Órákig beszélgetett Császár Gáborral, és nagyon jól érzi magát a Kadetten Schaffhausen csapatában Keresztes Péter, aki Balatonfüredről igazolt Svájcba. A fejlődése érdekében váltott, de a magánnyal még küzd a 19 éves játékos.
reb „Nem zavar, este ötig nincs sok dolgom” – jelzi Keresztes Péter a skypebeszélgetés kezdetén, hiszen a délelőtti edzés hatkor kezdődött Schaffhausenben, a következő tréningig pedig van ideje elmesélni, miért is kötött ki Svájcban. A fiatal irányító ugyanis augusztus elsejével két éves szerződést kötött a Kadetten kézilabdacsapatával, és június eleje óta az akadémián lakik és készül.
Nemrég járt le a szerződése Balatonfüreden, s miután gyermekkorától úgy érezte, hogy szeretné magát külföldön kipróbálni, megragadta a kínálkozó lehetőséget.
keresztes_peter
„Életem legszebb két évét töltöttem a Balaton partján, de egy éve elment Sótonyi László, ráadásul az elmúlt idényben az általam nagyon nagyra tartott György László is távozott Füredről, és úgy éreztem, hogy a szakmai koncepció miatt kevesebb lehetőségem van bekerülni a felnőttcsapatba – mondja Keresztes. – Videóanyagot készítettünk rólam, és a külföldön dolgozó unokatestvérem segítségével felvettük a kapcsolatot különböző klubokkal. A Schaffhausennel pedig egymásra találtunk.”
Az ifjúsági válogatott tagjaként még januárban (erről itt írtunk bővebben) játszott felkészülési meccseket az alpesi országban, és akkor a svájci klub edzője – aki egyben a korosztályos szövetségi kapitány – élőben is meggyőződhetett Keresztes képességeiről.
„Mindig is szerettem volna kipróbálni magamat külföldön. Hajtott a kalandvágy, és elsősorban az, hogy megismerjem a határaimat: képes vagyok-e megállni a helyem új környezetben, megfelelek-e a kihívásoknak. Mivel az iskolában németül tanultam, német nyelvterületre szerettem volna igazolni, és fontos volt, hogy erős legyen a felnőttcsapat. Svájcban minden passzolt.”
Ahogy mondja, elképesztően profi körülmények fogadták, minden adott ahhoz, hogy a játékosok a maximumot hozzák ki magukból. Úgy tapasztalja, hogy az edzésmunka jelentősen eltér az itthon megszokottól: nagy súlyt helyeznek a kondiedzésekre, a reggeli tréningeken pedig az egyéni képzés dominál. S kell-e mondani, a világ egyik leggazdagabb országában az elhelyezés, a rehabilitáció, a kiszolgálás is világszínvonalú...
A fiatal irányító jelenleg a tartalékokkal készül. A csapatban vegyesen szerepelnek a már idősebb, levezető játékosok, és a Kereszteshez hasonló fiatalok, akik a legjobbak közé törnek. Úgy tervezi, egy-másfél év kellhet ahhoz – persze minél rövidebb idő, annál jobb –, hogy biztosítsa a helyét az első csapatban. Ott, amelyben, nem mellékesen, a nagyszerű magyar honfi- és poszttárs, Császár Gábor is szerepel. Vele egyébként az elutazását követően órákig beszélgetett, s a rutinos „Csaszi” megígérte, segít neki, amiben csak tud. Akárcsak Vass Gábor, a Schaffhausen menedzsere, az ismert hazai kézilabdás família tagja.
Szakmailag tehát egyértelműen vonzó a kihívás, csakhogy a légiós lét még az alpesi országban sem leányálom:
„Hiába vágytam régóta külföldre, s hiába boldogulok el jól a nyelvvel, nem egyszerű megküzdeni a magánnyal. Persze, minden külföldön játszó kézilabdázó megéli, és túléli, de ettől függetlenül nehéz elszakadni a családomtól, a barátnőmtől, hiába beszélek velük mindennap.”
Június 21-én a Schaffhausen játékosa hazatér, tagja ugyanis Gyurka János és Kopornyik Zsolt jekatyerinburgi U19-es világbajnokságra készülő válogatottjának. Tisztában van azzal, hogy rengeteg jó játékos közül választhatnak a szakemberek, ő azonban foggal-körömmel harcol, hogy helyet kapjon az oroszországi vb-re utazó keretben. Úgy érzi, hogy fejben és játéktudásban is megérett a válogatott feladatokra.
Addig pedig Svájcban csiszolja a játék- és nyelvtudását.
