Visszhang, hat éremről

A magyar válogatott hat dobogós helyezést ért el az isztambuli junior birkózó Európa-bajnokságon. A kötöttfogásúak régen látott jó szerepléssel, öt éremmel rukkoltak ki.

Lakner Gábor A magyar válogatott hat érméből a legtöbbet a kötöttfogásúak szerezték, egy ezüst- és négy bronzéremmel tértek haza a török városból. A női versenyzők egy ezüsttel gazdagodtak. A szabadfogásúak ugyan dobogós hely nélkül zártak, de akadtak biztató jelek a birkózásukban. A kontinensviadal után a három szakvezetőtől kértünk értékelést. „Pozitív az összkép, hiszen akiket le lehetett győzni, azokat legyőztük – mondta Tihanics Tibor, a szabadfogásúak szakvezetője. – Akiktől pedig vereséget szenvedtünk, olyan országokból érkeztek, amelyekben a fogásnem jóval előrébb tart. Több esetben így is hajszálon múlt, hogy nem jutott magyar versenyző az első hatba. Akadt, aki hibákat követett el, akadt, aki betegség miatt fáradt el a mérkőzés végére. Fizikailag amúgy nincs lemaradásunk az élmezőnyhöz képest, ugyanakkor nekünk nincsenek olyan edzőpartnereink, mint több nagy múltú nemzet képviselőinek, ami komoly hátrány. Zömével elsőéves juniorok alkotják a csapatot, fiatal társaság a miénk. Amennyiben hosszú távon tudjuk őket versenyeztetni és edzőtáboroztatni külföldön, lesznek köztük, akikről felnőttként is sokat hallunk.”

„Előzetesen két érmet reméltem, a lehetőség meg is volt erre, sajnos nem sikerült elérnünk – értékelt Nagy Lajos, a nők szakvezetője. – Száraz Vivien a harmadik helyért szinte megnyert meccset bukott el, ha kicsit türelmesebb, ellenfele nem lett volna képes fordítani. Galambos Ramónától várható volt a jó szereplés, nehéz sorsolása ellenére a döntőig menetelt, ellenfelei viszont addigra már kiszívták a vérét. Az erősebb felépítésű norvég lánnyal nem bírt, de Európa-bajnoki ezüstérem miatt semmiképpen sem kell magyarázkodni. Szabó Eliánáról és Sándor Klaudiáról gondoltam még azt, hogy a legjobbak közé érhet, de előbbi kapkodott, utóbbi formán pedig kívül birkózott. A többieknek ez volt az első komoly versenyük, még szokniuk kell a légkört. Összességében a terveink felét tudtuk megvalósítani, ami nem rossz, de nem is különösebben jó."

„Tizenöt éve dolgozom az utánpótlásban, s azóta nem fordult elő, hogy ennyi érmet szereztünk volna bármilyen világversenyen – mondta a kötöttfogásúak mestere, Sike András. – Mégis van hiányérzetem, hogy az öt éremből legalább egy nem lett arany, de az már csak az én telhetetlenségem. Általában az esélyek fele szokott bejönni, ezúttal azonban minden megvalósult. Az érmeseink közül eddig Losonczi Ottó nem büszkélkedhetett még kiemelkedő nemzetközi eredménnyel, de várható volt, hogy előbb-utóbb ő is felléphet a dobogóra. A klubedzőknek köszönhetően nagyon jó birkózókból áll a keret, remekül sikerült a felkészülés, amibe én is beletettem minden tudásomat és tapasztalatomat. Nem kaptunk könnyű sorsolást, de mindenki tiszta fejjel versenyzett, és az döntőnek bizonyult. Az igazán örömteli az, hogy biztos vagyok benne: a mostani nem egyszeri, megismételhetetlen teljesítmény volt. Remélem, ez a generáció sikerrel váltja majd a jelenlegi felnőtt válogatottakat.”