A tyúk vagy a tojás?

Az elbukott világbajnoki selejtező után, önkritikusan magában – és a csapatban is keresi a hibát Csoknyai István, a junior-férfiválogatott szövetségi kapitánya. Ugyanakkor a hollandok elleni, döntőnek bizonyuló meccsen tevékenykedő moldovai bírópáros munkájára nem talál szavakat.

reb Péntektől vasárnapig hat kvalifikációs mérkőzést rendeztek az angliai Gillinghamben, hogy a négyes csoport első helyezettje kivívja a részvételt a nyári brazíliai junior-világbajnokságra. A versengést azonban már három találkozó után lefújhatták volna, ugyanis idő előtt eldőlt a továbbjutás. És nem úgy, ahogy arra minden magyar szurkoló számított. Rögtön az első este tovaszálltak az esélyek, amikor a Csoknyai István vezette társulat 19-18-ra kikapott Hollandiától. Bár a következő két összecsapást Izrael és a házigazda Nagy-Britannia ellen becsületből tükörsimán hozta a társulat, valódi tétje már nem volt.

– Három összetevő miatt maradtunk le a világbajnokságról – kezdi az elemzést a kapitány. – Amióta a srácokkal dolgozom, még nem kézilabdáztunk ennyire gyengén. Bár sokan lesajnálják a hollandokat, egyáltalán nem voltak rosszak. Nem világverő csapat, de két-három éve együtt dolgozó, rakkolós, komoly erőt képviselő ellenfél. És persze a moldovai bírók tevékenysége mellett sem mehetek el szó nélkül. A szakember már azon is értetlenkedett, hogy miért nem a jóval nívósabb kézilabda-kultúrából érkező spanyolok fújták a sípot a magyar-hollandon, amiről előre sejteni lehetett, hogy sok mindenről dönt. Csoknyai azt mondja, 35 éve van a kézilabdapályán, és nem szokta a játékvezetést emlegetni, de tényleg kritikán aluli volt, amit a sípmesterek műveltek. – Ahogy mondani szokás, csak gólt nem lőttek nekünk. Húsz percet játszottunk emberhátrányban, nálunk minden lépés és belemenés volt, három szabályos gólunkat vették el. Juhász Ádámmal arról beszélgettünk, hogy az egész bajnokságban nem fújtak rá nyolc lépéshibát, amennyit itt. Ha azt mondom, hogy a játékvezetők döntően befolyásolták az eredményt, tán meg sem bántom őket... Azért azt persze Csoknyai is hozzáteszi, nehéz eldönteni, a tyúk vagy a tojás volt-e előbb. Elismeri, gyengén kezdték a mérkőzést, érződött a csapaton, hogy a nagy tét miatt megilletődötten játszanak. Bár a második félidő elején 7-1-es szériával átvették a vezetést, a végjáték nem sikerült. Tudja, a komoly ellenszél ellenére is meg kellett volna nyerni a meccset, csakhogy a kritikus pillanatokban rossz bírói ítéletekkel sújtott játékosok elbizonytalanodtak. – Klasszikus nagycsapat elbírta volna a nyomást, mi nem. De nem akarom felmenteni a fiúkat vagy magamat, mindenkinek a felelőssége, hogy nem sikerült. A meccs után úgy éreztük magunkat, mint a bokszoló a kiütés pillanatában. Szép álommal lettünk szegényebbek… Bizony, a korosztály utolsó utánpótlás-világversenye lett volna a brazíliai, ennek hiányában azonban gyakorlatilag már nincs juniorválogatott, Csoknyai megbízatása január 31-én lejár. A fiatalokra pedig az a nehéz feladat vár, hogy kivívják helyüket a felnőttek között.