A világ legjobbja lenne

Vajda Dániel szerényen értékeli sikerét a Magyar Futball Akadémiával a Real Madrid ellen, tisztában van vele, hogy még nem ért fel a csúcsra. Az álmai annál merészebbek: a spanyol királyi gárda színeiben lenne a világ legjobb kapusa.

Nagy-Pál Tamás Semmilyen jel nem utal arra, hogy a Bozsik stadion műfüves pályáján éppen olyan csapat edz az igazi tavaszi délutánon, amely pár napja, a Puskás–Suzuki-kupa döntőjében tizenegyesekkel legyőzte a Real Madrid korosztályos gárdáját. A Magyar Futball Akadémia U17-es játékosai hajtanak becsülettel a tréningen, és Farkas Tibor vezetőedző sem kíméli őket: az egymás közti játék vesztesei úgy nyomják a fekvőtámaszokat, mintha előző hétvégén nem játszottak volna négy nap alatt három meccset komoly európai gárdák ellen.

Vajda Dánielt (címlapfotó: puskassuzukicup.net) keresem, aki a Királyi Gárda elleni döntőben kivédte a spanyolok szemét mind a rendes játékidőben, mind a szétlövés során. Nem véletlen, hogy megválasztották a torna legjobb kapusának. Gyorsan leszögezi: örül a megkeresésemnek, de nem érzi jogosnak, hogy mindenki róla beszél, mert egyszerre tizenegyen voltak a pályán, és mindenki száztíz százalékot nyújtott. „Nagyon büszke vagyok a csapattársaimra, hogy ennyire egységesek tudtunk lenni, és ellentmondást nem tűrően védekeztünk.” Biztosan igaza van, de én gyarló újságíróként arra a srácra vagyok kíváncsi, aki a leglátványosabb teljesítményt nyújtotta a mérkőzésen, az pedig egyértelműen ő volt. „Néhányszor visszanéztem már azokat a jeleneteket, mert jó látni, hogy amiért nap mint nap dolgozom, a meccsen is kijön belőlem. A bravúr minden kapusban megvan. Én azt tartom igazán jónak, aki magabiztos teljesítmény nyújt a mérkőzésen, amit megspékel egy-két extra védéssel.” Dani azt is leszögezi: egyáltalán nem érzi úgy, hogy felértek a csúcsra ezzel a sikerrel, csak nagyon fontos állomáshoz érkeztek pályafutásukban. „Ez inkább csak visszajelzés arról, hogy a kemény munkának meglett a gyümölcse. Viszont arra kell sarkaljon, hogy még keményebben, még alázatosabban dolgozzunk, és akkor elérhetünk ennél is nagyobb sikereket.” A felcsúti döntőről Dani elárulta: nem véletlenül teljesítettek jól a tizenegyesekben, mert Farkas Tibor minden bajnoki mérkőzés előtt gyakoroltatja velük. „Attól függetlenül, hogy kapus vagyok, én is azt mondom: a tizenegyest nem lehet kivédeni, csak rosszul lőni. Én már annak is örülök, ha a tizennyolc lövésből kettőt meg tudok fogni. Már az is siker, ha az oldalt eltalálom, de még oda is kell érni.” Dani Szigetszentmiklóson kezdte a pályafutását, mezőnyjátékosként. „Az elején még jól ment, de később egyre többször kimaradtam a csapatból, mert nem tartoztam a legügyesebbek közé. Aztán egy tornán, ahová nem jött el a kapusunk, én voltam az a vállalkozó szellemű, aki a gólvonalra állt. Egész jól ment a koromhoz képest. Az egyik edzés után az edzőmnek, Frank Tamásnak mondtam is, hogy szeretnék végleg a kapuban maradni, mire azt válaszolta: akkor már nincs visszaút. Nem volt ellenvetésem, éreztem, ott a helyem.”

Aztán Kispestre került középpályás ikertestvérével, aki nem kapott sok játéklehetőséget, most Dunaújvárosban játszik. Dani viszont felvételt nyert az akadémiára is, pedig fizikailag nem tipikusan kapus alkat. „Az erényem inkább dinamikám, a lábbal való játékom, vagyis a technikám, amit napról napra csiszolgatok. Rengeteg kapus mozgását tanulmányozom. Szoktam nézni Thibaut Courtois-t, David de Geát, Manuel Neuert és Hugo Llorist is, de a két példaképem Iker Casillas és Tim Howard. Előbbi az alázata és példamutatása miatt inspirál, utóbbi meg egyrészt magyar származású, másrészt kedvelem a higgadtságát. Fantasztikus volt, amit a világbajnokságon is bemutatott az amerikai válogatott kapujába. Ha jól emlékszem, az egyik mérkőzésen tizenhat védése volt.” Amikor a céljairól kérdeztem, először azt említette, hogy minél előbb szeretne felnőttcsapatban védeni, bármelyik osztályban, hogy rutint szerezzen. Majd kiderült: éppen a nemrég legyőzött Real Madrid a kedvenc klubja, így minden vágya, hogy a példakép Casillas utódja lehessen. Az ajánlólevele most nem lehet túl rossz… De ennél jóval merészebb álmot is dédelget: „Nem szoktam hangoztatni, mert félek, hogy hülyének néznek: én szeretnék lenni a világ legjobb kapusa. Ezt nagyon komolyan gondolom, bármit megtennék érte!”