Tornászból focista

Gera Dániel a tornának és egykori tesitanárának köszönheti, hogy megszerette a sportot. Tizenkét évesen azonban választania kellett, és a foci mellett döntött. Úgy tűnik, jól: az U20-as világbajnokságra készül, és az MTK felnőttcsapatának ajtaján kopogtat.

Nagy-Pál Tamás A világbajnokságra készülő U20-as válogatott a második összetartását zárta nemrég Telkiben. Az utolsó napon a Budapest Honvéd felnőttcsapatával találkozott Szalai László alakulata, és Gera Dániel (címlapfotó: mlsz.hu) büntetőből szerzett góljával 2-1-es győzelmet aratott. Az MTK 19 éves középpályásával beszélgettünk.

„Nagyjából elégedett voltam a játékommal, de én ilyenkor elsősorban a hibáimat veszem elő. Kevesebbszer értem fel a támadásokhoz, mint szerettem volna. A taktikai mozgásokra viszont figyeltem, és szerintem rendben voltak. Tizenegyesből pedig illik gólt rúgni. Örültem, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítok neki.” Elárulta: az első, spanyolországi edzőtáborral ellentétben ezúttal a szinten tartás volt a cél. „La Manga után kaptunk külön feladatokat, amiket otthon el kellett végeznünk, és utána ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Már nem volt annyira megterhelő, mert felvettük az edzéstempót. Főleg taktikáztunk, a védekezést és az abból való kontrajátékot gyakoroltuk. Sokat fejlődtünk, de még távol vagyunk a célunktól. Erőnlétben léptünk sokat előre, s most a taktikai mozgások kerülnek előtérbe.” Gerát arról is megkérdeztük, mit gondol szövetségi edzőjéről? „Határozott elképzelései vannak arról, mit kell játszanunk. Külön beszél a játékosokkal minden egyes összetartáson. Emellett szenvedélyes, és mindig belead mindent, de néha egy-két viccet is megenged magának.” Pár hete kiderült: a halálcsoportba került a világbajnokságon a válogatott, hiszen Brazília és Észak-Korea mellett az afrikai bajnok lesz az ellenfele. „Eleinte úgy gondoltam, hogy száz százalékot kell nyújtanunk a tornán, de a sorsolás óta azt, hogy kétszázat. Mindhárom ellenfelünk nagyon erős, kemény védekezésből gyors kontrákra lesz szükségünk. Fegyelmezetten kell játszanunk, ha tovább szeretnénk jutni a csoportból.” A középpályás az U19-es Eb-keretnek nem volt tagja, de az eddig látottak alapján most jó esélye lehet bekerülni a vb-résztvevők közé. „Bízom benne, hogy számítanak rám is. Keményen edzek ezért, nemcsak az összetartásokon, hanem az MTK-ban és külön is. Eddigi pályafutásom legnagyobb sikere lenne a világbajnoki szereplés.” De nézzük, hogyan is kezdődött ez a pályafutás! Nem mindennapi történet… „Mielőtt elkezdtem volna focizni, tornász voltam a suliban. Akkor ismerkedtem meg a sportolással, a mozgással, a tesitanárom szerettette meg velem. Az iskolával országos versenyekre jártunk. Minden szeren tornáztam szinte: gyűrűn, talajon, szekrényen. Még emlékszem is nyújtásgyakorlatokra, azért vagyok most is ennyire laza. Egészen tizenkét éves koromig csináltam a kettőt együtt, de később már nem lehetett összeegyeztetni, és egyértelműen a foci mellett tettem le a voksom.” Amit az akkoriban az egyik legjobb utánpótlásműhelynek számító Goldballban kezdett meg. „Aztán öt évet eltöltöttem a Vasas Pasarétben, egyet Újpesten, majd Agárdra kerültem. Nagyon jó döntés volt, mert a Sándor Károlynál jobb akadémiát elképzelni sem tudok. Mindent köszönök az edzőimnek, nélkülük nem tartanék is. Meg édesapámnak is, akivel a büntetőrúgást gyakoroltuk rengeteget, ezért tudok bármikor bátran odaállni a tizenegyespont mögé. De édesanyámra is szükségem volt: ő öntött lelket belém, amikor épp nem úgy alakultak a dolgok.”

Eddigi pályafutása legnagyobb sikerének azt tartja, hogy tevékeny részese volt az U19-es korosztály bajnoki címének, és hogy tizenhét évesen bemutatkozhatott a klub felnőttcsapatában – igaz, még az NB II-ben. „Bár nem sokat tettem hozzá a feljutáshoz, még az aranyérmet is megkaptam a szezon végén, ami hatalmas öröm volt ennyire fiatalon.” Jelenleg is az első csapattal edz, de egyelőre az U21-ben játszik. „Nem tudom, mikor jöhet el az én időm, ezt majd Garami Józsi bácsi dönti el. Szívós, hajtós játékos vagyok, aki a védekezésből és a támadásból is kiveszi a részét. Az utóbbi időben kimondottan jól megy a góllövés. Sokat futok, és keményen, de szabályosan bekkelek. Persze vannak még védekezésben olyan mozgások, amiket próbálok ellesni az első csapat játékosaitól. Szeretnék még eredményesebb lenni. Szerintem akár még huszonnyolc évesen is lehet új dolgokat tanulni a fociról, így mindenben tudok még fejlődni.”