Nem váltak valóra az idei tervek, továbbra is lehetetlen körülmények között készülnek műugróink. A huszonnegyedik órában van a szakág, miközben már gőzerővel kellene felkészíteni a fiatalokat a 2021-es budapesti vizes-világbajnokságra.
reb A hét végén ért véget az oroszországi Penzában a junior műugró-világbajnokság: magától értetődő a tény, magyar részvevők nélkül. Jó ideig nem is számíthatunk vb-szereplésre, ugyanis az egykori olimpikon műugró, Haász Katalin szerint a sportág a vésztartalékait éli fel.
– Elvileg aki az ifjúsági Európa-bajnokságon az első hatban végez, utazhat a világbajnokságra, de minket hosszú ideje nem fenyeget ez a veszély – avatja be honlapunkat a részletekbe a szövetség szakmai bizottságának vezetője. – Hiába vannak ügyes gyerekeink, egyszerűen itthon nem juthatnak megfelelő minőségű és mennyiségű edzéslehetőséghez, így aztán esély sincs, hogy felkészítsük őket.
APDSC DIGITAL CAMERA
Az ország egyetlen fedett edzéslehetősége a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszodában található: gyakorlatilag ott feszeng a sportágban mozgó nyolcvan-száz gyerek. Csakhogy nem lehet sem egyéni, sem szinkron toronyugrásra készülni, ahogy a szinkron három métert is elfelejthetik. Márpedig ezek olimpiai számok.
A magyar műugrók örök problémája, hogy az őszi-téli felkészülési időszakban nem tudnak új ugrásokat gyakorolni. Ezekhez ugyanis az érkezést könnyebbé tevő habra (a medence aljáról buborékokat engednek fel - A szerk.) van szükség: a még kísérleti fázisban lévő ugrások után sokszor gyenge a vízbe érkezés, ami nagyon tud fájni.
Hab a Széchy Tamás uszoda hátsó, nyitott medencéjében keverhető – nyáron. Így aztán évek óta az a tudathasadásos állapot áll fent, hogy miközben júniustól augusztusig versenyeken kellene bemutatni az új ugrásokat, idehaza akkor sajátítják el azokat… A nyár végén most is igyekeztek tovább a nyitottban készülni, de Haász szerint szinte már „belefagytak” a gyerekek a vízbe. Ezért aztán bevonultak a fedettbe, ahol se hely, se hab.
Deszkákat utoljára 2010-ben kaptak, az Európa-bajnokságra, pedig az ugrások normális kivitelezéséhez legalább évente kellene váltani. A gyerekek egyszerűbb ugrásaira még megfelelnek, ám az idősebbeket bonyolult elemeihez már gyengék.
Arra nincs mód, hogy teljes utánpótláskeretet külföldi edzőtáborba utaztassanak, ahol megfelelő körülmények között készülhetnének; itthon luxuszámba megy a hiánytalanul felszerelt, speciális tornaterem is. Csak kevés az olyan szerencsés, aki jellemzően önköltséges alapon néhány napot a hazaihoz képest paradicsomi állapotok között tölthet például Hollandiában, Németországban, Olaszországban.
Sokáig úgy tetszett, szeptembertől gyökeres fordulat következik be: Haász beszámolója szerint több megbeszélést tartottak arról, hogy a nyári vízilabda Európa-bajnokság átalakításaihoz kapcsolódva befedik a kinti részt, így minden magasságon, habban tudtak volna gyakorolni, és a gyerekeknek is több edzésidőt biztosítani.
Csakhogy a tervek kútba estek: szeptember elsején ismét a mostoha körülmények között kezdték meg a munkát. Holott a műugrás olimpiai sportág, ráadásul fel kellene futtatni, hogy a 2021-es budapesti vizes világbajnokságon a magyar versenyzők is hozzájárulhassanak a sikerekhez.
Elképzelhető persze, hogy két-három év múlva elkészül a 2017-es junior úszó-világbajnoksággal összekapcsolva a műugró-létesítmény is, de az már késő lesz.
– A sportágunkban hét-nyolc év munka szükséges ahhoz, hogy a nemzetközi mezőnyben esélyes versenyzőt neveljünk fel. Ha 2017-re el is készül – ami még korántsem biztos –, csak tűzoltásra marad időnk. Mindeközben a világ iszonyatos tempóban húz el mellettünk: egyre fiatalabban, egyre jobb körülmények között edzenek, egyre nehezebb ugrásokat hajtanak végre. Mi pedig még a saját ritmusunkat sem tudtuk tartani. A jelenlegi felnőtt versenyzők és a gyerekek között óriási az űr, a sportág a vésztartalékait éli fel. A Magyar Olimpiai Bizottság foglalkozik a problémával, reméljük, hamarosan felderül a most még borús jövőkép.
