Porronggyal nem lehet...

Fiatal cselgáncsozóink hosszú ideje kényeztetik a sportág szerelmeseit: világ- és Európa-bajnokságokon, Világ Kupa-versenyeken játszanak főszerepet. Vannak köztük olyanok, akik több korosztályban is érdekeltek, így előfordul, hogy hét(!) hónapon keresztül csúcsformában kell(ene) lenniük. Pánczél Gáborral, a szövetség szakmai alelnökével arról beszélgettünk, hogy miként lehet elviselni ezt a nagy terhelést.

Szegő Tibor Gercsák Szabina, a MOL Új Európa Alapítvány támogatottja áprilisban, a budapesti Európa-bajnokságon a felnőttek között állt helyt, előtte és utána is indult a Világ Kupa sorozat versenyein, ahonnan aranyérmekkel tért haza. Az EYOF ezüstérme után Floridában világbajnoki címet szerzett, a most befejeződött szarajevói Európa-bajnokságon megint második lett. – Szarajevóban nem nyertünk aranyat, ami akár meglepő is lehet, bár sok sportág kiegyezne az egy ezüst-, három bronzérmes szerepléssel. – Tudni kell, hogy a világon hihetetlen népszerű a mi sportágunk. Ebből következik, hogy borzasztó nehéz eredményt elérni, így felértékelődik minden érem, és helyezés. Január óta új szabályokkal működünk, és ennek beépítése a taktikai repertoárba komoly feladat. Sokan kerültek emiatt hátrányba, s ha aki a felnőttkor határán van, annak már nagyon nehéz átállni. Sokaknak viszont kedvez az új forma, ráadásul a fiatalok könnyebben váltanak. Nem élem meg kudarcként, hogy aranyérem nélkül jöttünk haza Szarajevóból, szerintem a versenyzők sem éreznek másként. Tudomásul kell venni, hogy az utánpótlásban elért siker csak támpontot ad: mennyi munkát kell még elvégezni ahhoz, hogy a sportoló felnőtt korában is sikeres legyen. – Hogyan módosult a felkészülés rendszere a januári szabályváltozások óta? – Alapjaiban nem kellett nagyot változtatni, mert a cselgáncsozók mindig rengeteget edzettek. A technikai repertoárt kellett szűkíteni, de ez hamar ment. Az is igaz, hogy a bírók is finomítottak a büntetési szokásaikon és a rendszer összecsiszolódott. – Ön korábban azt mondta, hogy ez az új szisztéma rossz irányba viszi a sportágat. – El kell ismernem, hogy egyelőre ennek ellenkezőjét bizonyítja az élet. Látványosabb, élvezhetőbb, a közönség számára fogyaszthatóbb, izgalmasabb lett a cselgáncs. – Az áprilisi budapesti Európa-bajnoksággal kezdődött a szezon, és még nincs vége. Hogy bírják azok, akik több korosztály versenyein is indulnak?

– Pokoli teher mindenkinek, nem beszélve arról, hogy most kezdődött el az iskola, és azzal is össze kell egyeztetni az edzéseket. Naponta látom a tanítványaimon itt, a KSI-ben, hogy még nehezen koncentrálnak, hiszen a suliban sem mindenki találja még a helyét. Napi két tréning mellett készülni a következő tanítási napra, embert próbáló. Nagy baj, hogy a sportágunk, bár eredményes, nem rendelkezik olyan bázissal, hogy súlycsoportonként két versenyzőt tudnánk kiállítani, így az egyik időnként némi levegőhöz juthatna. – Nézzük Gercsák Szabinát, a Hell Miskolc JC cselgáncsozóját! – Világklasszis. Súlycsoportjában minden nyert, amit lehetett. Szerintem hagyni kéne néha kicsit pihenni, bár kétségtelen, hogy szarajevói ezüstérmével a juniorok között is letette a névjegyét. Nem zárom ki, hogy jövőre még mélyebb vízbe dobják, hiszen kezdődik a felnőtt olimpiai kvalifikációs időszak. Lehet, hogy bírni fogja, mert bírni kell, és akkora klasszis, hogy ez neki meg sem kottyan, de komoly szakmai kérdéseket vet fel a terhelése.

– Beszéljünk Tóth Krisztiánról is, akiről a szakma úgy vélekedett, hogy gyémánt került elő, és már csak csiszolni kell! – Így van. Az ő felversenyzései pazarul sikerültek. Az U23-as korosztályban Európa-bajnok, felnőtt világbajnokságon pontszerző lett, de a gyémánt az kemény. Porronggyal nem lehet eredményt elérni. Ugyanakkor vannak mentális problémák. Amikor magasabb korosztályban indul, akkor nincs rajta teher, míg a sajátjai között érzi a teljesítménykényszert. Ezzel küzdünk most, de jó úton haladunk és a hullámzó teljesítményét szeretnénk kiegyensúlyozni. – Hogy áll az ifjúsági olimpiai kvalifikáció? – Gercsák Szabina floridai világbajnoki címével megszerezte az elsőt kvótát, de annyira bonyolult a rendszer, hogy még nem lehet tudni mi lesz a fiúkkal. Összevont súlycsoportok lesznek Nandzsingban, várni kell még a lehetőségekre! – Rióra kit tud delegálni az utánpótlás? Lesz-e a kvalifikációs versenyeken fiatal cselgáncsozó? – Nehéz kérdés. A sportágfejlesztési program beindítása épp most zajlik. A fiatalok indítása hordoz némi rizikót magában. Tóth Krisztiánt el tudom képzelni a kvótaszerző versenyeken, ahogy Gercsák Szabinát is, bár ő még túl fiatal ehhez, de azért meg lehet próbálni. Lehet, hogy súlycsoportot kellene váltania, de ez megint komoly szakmai dilemma, hiszen a magasabb kategóriába bele kell erősödni, variálni kell a technikát. – Mekkora a különbség a juniorok és a felnőttek között? – Óriási, és ezért jó az U23-as kategória, hiszen így nem kopik el a fiatal, mert van lehetősége a felnőttkor előszobájában képezni magát, szerezhet sikerélményt, mielőtt szembetalálja magát az iszonyatosan erős mezőnnyel.