Holland középcsapatnak megfelelő fizetéssel csábítanak az FTC-be brazil korosztályos válogatott játékosokat. Orosz Pál vezérigazgató szerint az is vonzó lehet a tehetségeknek, hogy a zöld-fehérek jövőre az Európa-liga csoportkörében szeretnének szerepelni.
Nagy-Pál Tamás Orosz Pál (címlapfotó: sport365.hu) Brazíliában járt, és korosztályos válogatott játékosokat figyelt meg. A Ferencváros vezérigazgatója beszélt honlapunknak az útról, illetve a klub terveiről, jövőjéről is.
Orosz Pál1– U14-es meccsen, itthon értem el. Szülőként van jelen?
– Igen, a fiamat néztem meg.
– Hogy ment neki a játék?
– Köszönöm kérdését, jól. A Szabadkával volt edzőmeccsük, és végigjátszotta.
– És ön a szülők melyik csoportját erősíti? Csöndben nézi a fiát vagy hajlamos elragadtatni magát?
– Már csak a pozícióm miatt is próbálok csöndben maradni. Persze, nem mindig sikerül. De arra mindig figyelek, hogy mit mondok.
– Mostanában nemcsak magyar utánpótlás meccseket látott, hiszen Brazíliában is járt nemrég. Mi volt a kiutazás célja?
– A Ferencvároson mindig hatalmas eredménykényszer van, produkálnunk kell, ezért nem mindig tudjuk megvárni, amíg beérnek a gyerekeink, hanem nézelődnünk kell. De nemcsak délszláv vagy nyugat-európai irányba, másfelé is nyitni szeretnénk. Ajánlat jött Brazíliából konkrét játékosokkal, akiknek itthon utánanéztünk, és leszűkítettük a számukat háromra.
– Mit lehet tudni róluk?
– Megnéztük őket élőben és kettejükkel tárgyalásba kezdtünk. A klubjukkal megállapodtunk, szeretnének is jönni, de nemcsak rajtuk áll, hanem a menedzsereiken is, akik egyben a játékjoguk bizonyos százalékának tulajdonosai is. Húszéves, korosztályos brazil válogatott játékosokról van szó.
– Ez elég jól hangzik. És mit csináltak még?
– Megnéztünk öt nap alatt kilenc meccset. Egészen kicsiket is láttunk U15-ös bajnokikon és nagyokat is első vagy másodosztályú találkozón. Utóbbi meccsen hatvanötezren voltak, kicsit más volt a hangulat, mint itthon. A Fluminensével hosszú távú együttműködésről állapodtunk meg, ami azt jelenti, hogy a szakmai stábunkból fogadnak edzőket, akik tréningeket tarthatnak a tengerentúlon. Közben megnézhetik a játékosokat, hogy kinek a karaktere felel meg a Fradinak. A klub több ezer labdarúgót tesztel évente, hatalmas a merítési lehetősége. Ebből juthat nekünk is.
– Mint rutinos korosztályos meccsre járó: milyen különbségeket látott?
– Brazíliában technikailag képzettek a játékosok már egészen fiatalon is, taktikailag viszont fegyelmezetlenek. Sokkal individuálisabb focit játszanak. Volt a Fluminense U17-es csapatában egy fantasztikus képességekkel megáldott tehetség, akit éppen akkor az AC Milan szakemberei is figyeltek. Ilyen szintű klubokkal azért nehéz felvennünk a versenyt.
– De valahogy mégis megpróbálják. Hogyan lehet érvelni brazil fiatalnak, hogy jöjjön Pestre?
– Mindenképp sokat jelent nekik Európába jönni, óriási lehetőség. Csábító lehet például az infrastruktúra. Az elmúlt négy évben rengeteget fejlődtünk, elég, ha az edzőközpont felújítására vagy a stadionra gondolok, esetleg Thomas Doll személyére, aki garantálja a minőségi szakmai munkát. A Fradi nevét pedig visszahelyeztük a nemzetközi vérkeringésbe, tudják, melyik klubról van szó. És anyagilag sem járnak rosszul, hiszen már annyit tudunk fizetni, mint a holland középcsapatok. Ráadásul céljaink között szerepel, hogy jövőre bekerüljünk az Európa-liga csoportkörébe, ahol fel is figyelhetnek komoly klubok egy-egy játékosra. Besic példája is kecsegtető lehet számukra.
– Esetleg az FTC-ben is elképzelhető jelentősebb brazil csoportosulás, amint azt több kelet-európai csapatban is láthatjuk már?
– Igen. El kell fogadnunk, hogy a labdarúgás nemzetközi lett, sok a zsoldos. Nagyon ritkák ma már a Fransesco Tottik, aki egész pályafutásukra a nevelőklubjukban maradnak. Természetesen minden lehetőséget próbálunk megragadni az erősödésre. Már csak azért is, mert a Fluminense edzőközpontjában is voltunk és azt kell, mondjam: az infrastrukturális és orvosi hátterük semmivel nem jobb, mint a miénk. Ez is megerősítette abban: elérhetjük azt a célunkat, hogy európai középcsapattá váljunk.
– Közben a hazai fiatalokról sem szabad megfeledkezni, hiszen nemrég Haris Attila és Popov Patrik is profiszerződést kapott.
– Vagy ott van Batik Bence, aki hatalmas lelkierőről tett tanúbizonyságot, hiszen sérülésből tért vissza. Pénteken először volt kezdő az NB I-ben, és nagyon jó játszott. Mindig örülök a fiataloknak, mert bár külföldön is nézelődünk, az utánpótláshoz is bátran hozzá tudunk nyúlni. Jó lenne, ha a jövőben öt-hat saját nevelésű játékos is lehetne a csapatban.
