Pillangókirályfi

Kenderesi Tamás nagy gonddal ügyel arra, hogy ne szálljon el a nandzsingi ifjúsági olimpián szerzett elsőségétől. Nagyot álmodni azért mer: jövőre a felnőtt-világbajnokságon szeretne dobogóra állni.

reb Kissé félszegen szól a mikrofonba a sajtótájékoztatón. Érezhető, hogy szoknia kell még a közeget, a médiafigyelmet, a felhajtást. Persze a kiemelt érdeklődés nem csupán neki szólt szerdán, amikor a úszószövetség szinte az összes, nyári világversenyen aranyérmes sportolóját felvonultatta, de egyértelmű: Kenderesi Tamás lassan a rivaldafénybe lép. Sokat tett érte. Kis túlzással, ahol az idén elindult, nyert is: ifjúsági országos bajnokság, korosztályos Európa-bajnokság, felnőtt ob, ifjúsági olimpia – mind sikert hozott. Amikor Nandzsingban elsőként ért célba 200 m pillangón, hirtelen nem is tudta, miként ünnepeljen, közvetlenül utána viszont már az ötlött eszébe, nem javította meg Biczó Bence idejét.

Az öröm pillanatait követő időszak pihenéssel, kikapcsolódással telt, s amikor arról kérdezzük a 17 éves pécsi kiválóságot, ez idő alatt mennyire dolgozta fel a diadalt, meglepő választ ad. – Igazából próbálom elfelejteni – felel Kenderesi. – Persze egész évben erre készültem, ezért dolgoztam annyit, de nem akarom elbízni magam a sikertől, nem szeretnék nagyképűvé válni. Úgy tekintek a nandzsingi aranyra, mint valamire, amiből minden nap erőt meríthetek. Szinte ezzel egyenrangúnak érzem a felnőtt országos bajnoki sikeremet, mert ha kevéssel is, két fantasztikus úszót, Cseh Lászlót és Biczó Bencét előztem meg. A nyári klasszis teljesítmény nagy változásokat hozott életébe. Elsőként arról beszél, hogy micsoda felelősséggel járnak a sikerek. Örömmel idézi fel az egyik tízéves kisfiú szavait, aki őt tekinti példaképnek. A Pécsi Nonprofit Zrt. úszója szerint szép és nehéz feladat a medencében és a parton kívül is jó példával elöl járni azoknak, akik immár felnéznek rá. További fontos lépés, hogy lehetőségek tárházát nyitotta meg a sikersorozattal. Az ifjúsági olimpián induló nyolc magyar úszó közül Kenderesi volt az egyetlen, aki nem járt az idén külföldi edzőtáborban. Azaz az idén sem, ahogyan korábban sem. Életében másodjára repült, amikor a küldöttség útra kelt Nandzsingba, miközben társai többsége kis túlzással a fél világot bejárta. Sosem panaszkodott emiatt, sőt maga mondta, megérti, hogy eddig kevésbé vették számításba, de az biztos, innentől kapuk nyíltak meg előtte. Már tervben van két külföldi háromhetes tábor a szövetség jóvoltából, ahogy kettő hazai is, s talán a paraúszókkal is edzhet az országhatáron túl. Az sem lehetetlen, hogy decemberben – javarészt rutinszerzés végett – rajtkőre állhat a dohai rövid pályás világbajnokságon. – Óriási segítség nekem az edzőtábor, szerintem még nem volt olyan, amely után ne javultam volna egy másodpercet kétszáz pillangón. Nagyobb a pihenésigényem, és ilyenkor kézre játszik, hogy nincs iskola, hanem a két tréning között alhatok. Az ifjúsági olimpia előtt rengeteget segített a balatonfűzfői felkészülés, nem tudom, anélkül meddig jutottam volna. Meglehet, sokakat meglepett a kiugró szereplése, s bár tudja, nem valószínű, hogy jövőre a váratlanság varázsával képes lesz lenyűgözni a szakembereket és a szurkolókat, ismét nagyot dobbantana: Kazanyban, a felnőtt-világbajnokságon akar érmet szerezni. Tisztában van vele, már itthon sem lesz egyszerű kivívni a kvalifikációt, pláne nem az utánpótlásból épp csak a „nagyok" között dobogóra állni. Mégis, úgy érzi, edzőjével, Tari Imrével megtalálták a helyes utat: ha az elmúlt szezonban látott elszántsággal veti magát újra edzésbe, valóra válthatja a nagy terveket. Segítségül megannyi pillanatot hívhat, ami mind az súgja: képes rá.