Lóra termett a magyar?

A lólengés tradicionális magyar szám. Véletlen műve lenne vagy tudatos nevelésé? Magyar Zoltántól nemcsak erre kaptuk meg a választ, hanem arra is, ki lehet a fiatal tehetségek közül a jövő bajnoka.

Pusztai Viola A magyar lóra termett, de nemcsak arra a bizonyos nemes állatra. Férfi szertornában ugyanis a legtöbb olimpiai-, világ-, és Európa-bajnoki címet lólengésben nyerték versenyzőink. A huszonkét aranyéremből dr. Magyar Zoltán, a szövetség elnöke egymaga hetet szerzett, közte két olimpiai bajnoki elsőséggel. Honlapunk neki tette fel a kérdést: ez csak a véletlen műve, vagy a tudatos nevelésé? – Olyan alapokat tettek le az elődeink – köztük Vígh László, az én edzőm is –, olyan pároskör- és lengéstechnikát, amellyel mindig a világ előtt jártunk. Tulajdonképpen ezt folytatták az utódok. A különböző szereken más-más országok számítanak a legjobbnak, például ugrásban a brazilok, vagy a hollandok, a kínaiak, japánok pedig nyújtón. Ezeken nem tudjuk behozni a lemaradásunkat, mert a specialisták olyan technikával rendelkeznek, olyan felépítéssel, illetve elemtanulással, amelyet mi nem tudunk.

Hozzáteszi, egy-egy újabb technika elsajátításához megfelelő szerekre van szükség. Olyanokra, amelyekkel bizonyos izomcsoportokat lehet megerősíteni, vagy a nagyon nehéz, többcsavaros figurákat megtanulni. Az elemeket szét kell bontani apró részletekre, úgy lehet a leginkább elsajátítani és biztonsággal bemutatni. Ebben az edzőknek is kulcsszerepük van. – Vannak olyan szereink, amelyen évtizedek óta rosszul szerepelünk. Szerettünk volna külföldi trénereket Magyarországra hozni, hogy csökkentsük a lemaradásunkat, de őket egyelőre nem tudjuk megfizetni. Mire pedig Magyarországon felnő a kellő kvalitással és rutinnal rendelkező edző, addigra több pénzért külföldre csábítják. Természetesen a sikerhez elengedhetetlen a megfelelő adottságokkal rendelkező tornász. Magyar Zoltán szerint elég nehéz meghatározni, kiből lesz lólengés-specialista. – Tulajdonképpen nagyon hosszú tanulási folyamaton kell keresztülmenni ahhoz, hogy valaki magabiztosan tudjon a lovon pároskörözni, és abból elemeket tanulni. A jó egyensúlyérzék elengedhetetlen, és rengeteget számít a mozgáskultúra. A vállövnek olyan fejlett állapotban kell lennie, hogy a tornász lólengésben egész mélyre le tudja nyomni, a testét pedig minél magasabbra vinni. Emellett pedig a monotóniát is jól kell tűrnie, valamint a sérülések elkerülésének is kulcsszerepe van abban, hogy valaki mennyire lesz eredményes ezen a szeren.

Lólengés, olimpiai bajnokok: Magyar Zoltán, 1976 Montreal, 1980 Moszkva; Borkai Zsolt 1988 Szöul; Berki Krisztián 2012 London; világbajnokok: Magyar Zoltán 1974 Várna, 1979 Fort Worth; Borkai Zsolt 1987 Rotterdam; Berki Krisztián 2010 Rotterdam, 2011 Tokió, 2014 Nandzsing. Európa-bajnokok: Magyar Zoltán 1973 Grenoble, 1975 Bern, 1977 Vilnius; Guczoghy György 1979 Koppenhága, 1981 Róma, 1983 Várna; Berki Krisztián 2005 Debrecen, 2007 Amszterdam, 2008 Lausanne, 2009 Milánó, 2011 Berlin, 2012 Montpellier.

A tehetségek felkutatása nem egyszerű feladat, Magyarországon ráadásul sokkal kevesebb gyerekből lehet válogatni, mint például Kínában vagy az Egyesült Államokban. Ennek tükrében pedig még nagyobb eredmény az, hogy rendre felbukkan egy-egy kiemelkedő egyéniség, aki a magyar tornasportot a hátán viszi. A jelent az olimpiai bajnok, háromszoros világ-, és hatszoros Európa-bajnok Berki Krisztián jelenti, de honlapunk arra is kíváncsi volt, kié lehet a jövő?

– Kardos Botond az ifjúsági olimpián ezüstérmet szerzett korláton és remekül szerepelt az egyéni összetett és a szerenkénti döntőkben is. Ő nagyon biztos versenyző, aki most kezd kibontakozni, és igazán felnőttkorban válik el, hogy milyen teljesítményre lesz képes. Bár mind a hat szeren kiváló eredményei vannak, Magyar Zoltán úgy véli, el kell döntenie, hogy melyik lesz az, amelyen új elemeket tanul, s azokat hatékonyan, nagy biztonsággal végre is hajtja. Ugyanis a világ minden táján az a tendencia, hogy a versenyzők egy-egy szerre specializálódnak. Jó példa erre Csollány Szilveszter, aki az ifjúsági és a juniormezőnyben gyűrűn, lólengésben és ugrásban is remekül szerepelt. 1992-ben, a barcelonai olimpián egyéni összetettben a kilencedik helyen végzett. A következő években viszont csak a gyűrűre koncentrált, amelyen 2000-ben olimpiai bajnok lett, valamint világ-, és Európa-bajnokságot is nyert. Kardos Botond kedvence a talaj, ifjúsági olimpiai ezüstérmét viszont korláton szerezte. Utóbbi azért is érdekes, mert ezen a szeren – Supola Zoltán 1992-ben szerzett Európa-bajnoki címén kívül – nem sok babér termett a magyaroknak. A választása éppúgy eshet a nyújtóra, az ugrásra vagy a gyűrűre. Sőt, még az is lehet, hogy a tokiói olimpián éppen a lólengés döntőjében láthatjuk vitézkedni.

Míg Magyar Zoltán (akinek a nevéhez olyan elemek fűződnek, mint a Magyar-vándor, a szökkenő vándor és az orsó) és Berki Krisztián elsősorban lólengés-specialistának tekinthető, addig például Borkai Zsolt nyújtón szerzett Európa-bajnoki címet és ugrásban is remekelt. Guczoghy György a lólengés mellett talajon és nyújtón szintén erős gyakorlatokat mutatott be, Supola Zoltán pedig hat szeres versenyző volt, aki korláton Eb-t, nyújtón pedig világbajnoki ezüstérmet nyert. Csollány Szilveszter a gyűrű és a lólengés közül végül előbbire specializálódott.