékelve: mi volt a siker legfontosabb eleme?
− A csapatot motivált játékosok alkották. Akik korábban már játszottak Eb-n, szerettek volna végre komoly eredményt elérni, és azok is mindent megtettek a sikerért, akik először szerepeltek. Ennek a felfogásnak köszönhető, hogy a munkát maximálisan próbálták elvégezni, bár kevés idő állt rendelkezésünkre. Meccsről meccsre kellett javulni, de mindig sikerült megtenni a következő lépést.
− Mikor érezte, hogy sikerülhet a feljutás?
− Nem mertük kimondani, de az első két-három meccs után mindenki érezte, hogy ott lehet a helyünk a legjobbak között.
− Melyik volt a legnehezebb találkozó?
− A lengyeleké volt a legerősebb csapat, tőlük ki is kaptunk. Tele vannak az amerikai egyetemi bajnokságban szereplő kosarasokkal. A harmadik helyért a belgák ellen a végjáték volt izgalmas. Jól kezdtünk, meglepetést okoztunk az ellenfélnek, el is húztunk, aztán egyre jobban felőröltek minket, de a végére szerencsére maradt egy pont előny. Az utolsó másfél perc sokáig tartott.
− Az Eb előtt azt mondta, hogy a védekezésen kell javítani. Azt látva, hogy mennyi lepattanót szedtek és milyen kevés pontot kaptak, ez sikerült is.
− Igen, a védekezést sikerült megoldani, és a támadások szervezése is rendben volt, de a dobószázalékkal nem dicsekedhetünk. Sok múlik a koncentráción. Nem rosszkezű fiúkról van szó, de vizsgák után érkeztek az edzőtáborba, és már akkor látszott, hogy hullámzó a dobóteljesítményük. A dobóforma nem volt stabil, és érződött, hogy ez a sorozatterhelésnél még romlani fog, sajnos így is lett.
− Mennyire lepte meg az ellenfeleket a magyar csapat jó szereplése?
− Végül bevallották, hogy a korábbi évek eredményei alapján lenéztek minket a torna elején. Bár a lengyelektől kikaptunk, de egy elrontott negyedet leszámítva partiban voltunk velük, és ezt követően a többiek már figyeltek ránk. Érződött a respekt, féltek tőlünk.
− Nagy lökést jelent a feljutás a férfi szakágnak?
− Önmagában nem hiszem. Sok ilyen eredmény kellene, akkor beszélhetnénk tendenciáról, ami már lökést adhatna a sportágnak. Reméljük, hogy lesznek hasonló sikerek. Javult a feltételrendszer, a klubokban jobb minőségű munka zajlik, így lehet évről évre előrelépni. A képzés hosszú folyamat, sokat kell tenni, hogy ne csak egy-egy kiugró eredmény legyen, hanem stabilan, minden korosztály sikeresen szerepeljen.
− Kik kerülhetnek be a felnőttválogatott keretébe a fiatalok közül?
− Neveket nem szeretnék említeni, de sok olyan kosaras van, akiben megvan a lehetőség. Ehhez viszont még sok munkát kell elvégezni.
− Nem is lehet kérdés, hogy marad a csapat élén?
− Ez nem az én döntésem, erről a szövetség elnökség határoz, de természetesen szeretném folytatni.
− A bentmaradás nehezebb lesz?
− Korai még ezzel foglalkozni. Ahogy idén is, jövőre is sok múlik majd a felkészülésen. Az 1993-asok kiöregednek ebből a korosztályból, helyettük 1995-ös jönnek. Az más szerkezetű csapat, más típusú játékosokkal, de szintén nem rossz garnitúra, képes lehet megragadni az élvonalban. Fontos, hogy a klubokban megfelelő legyen a munka, a fiatalok kapjanak lehetőséget, mert téthelyzetben sok múlik azon, hogy hol, milyen körülmények között edződtek.
