A győzelem pillanatában nem, csak később tudatosult benne a történelmi tett. Liu Shaolin Sándor (18) megszerezte a hazai rövid pályás gyorskorcsolyasport első világbajnoki címét. A fiatal versenyző realista: tudja, a junior korosztályban elért arany semmit sem jelent, ha a folytatásban nem tesz meg mindent a sikerért.
reb – Fejben és fizikailag is eszméletlenül elfáradtam, ha még lett volna verseny, biztosan nem indulok – érzékelteti Liu Shaolin Sándor, mennyire kimerült az elmúlt hónapokban. Nem csoda, a maga mögött hagyott sorozat két embernek is elég lett volna.
Kezdődött február elején a téli olimpiával: Szocsiban mindhárom távon rajthoz állt, a legjobb helyezése a 16. volt 1000 méteren. Alig egy hét pihenőt követően máris utazott a válogatottal, a magaslaton fekvő Törökországi Erzurumba, a junior vb színhelyére. Újabb hét arra ment el, hogy hozzászokjon a körülményekhez, és ez fényesen sikerült. A szezon és teljes pályafutása csúcsát jelenti az itteni szereplés: győzött 500-on, harmadik lett 1000-en, éppen csak lecsúszott a dobogóról 1500-on. A váltóval ezüstérmet szerzett és a szuperdöntőben is a dobogó alsó fokára állhatott.
liu_shaolin_sandor02_illyes_tibor
Ezután persze csak képzeletünkben következett pihenő. Ő a valóságban Montrealba repült, mert a felnőtt-világbajnokságon is jelenése volt. Oda elsősorban a tapasztalatszerzés miatt utazott, ennek jegyében az 500-at leszámítva (18. lett) az első húszon kívül végzett. Igaz, itt ugyanúgy futott országos csúcsot, mint Szocsiban.
Miután hazaért a hosszú túráról, érthető módon a junior vb-ről kérdeztük.
– Amikor tudatosult bennem, hogy győztem, még nem futott át az agyamon, hogy a sportág első világbajnoki címét szereztem a magyar versenyzők közül – gondolt vissza a magyar édesanyától és kínai édesapától származó kiválóság. – Később a többiek ehhez is gratuláltak, és el is raktároztam magamban: tényleg nagy dolog ez is.
Összességében is elégedett a szezonnal: amiatt még mindig nagyon dühös, hogy a váltótól elrabolták az olimpiai szereplés lehetőségét. Viszont a junior vb-n döntős szereplésekért és egy éremért ment, ehhez képest meglepte, hogy ennyire kijött a lépés.
Kíváncsiak voltunk, miképpen látja, mit jelez a világbajnoki cím? Mit ígérhet a jövőre nézve, hogy korosztálya legjobbja lett?
– Ez még semmit nem ér. Minden attól függ, kellően keményen edzek-e ezután is. Ha valamiért lazábban veszem, vagy megtorpannék, nem jutok sehova. De nem így lesz! Mindent beleadva készülök, szóval előre, a dombon felfelé. Hogy ez mire lesz elég, azt majd meglátjuk. Sok apróságon múlik a siker, és nem minden múlik rajtam.
Arról beszél, hogy bár a versenyzői panaszokra is reagálva már történtek apró, pozitív változások, a szövetség igyekszik mind jobb körülményeket teremteni, még mindig nem lehet felvenni a versenyt a tehetősebb országok versenyzőivel. Mellettük profi stáb dolgozik, edzőkkel, masszőrrel, pszichiáterrel, akár saját szakáccsal. Mindent felszerelést megkapnak, semmire sem kell költeniük. Velük nehéz versenyezni.
Az eredmények azt mutatják, mégis sikerül. Aggódalomra nincs ok: ha messze is a csúcs, az odavezető út már ismert.
