A saját tempó terhe

Sokkal nagyobb települések is megirigyelhetik Csurgó leendő csodás sportcentrumát. Jó helyen lesz benne a hagyományokkal bíró kézilabda. A férficsapat NB I-es. A női egyre erősebb, a fejlődés üteme pedig nagy. Az elnök szilárd alapokkal szeretné szolgálni a még nagyobbat.

reb Másfél éve még az is kérdés volt, lesz-e női kézilabda Csurgón. Ma a legnagyobb kihívás már az, hogy a klub képes legyen tartani az önmaga és az eredmények által diktált fejlődés tempóját. Akkoriban a Somogy-Zala megyei bajnokság utolsó helyén, bizonytalan és rendezetlen háttérrel a megszűnés szélén állt a Csurgói Női Kézilabda Klub. Ám akkora már több kézilabdabarát összefogott, hogy megmentsék a sportágnak olyan játékosokat nevelő klubot, mint a Győrrel Bajnokok Ligája-győztes Kovacsics Anikó, a szintén BL-és EHF-kupa győztes, Európa-bajnok Balogh Beatrix vagy az olimpiai ezüstérmes Simics Judit. Végül a fennállás 35. évfordulóját mégis sikerült megünnepelni: saját nevelésű, 16-18 éves játékosokkal megnyerték a bajnokságot. Innentől pedig mintha hollywoodi sikertörténetet olvasnánk.

Akkortájt, 2012 augusztusában lett az elnökük Szászfalvi Bence. Az ambiciózus marketing-közgazdász vezetésével pedig lendületbe jött az egyesület, és maga a csapat is. A pálya adott volt, a csurgói sportközpont padlója BL-minőségű. Ráadásul az infrastruktúra jelentősen javul, mert kormányzati támogatásnak köszönhetően másfél éven belül multifunkciós sportcentrummá alakul át, több mint 3,3 milliárd forintból: sportuszodával, termálfürdővel, sporthotellel és 1500 fős, ultramodern sportcsarnokkal, emellett külön edzőcsarnokkal és multifunkciós fitneszteremmel. Nyáron kezdődik a kivitelezés első szakasza. Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy amint az elnök mondja, népszerűsíteni sem kell magukat: ugyan megállapodtak több iskolával is, de a városban olyan hagyományai vannak a kézilabdának, hogy ajánlani sem kell magukat. A csurgói férfiak jelenleg is az NB I élmezőnyébe tartoznak, tavaly itt írtunk róluk. És a horvát határ közelében lévő, 5600 lelkes kisvárosban immár a női kézilabda is egyre jelentősebb. Idéntől a NB II dél-nyugati csoportjában játszanak, az idénykezdet előtt a negyedik helyen állnak, de teljesen reális célkitűzés, hogy az idény végén magasabbra, az NB I/B-be jussanak. A gárda nagy része fiatal, 16-20 éves kézilabdázókból áll, csak néhány rutinos játékos egészíti ki a junior korosztályúak alkotta gerincet. – Nagy az átfedés a két csapat között, de jelenleg a felnőtt együttes élvez előnyt – avat be a filozófiába Szászfalvi Bence. – Az a fontos, hogy ők jól szerepeljenek, a fiatalok akkor játszanak vissza, ha erősebb ellenfél jön. Az anyagi háttér egyre jobb, egyre stabilabb a helyzetünk, így nem a szűkös lehetőségek miatt építünk rájuk.

Vezérelv, hogy a környék fiataljainak adjanak lehetőséget, s ahogy jönnek az eredmények, talán meg is tudják tartani őket. Szászfalvi szerint vízválasztó a továbbtanulás, mert jelenleg még helyi iskolába járnak, ám a jövő nagyban függ attól, hogy melyik egyetemen, főiskolán folytatják tanulmányaikat. A klubban az idén indult U8-as, U9-es, U10-es csapattal, serdülőkkel és juniorokkal együtt is nagyjából negyven utánpótláskorú játékos van, ami – és ezt fel is vetem az elnöknek – kevésnek látszik ahhoz képest, hogy hagyományos „kézilabdavárosról” van szó. Ezt ő maga is elismeri, ám hozzáteszi, másfél évvel ezelőttig a már ismert problémák miatt egyáltalán nem volt vonzó a női csapat, viszont mióta elindult a fejlődés, emelkedik a létszám. Hogy kicsit konkretizáljuk, mit is jelent a minőségjavulás: állandóan gyúró áll a lányok rendelkezésére (ami ebben az osztályban azért nem tipikus), az elmúlt két év elején jelentős értékben kaptak sportfelszerelést (nyilván nem csak a meccsen használt mezre gondolunk), és általában is, igyekeznek a játékosok kényelmét szolgálni. Az eredmények pedig jönnek, ám meglepő módon nem lennének boldogtalanok, ha idén nem sikerülne a feljutás. – Talán furcsán hangzik, de egyáltalán nem baj, ha még egy évet eltöltünk az NB II-ben. Rövid idő alatt léptünk előre sokat, ám hosszú távra tervezünk. Ehhez viszont kell az, hogy mindenki megtalálja a helyét, a feladatát a klubban. Fontos, hogy a lányok is erősen, fejben is felkészülten vágjanak neki magasabb osztálynak, mert annak semmi értelme nem lenne, hogy mindenkitől sokkal kikapnak, az nagyon romboló hatású lenne. Ráadásul NB I/B-ben már serdülőcsapatot is kell indítani, ami további költségekkel jár. Egyelőre azt látja feladatnak, hogy idővel és sok-sok munkával akadémiát hozzanak létre, akár a balatonboglárihoz hasonlót, és alulról építkező, erős, stabil egyesületet alakítsanak ki. S persze azt sem bánná, ha idővel NB I/B-ben vagy az elsőosztályban szerepelnének.