TAO: csalni kell és számlát gyártani?

A társasági adóból nagy összegekkel lehetne támogatni a gyermeklabdarúgást, ehelyett ügyeskedők tömött sora szétlopja a pénzt – ezek a Mészöly Focisuli szakmai alelnökének, Újvári Gábornak a kemény szavai, aki elmesélte: egyesülete miért is jut hozzá olyan nehezen a TAO-ból származó pénzekhez?

Nagy-Pál Tamás Komoly anyagi gondokkal küzd a több mint ezer gyerek képzésével foglalkozó Mészöly Focisuli – tudta meg honlapunk. Újvári Gábor szakmai alelnököt kerestük értesülésünkkel kapcsolatban, aki megerősítette: költségvetésük jelentős részéhez nem jutottak hozzá a társasági adóból. Éredeklődésünkkor felhívta a figyelme a rendszer visszásságaira.

„Hatvan millió forint működési támogatást nem tudtunk lehívni a mostani szezonban, ezen kívül további száznyolcvanhat milliót már két éve az infrastruktúra-fejlesztésekre. Jó ideje küszködünk a problémával, azóta csak a szülők kapcsolatrendszerén keresztül képbe kerülő cégek ajánlják fel adóikat, annyira pedig nem dübörög a gazdaság, hogy ez elég legyen. Ráadásul vannak olyanok, akik nem tudják ezt megtenni, mert megszabják nekik, hová küldjék a társasági adóból származó pénzeket. Sajnos az a helyzet, hogy a politikai és a gazdasági élet irányítói üzenik meg a tehetős cégeknek, hogy mely klubokat, szakosztályokat támogathatnak ily módon. Így több kiemelt egyesületben nem is érzik a rendszer nehézségeit, mert a pénzt szinte csak kapják, még kérniük sem kell... Kívülről érkezve meggyőzni a cégvezetőt, vagyis szakmai alapokon nyugvó döntésekben bízni botorság. Csupán morzsákat lehet elcsenni az asztalról.” Újvári állítása szerint nem csak a támogatók hiánya miatt nehéz lehívni a TAO-s pénzeket. „Kialakult rendszer az is, hogy a vállalatok és az egyesületek közé beékelődő közvetítők követelik vissza a százalékokat. Persze mindig azzal védekeznek, hogy nem nekik kell, hanem valaki más túl éhes. Minimum öt, de ha nagyon meg vagy szorulva, akkor negyven százalék is lehet a juss. A kormányközeli cégeknél húsz százalék az alap. Erre az üzletre mi nem vagyunk hajlandók, sorra elutasítjuk őket, ennek már híre is ment. Csak azokkal számolunk, akik hátsó szándék nélkül ajánlják fel a pénzt. Mi nem akarunk csalni, számlát gyártani és hasonló bűncselekményeket elkövetni. Ezek után egyáltalán nem kell azon csodálkozni, hogy egyre nagyobb a lemaradásunk Európában. Végre megjelent a reménysugár, a gyerekfocira komoly forintokat áldozhatnánk, erre az ügyeskedők hosszú, tömött sora szétlopja a pénzt. A médiában dolgozva sem voltam hajlandó kenőpénzeket fizetni a megrendelések reményében, akkor ugyanígy a körön kívülre kerültem, ahol legalább kapok levegőt…” A Mészöly Focisuli 2011-ben – egyedüliként – négyéves programot dolgozott ki a társasági adó felhasználására. „A rendszer gyakorlatilag nem is tudott mit kezdeni ezzel. Pedig szerintem az nem normális koncepció, ha évről évre kell tervezni. Az csak túlélés. Nem várható tőle minőségi javulás. Mindenesetre elfogadták a tervünket, aztán évről évre elkezdtek belőle egyre kevesebbet adni, tehát már a lehívás előtt károsultunk. Tavaly is elvett tőlünk a szövetség ötven millió forintot, amivel lejtőre állították a klubot. És akor még ott van a már előbb említett buktató: a pénz gyakorlati megszerzése. Elképesztő, hogy miképpen gondolja bárki is: megalapozott szakmai munka folyhat szilárd költségvetés nélkül. Kiosztja az MLSZ határozatok formájában a látens pénzeket, melyeknek csak a töredéke folyik be a kis klubokba. Egy utánpótlásműhely sorsa az egyesületi dolgozók gazdasági lobbierején múlik, így akár romba is dőlhet. Kinek jó ez? Annak, akinek erős a lobbija. Annak, aki inkább a pénzszerzésre rendezkedik be. Annak, aki tudja, hogy kinek mennyi jár. Aztán a folyamat végén megmondják az edzőnek: tudd, hogy itt és itt voltál edzőtáborban a csapatoddal. Az utánpótlás persze sohasem járt ott. Konkrét eseteket ismerek.” Újvári elárulta: egyesületében a gyerekek és a szülők már két éve érzik a változásokat. „Ahhoz képest, ahol tartani szeretnénk, romlott a minőség. Mondok példát: nálunk kötelező úszásoktatás is szerepelt a képzésben, ezt el kellett törölnünk. Kevesebb külföldi viadalra jutunk el, nincs annyi edzőtáborunk, mint korábban, kevesebb az edzőnk a kelleténél, nem telik vitaminokra, a tömegbázis szélesítésére már nem jut pénz, s mindeközben például Csillaghegyen borzasztó körülmények között edzünk. A hatból egy bázist már be kellett zárnunk, és a szülőkre is nagyobb teher hárul. A négyéves koncepció szerint mostanra tagdíjcsökkentést terveztünk, ehelyett növelnünk kellene ezt az összeget. A szövetség minden határozatában deklarálja, hogy a tömegesítés az elsődleges cél. Ez rendben van, de plusz húsz gyereket nem fogok tudni ugyanakkora helyen, ugyanannyi eszközzel és változatlan számú edzővel képezni, versenyeztetni. A piramis legalján vonjuk be a srácokat a fociba, s itt nőnek a költségek, nem az akadémiákon, amelyeken már csak egymás közt cserélgetik a fiatalokat.”

A probléma nem új keletű az egyesület háza táján, már a megalakulás óta érzik, hogy nem mindenkinek tetszik a működésük. „Attól, hogy a mocsárból kimagaslasz, még nem biztos, hogy erős lábakon állsz. Félelmetes tükröt állítottunk a magyar futball elé. Az NB I-es klubok korosztályos csapatai között meghatározóak vagyunk stílusban, játékban és eredményességben úgy, hogy csupán ötévesek leszünk februárban. Folyamatosan kapjuk a külföldi meghívásokat, az U8 és U13 közötti korosztályos csapataink olyan ellenfelekkel szemben készülnek a tavasszal  mint a Benfica, a Valencia, a Manchester City, a Manchester United, a Schalke, a Hannover, a Dortmund, a Rapid, a Dinamo Zagreb, az Internazionale vagy a Milan. Mennek tőlünk nyáron a gyerekek az MTK-ba, ahol a szakemberek alig hiszik el, mennyire teljes képet kapnak a kiválasztandó fiatalokról, mi mindenre odafigyelünk. Nálunk nincs elvesztegetve a pénz. A fiataloknak hat és tizenkét éves kor között kell megtanulniuk minden technikai alapelemet, addig is fejleszteni kell a mentális képességeiket, meg kell teremtenünk a későbbi terhelhetőségük alapjait, hogy majd az akadémiákon fel lehessen építeni őket. Mert csak akkor lehetnek piacképes labdarúgóink a világban. Ezeket a korosztályokat sajnos sokan nem veszik komolyan. Ebbe az állapotba csöppentünk mi bele. Nekünk mindenki előtt nyitva áll a kapunk, gyártjuk a szakmai anyagokat, meg szeretnénk szólítani a szakmát, de ezt sokan – félreértelmezve – nyomulásnak ítélik meg. Én magam sokaknak nem vagyok rokonszenves az újságírói múltam miatt, de miután lassan húsz éve kötődöm a gyerekfocihoz, már nincs időm várakozni. Már nem szeretnék megfelelni, nem szeretnék félrebeszélni, csupán a szavak tartalmához igazodó cselekedeteket figyelem. Mindenkinek azt mondom: próbáljon meg annyi energiát, pénzt, pedagógiát és emberséget beletenni a gyerekfutballba, mint mi, a Mészöly Focisuliban. A semmiből nőttünk ki néhány év alatt, értékünket pedig a nálunk játszó gyerekek csillogó szeme bizonyítja. Semmi más nem számít.” A társasági adókedvezmények rendszerében tapasztalható visszaélésekről nemrég Kovács László is nyilatkozott honlapunknak. Ezt a cikket ITT olvashatja.