Tizenöt évesen mutatkozott be a Ferencváros női kézilabdacsapatában Hlogyik Petra. A serdülőválogatott hálóőrt Elek Gábor szakvezető külön megdicsérte a premier után. A fiatal tehetség honlapunknak beszélt élményeiről.
reb „A második félidő jelentős részéért szégyellem magam, de örülök annak, hogy a kilencvenkilences születésű kislány, Hlogyik Petra nagyszerűen mutatkozott be az élvonalban” – értékelt Elek Gábor, a Ferencváros vezetőedzője az MTK-Budapest ellen az NB I-es rajton aratott 33-26-os siker után. Érthető, hogy kiemelte a 15 és fél éves kapusa teljesítményét: még beugróként sem gyakran fordul elő, hogy valaki ennyire fiatalon debütáljon az élvonalban. Pláne ezen a poszton.
– Gábor nem számíthatott az első számú kapusaira, így már előző edzésen mondta, hogy valószínűleg benne leszek a felnőttcsapat keretében – mesél szerdai bemutatkozása előzményeiről Hlogyik. – Már annak is örültem, hogy a kispadon ülhetek, nem is számítottam rá túlzottan, hogy pályára küld. Ehhez képest talán negyedóra sem telt el, máris szólt, hogy én következem. Egy pillanatra megijedtem, de aztán megnyugodtam, és nem voltam ideges a mérkőzés alatt.
hlogyik_v_man
Úgy érzi, fiatal kora miatt talán nem támasztottak felé túl nagy elvárást, ezért is tudott teher nélkül mozogni a kapuban. Az idénynyitón sikerült kizárni a mindig remek ferencvárosi közönséget is. Mondani sem kell, sokkal nagyobb tábort tombolt a lelátókon, mint akármelyik juniormeccsen. Azért működött a „szelektív hallás”: Petra megjegyezte, nagyon jól esett neki, amikor egy-egy védés után dicsérték őt a drukkerek.
A szép antréhoz szükség volt a társakra is. Már az előző napi edzésen Szucsánszki Zita, Laura Steinbach és Nerea Pena is „nagyon aranyos” volt: biztatták, amikor nem sikerült valami, és nem győzték dicsérni egy-egy jó megmozdulás után.
Nem is számított arra, hogy a meccset követően edzője külön is megdicséri. Sokan gratuláltak neki, és persze a szülők is jelezték: érdemes ellátogatni az ország sportnapilapjának online kiadására.
A mérkőzés utáni jegyzőkönyvben nagy betűvel szedték nevét (ami a kiemelkedően teljesítőknek jár), ráadásul a második fordulóban a Szeged elleni gólzáporos diadalból (43-24-re győztek a zöld-fehérek) is hetesvédéssel és jó bravúrokkal vette ki részét. A gyors részsikerek ellenére Hlogyik óva int: felesleges innentől minden egyes élvonalbeli meccs statisztikájában őt keresni. Úgy látja, egy-két év kell még ahhoz, hogy edzéseken stabilan az első csapattal készüljön, ahhoz pedig, hogy mérkőzéseken is rendre számítsanak rá, kettő-három, de akár négy esztendő is is. Ugyanakkor maradandó élmény volt számára a szerdai bajnoki.
– Hihetetlenül jó érzés, hogy amiért gyakorlatilag nyolc éve dolgozom, most megvalósult. Ez volt a visszajelzés: van értelme annak, amit csinálok, megéri küzdeni, mert ha ezt teszem, lesz eredménye. Biztos, hogy minden edzésen, minden holtpontkon lökést adhat ez a tudat, hogy van helyem a legjobbak között.
A nyáron az idehaza rendezett Olimpiai Reménységek Versenyén győztes serdülőválogatott tagja tatabányai. Mivel sporttagozatos általános iskolába járt – mint minden kislány –, táncolni kezdett. Egy év után következett a kézilabda, de kezdetben még a mezőnyben szaladgált. Ő már nem is emlékszik vissza arra, hogyan került a kapuba: egyik edzője szerint kevesen voltak, s talán magassága miatt állították be a ketrecbe.
Utána viszont már nem akart kijönni onnan. Szerinte igaz a mondás: kicsit őrültnek kell lenni, hogy valaki önszántából álljon a lövések elé, ám ő éppen ezt szereti posztjában: hogy kevés játékos mer kapuba állni.
Picit ezért rá is igaz az őrültség – de csak a pályán.
