Bolond, aki nem fél

A 16 éves Vörös Virág három világversenyen indult az elmúlt két hónapban. A felfokozott figyelem, a miliő nyomot hagyott az eredményein, ugyanakkor értékes tapasztalatokat szerzett. A gyorsan fejlődő női síugrás egyik sikeres képviselője lehet.

reb Idehaza nehéz lenne „macerásabb” sportágat választani, mint a síugrás. Az ország egyetlen síugrósánca Kőszegen található, a Kenyér-hegyen, ám az is egyre ritkábban lát havat: idén olykor akkor is kimaradt a nekik fehér aranyat érő áldásból, amikor másutt hullott néhány centinyi. Ráadásul Molnár László edző szerint, ha a szülőkön múlna, nem is lenne síugró, hiszen míg az alpesi sít családi hobbiként kezdhetik a gyerekek, az északi párjáról ez nem mondható el. Mégis, amikor a trénert kérdezzük fiatal versenyzőjéről, Vörös Virágról, szó sem esik arról, hogy kevesen lennének. A létszám rendben, egyre több gyerek választja a szakágat, annak ellenére, hogy a jelenlegi hazai viszonyok között az egyáltalán nem számít hagyományosnak. Vagyis talán kicsit, Kőszegen. Persze, Ausztriában és Szlovéniában gyakran látott vendégek a magyar síugrók, edzeni jobbára ott tudnak. Nem mindig. Mondanánk, hogy a 16 éves lány a szomszédos országokban készült fel a hármas sorozatra: a téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra, a kazahsztáni junior-, majd a svédországi felnőtt-világbajnokságra, csakhogy a szezonban először januárban jutott fel sáncra.

Költséges sportág. A különböző elemekből álló síugróruha körülbelül kétezer eurót, azaz több mint hatszázezer forintot kóstál, nem beszélve az edzésről: az utazás, a szállás, a sáncbérlés mind-mind komoly kiadás. Ráadásul a ruhára szigorú szabályok vonatkoznak, minimum egy, maximum négy centire lehet a versenyzőtől, így a növésben lévő fiatalok szinte évente válhathatnak öltözéket.

Ennek ellenére Vörös Virág öt ellenfelet is megelőzött az EYOF-on, a 22. hellyel mindenki nagyjából elégedett lehetett. A két világversenyre, főleg a svédországi Falunban rendezett felnőtt északisí vb-re inkább csak a tapasztalatszerzés jegyében utazott el, ennek megfelelően a mezőny végén zárt. – Éreztem Virágon, hogy nyomasztja a tét, a verseny légköre – kezdi Molnár. – Az olimpiai fesztiválon is elérhetett volna jobb eredményt, de talán a junior-világbajnokság sikerült a leggyengébben. Hozzá kell szokni ahhoz, hogy nagyobb a felhajtás, komoly szabályokat kell betartani, a beülőn kamera közelít rá. Falunban már jobban kezelte a helyzetet. Nem esett le az álla attól, ha a sportági klasszisok mentek el mellette, hanem képes volt a saját edzésmunkájára figyelni. Bár Vörös már indulhatna a Világ Kupán, még nem nevezik: Molnár nem akarja, hogy olyan csalódás érje, ami többet árt, mint amennyit a megszerzett tapasztalat használ. Két éven belül azonban reális cél lehet a VK-szereplés, ahogy az is, hogy elszakadjon a mezőny hátsó részétől. Hasonló eredményt tart reálisnak az ifjúsági olimpián is, Vörös viszont nagyobb terveket szövöget: az álma, hogy győzzön a 2016-os lillehammeri játékokon. A félelmet nagyjából leküzdötte, már csak a riválisok és a körülmények az ellenfelei. – Nincs olyan, aki nem fél, aki nem fél, az bolond – mondja Virág. – Mielőtt öt éve elkezdtem ugrani, kosaraztam és atletizáltam, aztán kipróbáltam ezt, és itt maradtam. Igazából, ha megszokja az ember, hogy ugrik és repül, hihetetlenül lehet élvezni, utánozhatatlan, ahogy a levegőben szállunk. Estem és buktam persze néhányszor, de semmi komoly baj nem történt. A tréner szerint van benne perspektíva, hiszen szorgalmas, elhivatott, lelkiismeretesen edz, ráadásul a női síugrás gyorsan fejlődő ágazat, amely nemrég debütált több világversenyen is.

Kelemen Péter Molnár másik tanítványa a 16 éves Kelemen Péter, aki Vöröshöz hasonlóan mind a három világversenyen indult. Az ő teljesítményét is befolyásolta a szokatlan miliő, ám az edzője szerint a szerepléssel talán helyére került benne, mi lehet a reális elvárás. A tréner tehetségesnek látja, ugyanakkor jobb edzésmunkát vár el tőle: több alázatot a sportág iránt.