Éljen a játék

Egy hét sem kellett ahhoz, hogy Veszprém helyett Balatonfüreden találja magát a 20 éves Kancel Ottó. A kézilabdázónak ínyére van a váltás: az elmúlt félév kemény munkája immár a pályán hozhat gyümölcsöt.

reb Kedden délelőtt még a veszprémi felnőtt férficsapattal edzett, némi papírmunkát és nagyjából húsz kilométeres utat követően délután már Balatonfüreden találta magát a huszadik születésnapját néhány napja ünneplő Kancel Ottó. A balátlövő fél évre, június végéig kölcsönbe került a bajnokság negyedik helyezettjéhez. Egyszer-kétszer edzett új csapatával, szerda délután pedig debütált: négy góllal vette ki a részét a fürediek Cegléd elleni 35-21-es sikeréből.

– Szerencsére, korábbról szinte mindenkit ismerek, sok társammal játszottam együtt, így nem okozott gondot, hogy alig volt időm megszokni az új felállást – ad képet a 205 centiméter magas átlövő. – Csoki (az edző, Csoknyai István – A szerk.) jelezte, mindenképpen pályára küld. Az első félidőben inkább védekeztem, de a másodikban már támadásban is szerepet kaptam. A srácok sokszor segítettek, mi is következik, nagyon jó érzéssel jöttem le a pályáról. Ő maga is egyetért a régi-új mestere véleményével, azaz fizikailag kifogástalan az állapota, de minél több játéktapasztalatra van szüksége. A szezon eleje óta Carlos Ortega BL-szereplő együttesével készült, viszont érthetően kevesebbszer kapott lehetőséget élesben. – Rengeteget tanultam a játékról, fejlődtem, erősebb lettem, de fontos, hogy most már a pályán bizonyítsak. Sokat számít, hogy a Füreddel az európai porondon, az EHF-kupában is versenyben vagyunk, így a hazai mellett nemzetközi tapasztalatot is szerezhetek. Mivel egyelőre csupán fél évről van szó, nem teszi át székhelyét, hanem több társával együtt Veszprémből ingázik a Balaton partjára. Most már csak azzal kell törődnie, hogy minél többet játsszon, pedig nem is olyan régen a pálya mellől szemlélte a többieket. Még 2012 tavaszán megsérült, majdnem másfél évet hagyott ki. – Nagyon nehéz volt elviselni, hogy az egyik nap, tizenhat évesen, bemutatkozom a felnőttcsapatban, kicsivel később viszont már távolivá válik a kézilabda, mert sérülés miatt semmit sem csinálhatok. A családom, a szüleim és persze a társak, az edzők tartották bennem a lelket. Sokat számított, hogy a nehéz időszakban sem feledtek el. Mindig kerestek, érdeklődtek, támogattak, éreztem a bizalmat. Hosszú ideig tartott, míg visszatérhettem, és sokszor nem is egyedül végeztem a rehabilitációt, hiszen más is volt sérült. Szerencsére, megerősödtem, és már csak a játékkal kell foglalkoznom. Illetve, még valamivel: évek óta húzódik a szlovák játékos állampolgársági ügye. Kancel 14 évesen érkezett Kassáról Magyarországra, és többször is szóba került, hogy magyar állampolgárságot kap, ami akár megnyitná az utat a piros-fehér-zöld mez felé (előző nyáron még a Csoknyai vezette junior-válogatottal edzett.) Kíváncsiak voltunk, ma hol tart az ügy, a játékos azonban nem akart szót ejteni a témáról. Így jelenleg annyi biztos, június 30-ig a Balatonfüred ellenfeleit szomoríthatja.