Van mire építeni

Majoros Bence úgy érzi: ha a döntőben az övé a harmadik szett, legyőzte volna a román Pleteát. A cseh nemzetközi asztalitenisz utánpótlás-bajnokságon elért második helyével így is elégedett. Lehet építeni az ott mutatott játékára.

Pusztai Viola Nehezen lendült bele, aztán meccsről meccsre jobban játszott. Úgy véli, ha a döntőben megnyeri a harmadik szettet, akkor övé az elsőség. De a második hellyel is elégedett, mert a játékára lehet építeni. Majoros Bence ezüstérmet szerzett egyesben a cseh nemzetközi asztalitenisz utánpótlás-bajnokságon, a versenyről a hazaérkezés után beszélt honlapunknak. – Negyedik kiemelt voltál a viadalon, ezért nem meglepő, hogy elődöntőbe jutottál. Milyen út vezetett a négy közé? – Kiemeltként a csoportkörben nem léptem asztalhoz. A főtáblán a lengyel Nalepával kezdtem, s bár megvertem 4-2-re, nem játszottam jól. Az ellenfél viszont igen, így elég szoros volt a meccs. A harminckettő között a szlovák Kaluznynak nem volt sansza ellenem, akkorra már játékba lendültem. A szlovén Kozult is 4-0-ra győztem le, de minden játszma rendkívül kiélezett volt: 12-10, 11-8, 12-10, 13-11. A nyolc között a belga Bilasszal találkoztam. Nagy meccset vívtunk, végül nyertem 4-2-re.

– Aztán az elődöntőben jött az első kiemelt orosz Csernyov… – Az utóbbi három egymás elleni meccsünkön győztem, ezért azzal álltam asztalhoz: nyerni akarok. Én domináltam, 2-2 után már nem volt esélye. – A döntőben kétszer is vezettél. Hol ment el a meccs? – A román Pletea ellen 2-0, 10-9-ig jól ment a játék, aztán a harmadik szettet elvesztettem, ő pedig egyenlített. Az ötödikben vezetett, de azt megfordítottam, és 13-11-re hoztam. Ez után viszont sima játszmával egyenlített, a döntő szettben pedig már 8-1 volt az előnye. Ekkor kiengedett, feljöttem 9-7-re, de fordítani már nem tudtam. Ha a harmadik játszmát megnyerem, akkor biztos vagyok benne, hogy enyém a meccs. Négyet nem tudott volna nyerni. Fejben kicsit elfáradtam. – Ha jól érzem, azért nem vagy elégedetlen az eredménnyel… – Nyilván örültem volna, ha nyerek, de összességében nagyon elégedett vagyok. Különösen azért, mert olyan játékot mutattam, amire lehet építeni, csak csiszolni kell rajta. – Melyik játékelem ment a legjobban? – A fonák, a fonák indítások. És aminek nagyon örültem, a tenyeres is. Ez az egyik gyengébbik elemem, még sokat kell javítani rajta, ahogyan a lábmunkámon is. – Nemcsak egyesben indultál a versenyen, hanem Bruckner Mátéval párosban is. Nyolcadikként rangsoroltak titeket, de már a harminckettő között búcsúztatok. Mi történt? – Máté egyesben játszott a görög Szguropulosszal, és egészen sima meccsen verte 3-0-ra. Gondoltuk, semmi extra. Aztán jött a páros a Damianusz, Szguropulosz duó ellen. Tulajdonképpen úgy kaptunk ki 3-1-re, hogy jól játszottunk, ők viszont egyáltalán nem hibáztak, csak ászt kaptunk. – Csapatban szintén érdekelt voltál. A csoportkörben megvertétek Dél-Korea együttesét, Szlovéniától viszont kikaptatok a nyolc között… – A dél-koreaiak ügyesen játszottak, de még kisgyerekek voltak, azt be kellett húznunk. A szlovénok elleni meccs nüanszokon múlott, akár meg is lehetett volna, de végül úgy alakult, hogy 3-1-re kikaptunk. – Mi a következő állomás? – A jövő héten indulok a felnőtt országos bajnokságon, rá egy hétre pedig az olasz nemzetközi utánpótlás-bajnokságon veszek részt. Az utóbbin szeretnék négy közé kerülni, azzal már elégedett lennék. A helyezés ott már mindegy.