Bravúr, esélytelenül

Vámos Márknak fontosabb a foci, mint az egészsége, ezért az édesanyjával is szembeszállt, hogy a Nyíregyháza segítségére lehessen a Paks elleni, történelmi mérkőzésen. A 18 éves középpályás úgy érzi, helyt állt, de az állandó csapattagsághoz még sokat kell fejlődnie.

Nagy-Pál Tamás Nem mindennapi találkozóra került sor az NB I-ben Pakson, hiszen a decemberben elhalasztott összecsapáson a versenykiírás szerint nem szerepelhettek az új igazolások, így a sérültek miatt mindössze 14 fős kerettel számolhatott a Nyíregyháza (címlapfotó: nyiregyhazaspartacus.hu) vezetőedzője, Mátyus János (erről ITT írtunk korábban). A létszám alapvetően – noha távolról sem ideális – elég lehetett volna... Csak hát a rendelkezésre álló tizennégy játékosból hárman kapusok voltak.

Így fordulhatott elő, hogy a hálóőr Ovszijenko Volodimir csatárként kapott szerepet, míg a 18 éves Vámos Márk élete első NB I-es meccsén játszott. A nyírségiek helytálltak, hiszen 1-1-es döntetlennél kezdték meg tavaszi hadjáratukat. A fiatal középpályással beszélgettünk. – Mátyus János a meccs előtt azt mondta nekem, hogy egyetlen fiatal sem ilyen debütálásról álmodozik. – Én is gondolkoztam azon, hogy ez nem a legjobb szituáció, és akár rosszul is elsülhet. Volt bennem para, de a bemelegítés alatt már sikerült megnyugodnom. A csapattársaktól is megkaptam a kellő támogatást, és úgy érzem, elég jól ment a játék. – Mi igaz abból, hogy kis túlzással a műtőasztalon szóltak, hogy gyere inkább játszani? – Valóban vállműtétem lett volna. De a sérülés egyáltalán nem zavart. Csak annak a veszélye állt fenn, hogy ha ráesek a vállamra, kiugorhat. – Azonnal rohantál a hívó szóra? – Rögtön az volt az első gondolatom, hogy le kell mondanom az operációt, mert gyerekkorom óta az az álmom, hogy az NB I-ben játszhassak. Anyáék persze nem nagyon akartak belemenni, mert szerintük fontosabb az egészség. Nekem viszont fontosabb a foci!

Vámos Márk a pályafutásáról így beszélt: „A családomban gyakorlatilag mindenki focizott, én is már öt évesen elkezdtem, Nyírbátorban. Aztán Nyíregyházára kerültem, és már korábban debütáltam a nagycsapatban, ugyanis pályára léphettem a Liga Kupában. Szervező középpályás vagyok, mostanában rengeteget fejlődtem az ifikhez képest. Szerintem az átlagot mindig hozom, és többször nyújtok kiemelkedőt. Jól látok a pályán, és mindkét lábamat megbízhatóan használom.”

– Végül is megérte, hiszen nem sérültél meg, ellenben – mondhatni: történelmi összeállításban – bravúros pontot szereztetek. Gondolom, jó néhány tippmixszelvényt elvittetek… – Minden bizonnyal. Sokan lenéztek minket, ezért bennünk volt, hogy megmutatjuk: így is helyt tudunk állni. Felszívtuk magunkat.

– Mit szóltál Ovszijenko Volodimirhez, aki kapus létére kezdőcsatárként kapott szerepet? –Nagyon meglepett, vérbeli csatárként mozgott. Szinte minden fejpárbajt megnyert. Megvalósította, amit az edző kért tőle. Jól éreztük egymást a pályán. Amikor lefejelte a labdákat, be tudtam indulni a háta mögé. Nekem szokatlanabb volt az az NB I-ben játszani, mint neki, hogy a mezőnyben kapott szerepet. – És te kaptál visszajelzést a teljesítményedről? – Külön nem. Mátyus János még a meccs előtt gratulált a debütáláshoz, és azt mondta, hogy nem kell túlizgulni a dolgot: kiváló játékos vagyok, előttem a lehetőség, csak csináljam lazán és higgadtan azt, amit az ifiben. Felhívta a figyelmemet, hogy az önbizalmamnak jót tenne, ha sikerülnének az első megmozdulásaim, passzaim. –Megoldottad. Ezzel bejátszhattad magad a kezdőcsapatba? – Ahhoz még rengeteget kell fejlődnöm. Az iramhoz és az ütközésekhez a kondimat kéne leginkább erősítenem, hogy ne tudjanak elnyomni. – Szombaton igazi hatpontos kiesési rangadóval folytatjátok, a Honvéd ellen, merőben más csapattal, hiszen az új igazolások is pályára léphetnek. Mire számítasz? – Bízom a gárdában, az új játékosokban és a hazai pályában. Szerintem egyre jobbak leszünk, és nem lesz gond a bennmaradással. A lényeg, hogy a bravúros eredmény miatt ne engedjünk ki. És akkor az is előfordulhat, hogy a szezon végefelé ismét nagy szerepet kapnak a fiatalok.