Hajdu Jonatán, a 18 éves kenus tagja a szűk válogatott keretnek, és számolnak vele a felnőttek között. Ettől függetlenül nem érzi a nyomást. Jövőre szeretne sikeres lenni kétszáz és ezer méteren is, mint idén. Tudja, néha rá kell, hogy szóljanak.
reb Nagyjából egy évvel ezelőtt Hajdu Jonatán, a Dunaferr SE akkor 17 éves kenusa arról beszélt honlapunknak, hogy az ifjúsági korosztályban nyert világbajnoki címek ellenére nem érezte az áttörés évének 2013-at.
Az ideit már inkább annak nevezi: két vb-elsőséget szerzett Szegeden (még ifjúságiban), ráadásként párosban ezüstöt nyert. S ha ez nem volna elég, életében először – és vélhetően nem utoljára – a felnőttek világversenyén is rajthoz állhatott, Moszkvában, s ha már ott volt, bronzérmet szerzett a váltóval. Nem mellesleg, jórészt eredményeinek köszönhetően klubja elnyerte júliusban „A hónap műhelye”-díjat.
Érthetően elégedett a maga mögött hagyott szezonnal:
hajdu_jonatan_szalmas_peter02
– A korosztályos világbajnokságon nagyjából ilyen eredményt vártam magamtól. Van kis hiányérzetem a páros második helye miatt, ám csak negyven perc volt a különbség az egyes fináléjával, szóval, tényleg elégedett vagyok. A felnőtt-világbajnoki részvételben nem lehettem biztos, de az és az érem megkoronázta az évet.
A szakemberek által egyöntetűen tehetségesnek tartott fiatal örül annak, amikor dicsérik, ahogy mondja, ezt nem lehet megszokni, és nagyon jól esik. Persze, az elismeréssel egyfajta nyomás is együtt jár: rendre magasra teszi a lécet, várják tőle az eredményt. Ám ez csak kívülről presszió. Az erre vonatkozó kérdésre a hangjában őszinte meglepetéssel felel. „Nyugodt típus vagyok, ez nem szokott izgatni.”
Így aztán semmiképp sem tehernek éli meg, hogy az elmúlt évek vb-résztvevőivel, Lantos Ádámmal és Nagy Péterrel együtt hárman alkotják a szűk válogatott (felnőtt)keretet sprinttávon, 200 méteren. Bár emiatt nagyobb súlyt fektet a rövidebb távra, a 200 és az 1000 méter szegedi vb-győztese eltökélt abban, hogy 20-21 éves koráig nem szeretne specializálódni.
A kiemeléssel párhuzamosan több lehetőség jut neki: még jobb orvosi ellátás, több edzőtábor, és a szövetség honlapja szerint 2015-ben hármukat indítják a Világ Kupa-viadalokon is.
Ehhez persze még hosszú és munkás hónapok vezetnek, ami – valljuk meg – nem a legizgalmasabb vagy legkönnyebb időszak a kenus életében. Futás és úszás a program, változatossá – Jonatán elmondása szerint – úgy lehet tenni, hogy a hosszú futást résztávos váltja fel. Az úszást viszont sehogy, „az mindenképpen unalmas”.
Amikor e sorok írója korábban a tehetséges kenusról kérdezte Hüttner Csaba utánpótlás-vezetőedzőt, rendre dicséretet hallott némi megjegyzéssel: Jonatánnak tudatosabbá kell válnia. Egyetért ezzel az érintett is.
– Az elmúlt télen és nyáron is volt némi kilengés. Akkor is elvégeztem az edzéseket, tudom is, hogy kell, de mégis, valahogy motiválatlanabb vagyok, amikor nincs a közelben verseny. Nehéz is megfogalmazni. Az a lényeg, hogy bár tudom, nemcsak a viadalt megelőző két hónap a lényeges, mégsem adok bele mindent. Azt hiszem, noszogatni kell: tudom, mi a dolgom, de nem árt, ha néha rám szólnak.
