Gyógyszer kardbajok ellen

A férfi kardozók gyengébb szereplése a szezon eleji kadet-, illetve juniorversenyeken felvetette a kérdést: bajban a magyar kard? Milyen szakmai változtatásokra lenne szükség, hogy az utánpótlás-nevelés ismét sínre kerüljön?

Pusztai Viola Bajban a magyar kard – írtuk a balul sikerült szeptemberi junior VK-szereplés után. A férficsapat nem került be a nyolcba, egyéniben a hatvannégybe csupán négyen jutottak, és a legtovább menetelő Dobó István is kiesett a nyolcaddöntőben. Szetey András, a szövetség kommunikációs igazgatója ezután azt nyilatkozta honlapunknak: jelenleg az utánpótlásunkban a fiú kard már olyan hullámvölgyben van, amely mélyebb szakmai elemzést igényel. Szakemberekkel kerestük a választ arra: valóban bajban van a magyar kard? – Ennek versenyzői és edzői oldala is van – mondja Varga József mesteredző – Az elmúlt négy évben olyan ütőképes csapatunk volt juniorban és kadetben is, amely a világ-, és Európa-bajnokságokról hét éremmel, köztük két arannyal tért haza. A mostani fiatalok nem olyan elhivatottak, mint a Szatmári András, Csaba Bence, Ravasz Etele, Singer Martin fémjelezte együttes. Hozzáteszem, középiskolásként nem is tudnak olyan sűrűn járni a vívóterembe, lassan már azzal küzdünk, hogy egyáltalán elengedjék őket edzésre.

Bancsics Máté tavaly már a junior vb-bronzérmes csapat tagja volt, egyéniben azonban sem a világbajnokság, sem az Eb nem úgy sikerült neki, ahogy tervezte. Az utánpótlás-szakvezető szerint ebből a mély gödörből azóta sem tudott kimászni, így hiába várta tőle azt, hogy a budapesti versenyen húzóember legyen, nem hozta a várt teljesítményt. – A britektől semmiképpen sem kaphattunk volna ki. Úgy gondolom, abban én is hibáztam, hogy két újoncot – Péch Miklóst és Dobó István – vívattam egyszerre, a tapasztaltabb Kossuth Bálintot csak később cseréltem be. Bancsics pedig hiába szerepelt korábban is az idősebbek között, befejező emberként még nincs elég rutinja ahhoz, hogy hátrányból fordítson. Hozzáteszem, amikor a románok ellen már nem volt komolyabb tét, akkor parádéztak a fiúk, pedig ők technikailag képzettebbek, mint a britek. A válogatott tagjainak egyébként a szezontól kezdve heti két keretedzése van Budapesten. Varga azt mondja, erre azért volt szükség, mert vannak olyan vívók, akik alapvető technikai hiányosságokkal küzdenek. Ezzel pedig eljutottunk az edzőképzés problémájához. – Egyrészt míg régen egy-egy vívómesternek három-négy tanítványa volt, addig nekem például a BVSC-ben jelenleg harminc van. Másrészt az utóbbi tíz év OKJ-s mesterképzésének árnyoldala, hogy olyan edzők nevelik a gyerekeket, akik mellett nem dolgozik vívómester. Ebben a frissen kinevezett szövetségi kapitány, Udvarhelyi Gábor is egyetért. Honlapunknak elmondta, a probléma nemcsak a vívást, de a többi sportágat is érinti. – Az utóbbi 15-20 évben az iskolapadból nem kerültek ki felkészült szakemberek. Az OKJ-s rendszerben egy év alatt egy hétig tanulják a vívást, ez az idő kevés a pedagógiai és a szakirányú teendők elsajátítására. Az edzőbizottság továbbképzéseket rendez, én is szoktam és Pézsa Tibor is, de ez nem pótolja azt, amit a Testnevelési Egyetem nappali tagozatos képzése korábban nyújtott. Pézsa Tibor, a női kard szakág jelenlegi vezetője szintén kiemelte: nem látja optimálisnak a kard helyzetét, az edzőkből hiányzik az a szellemiség, amely a régi vívómestereket jellemezte.

Az ötvenes években az egész világ a magyar kardvívó-mesterektől tanult. Varga József ma sem lát mást a pástokon, mint az akkori iskola technikai repertoárját. Ez a kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy a kadet-, és a junior versenyeken elképesztő amerikai és orosz fölény tapasztalható. – Jelenleg csaknem százhúsz volt szovjet, illetve utódállambeli edző dolgozik az Egyesült Államokban, akik azt a szovjet iskolát képviselik, amely a magyaron alapszik. Igaz, hogy szembetűnőek az eredményeik, de a kadet-korosztályt követően egy-két kivételével mindegyik eltűnik a mezőnyből. Szetey András korábban honlapunkban elmondta, itthon is érdemes lenne követni az amerikai példát, mert nemcsak kardban, hanem tőrben is uralják az utánpótlást. Titkuk viszont tulajdonképpen nincs, ez is – mint mindent az Egyesült Államokban – a pénzről szól. – A fiataloknak lehetőségük nyílik a vívásban elért eredményeikkel 50-70 százalékos egyetemi ösztöndíjat kapni. A szülők pedig áldoznak erre, ráadásul az amerikai középiskolai rendszer nem is követel annyit a diákoktól, mint a magyar, így van idejük arra, hogy edzésre, versenyre járjanak. A nyarakat is táborokban töltik, ezért nem csoda, hogy szeptemberben csúcsformában vívnak. Azonban ez csak kadetkorban jellemző, amint főiskolára, egyetemre kerülnek, a többségük abbahagyja az élsportot. Így a juniorok mezőnyében általában azokkal lehet találkozni, akik a felnőtt válogatott keretében is szerepelnek – világítja meg a helyzett Varga József. Hogy bajban van-e a magyar kard? Szerinte nincs, ha mindenki szem előtt tartja a régi mesterek mondását: „Támadás nélkül nincs kardvívás, védekezés, parádriposzt, védés-visszavágás nélkül pedig nincs győzelem.”