Erdély Csanád hosszas gondolkodás után úgy döntött, az amerikai jégkorong juniorligában a pályafutását. Júniusban egy hetet töltött az USHL-ben szereplő Sioux Falls Stampede csapatával, és annyira jól érezte magát, hogy egész nyárra maradt volna. Tisztában van azzal, kétszer annyit kell dolgoznia, mint eddig.
Pusztai Viola Erdély Csanád tavaly csalódottan vette tudomásul, hogy a pályafutását nem az egyik Észak-Amerikai jégkorong-juniorligában folytathatja. Az idei szezonja viszont sokkal jobban sikerült, mint remélte, a teljesítményével pedig még az USHL-bajnok Sioux Falls Stampede vezetőedzőjének, Scott Owensnek a figyelmét is felkeltette. Olyannyira, hogy a dél-dakotai klub májusban draftolta a játékjogát.
A tizenkilenc éves csatár hosszas gondolkodás után úgy döntött, a következő idényt a Fehérvár AV19 felnőttcsapata helyett a Sioux Falls Stampede junioregyüttesében kezdi:
− Hogy a felnőttbajnokságból visszamegyek juniorba, visszalépésnek tűnhet, de nem szabad elfelejteni, hogy az egyik, ha nem a legerősebb juniorligában játszom. Az idei NHL-drafton az első tízből négy olyan játékos kelt el, aki ott játszott. A világ elitje és krémje korongozik a bajnokságban. Amikor megtudtam, hogy lefoglalták a játékjogomat, még ködös volt minden, és érvényes szerződés kötött a Fehérvárhoz. A klub rendkívül korrekt volt, azt tartotta szem előtt, hogy nekem mi a jó, és elengedett.
Erdély Csanád már a nyárra Sioux Fallsban maradt volna Fotó: Mudra László/MJSZ
Júniusban egy hetet már a városban töltött, találkozott a vezetőkkel, az edzőkkel és a tulajdonossal is. Azt mondja, örültek, hogy magyar került a klubba, és úgy kezelték, mint az elit hokiországok játékosait.
− Megkérdezték, hol tart a magyar hoki, én meg egyből el is büszkélkedtem, hogy feljutottunk az A csoportba. De mint kiderült, ott nincs olyan nagy jelentősége az IIHF-világbajnokságnak. Persze gratuláltak, meg tudják és én is hangsúlyoztam, hogy a magyar jégkorongban elkezdődött valami az elmúlt öt-tíz évben, tényleg kellemes meglepetés volt számukra. A játékostársak sem bántak velem lenézően, mert látták, nem olyan vagyok, aki a kezére húzza a korcsolyát, hanem ért a hokihoz. Az jólesett.
A huszonöt fős keretben az amerikaiakon kívül négy légiós szerepel: kanadai hátvéd, cseh kapus, szlovák csatár és a magyar fiú. A bajnokcsapatból csupán négy-öt játékos maradt, az első sorát elvesztette, de így is minőségi játékosokkal áll ki a következő szezonra. Scott Owens korábban elmondta, Csanádra az első öt csatár között számít.
− Bízik bennem az edző, lát bennem potenciált, kint is megerősítette, hogy fontos szerepet szán nekem a csapatban. Most nagyon kemény edzéssel teli nyár vár rám, aminek eleget teszek, és augusztus végén, szeptember elején megyek vissza. Kaptam edzéstervet, gyakorlatilag szinte teljesen megegyezik azzal, ami eddig is szerepelt a Tyler Dietrich-féle programban. Annyit mondtak, hogy erősödnöm kell, és arra fordítsak minél több energiát.
Az Egyesült Államokban töltött egy hét alatt fantasztikusan érezte magát, szíve szerint egész nyáron maradt volna. A százhatvanezres Sioux Fallst pont ideálisnak találta, nem túl nagy, nem túl kicsi, és igazi sportváros. A hoki a legnépszerűbb, arra járnak a legtöbben – az aréna tízezer fő befogadására képes −, de a baseball-, a kosár-, és s focicsapatnak is szurkolhatnak a helyiek.
Ahogy az a tengerentúlon szokás, őt is az egyik család otthonában szállásolták el.
− Megérkeztem, és egyből úgy kezeltek, mintha családtag lennék, tök normálisak voltak. Az anyuka körbevezetett, megmutatta mi hol van, mondta: nyugodtan szolgáljam ki magam. Négy gyerek van a családban: a két kisebb fiú tizenegy és tizenhárom éves, ők jégkorongoznak. A nagyobbik tizenkilenc éves, mint én, és katona. A nagylány huszonegy éves és ápolónőnek tanul. Szóval nagyobb család, folyamatos a zsongás, de nekem nagyon tetszett. Egész jól beszélek angolul, amin meglepődtek, de tényleg rendesen ment minden, mintha itthon lettem volna.
A szülei természetesen támogatták, hogy megvalósítsa az álmát, hiszen amikor gyerekként elkezdett jégkorongozni, az a cél lebegett a szeme előtt, hogy a tengerentúlon játsszon.
− Gondolom büszkék rám, hogy sikerült. De most végképp nem szabad hátradőlni, gyakorlatilag kétszer annyi munkát kell belefektetni, mint eddig. Ha kicsit megpihensz, van három másik játékos, aki lerúg a székről, és beleül. Úgy alakították ki az amerikai rendszert, hogy dolgozz minél többet, mert csak a legkeményebb és a legerősebb élheti túl.
