A görög tüske

Fekete Gergő korát meghazudtolva játszott az Európa Játékokon. Az U17-es vízilabda-válogatott tizennégy éves centerét Horkai György szövetségi kapitány is kiemelte. A görögök elleni vereség még fáj neki, de szép emlékeket is őriz Bakuról.

Pusztai Viola Még a doppingellenőrzésen dolgozó azeri önkéntes sem hitte el Fekete Gergőről, hogy csak tizennégy éves. Az U17-es vízilabda-válogatott centere Horkai György szövetségi kapitány szerint is korát meghazudtolva játszott a bakui Európa Játékokon. Azok között említette, akiben látja a lehetőséget, hogy felnőttként is jó pólós lesz. Feltéve, ha a fejlődése töretlen marad. − Nagy megtiszteltetés, hogy ezt mondta rólam Gyuri bácsi, és persze plusz motivációt is jelent – vallja be a néhány napja a tizenötödik szülinapját ünneplő játékos. – Azért küzdök, dolgozok az edzéseken, meccseken, hogy idővel bemutatkozhassak a felnőttválogatottban. Persze most még az is nagy szó, hogy ott lehetett a két évvel idősebbek Európa-bajnokságán. A bizalom jelének vette, hogy Horkai György számított rá, és amint a felkészülés alatt, a tornán is mindent megtett azért, hogy a legjobbját nyújtsa.

A megilletődöttségnek nyomát sem lehetett látni rajta. Különösen a görögök elleni negyeddöntőben játszott rendkívül bátran. − Igazából nem gondoltam semmi másra, csak arra, hogy − a többiekhez hasonlóan − bent akarok lenni a négy között. Jól kezdtünk az Eb-n, a csoportban hoztuk a mérkőzéseket, a görögök ellen nüanszokon múlott a győzelem, mi hibáztunk többet. Védekezésben olyan gólokat kaptunk, amilyeneket nem lett volna szabad, és támadásban is akadtak hibák. Kétszer is kettővel vezettek, de visszahoztuk a meccset. Ráadásul a végén Burián Gergő betalált, csak befújták két méternek. Aztán ötméteresekkel kikaptunk… A meccs után azzal vigasztaltuk egymást, hogy nem baj, legközelebb bejutunk a négy közé, nem szabad feladni. A fiúk már az elutazás előtt is bizonyították: remek csapatot alkotnak. Bakuban sem volt másképp. A németek elleni csoportmeccsen védekezésben annyit blokkoltak, hogy az első negyedben az ellenfél lövései el sem jutottak a kapuig, maximálisan segítve a kapusunknak. A görögök ellen szintén lelkesen, végig egymást biztatva játszottak. Az olaszokkal szembeni helyosztón viszont még bennük volt a negyeddöntőbeli pofon. − A két meccs között szünnapunk volt. Próbáltunk csak az olaszok elleni összecsapásra koncentrálni, valakinek sikerült, valakinek kevésbé. Én is azok közé tartozom, akik nehezebben dolgozták fel a kudarcot, bizony bennem maradt a görög tüske. Az olaszok is éppen csak lemaradtak az elődöntőről, jól fordulnak, a kapusuk remekül véd. A harmadik negyedben kétszer hibáztunk védekezésben, akkor csúszott ki a kezünkből a mérkőzés, hiszen elmentek négy góllal. Az utolsó játékrészben megpróbáltuk a lehetetlent, de csak zárkóznunk sikerült. Végül a németeket legyőzve, a hetedik helyen végzett a válogatott, ami Gergő szerint nem reális. Biztos benne, ha most újra megrendeznék a tornát, akkor egészen más eredmény születne. A csapatok közül ugyanis bármelyik képes meglepetést okozni. Bár a végeredmény nem töltötte el boldogsággal a debreceni játékost, az azeri szervezéssel majdnem maradéktalanul elégedett: − A megnyitó nagyon szép volt, de nem maradtunk sokáig. Éppen csak bevonultunk, meghallgattuk Lady Gagát és már mentünk is, mert másnap a németekkel játszottunk. A helyiek kitettek magukért, az ellátás kifogástalan volt, a forgalom viszont szörnyű. Előfordult, hogy egy óra tíz perc alatt értünk az uszodához a forgalomkorlátozás miatt, és ugye bizarr balesetek is történtek… A fiúk közül néhányan zenehallgatással, mások barkochbázással, beszélgetéssel ütötték el az időt a meccsek előtti hosszú úton.  A szabadidejüket többnyire, csapatépítő jelleggel, a szálláson lévő játékteremben töltötték csocsózással, biliárddal vagy pingponggal. − Nagyon vártuk, hogy elmehessünk a világ legnagyobb KFC-jébe, de aztán az a program nem valósult meg. De majd legközelebb… Igen, legközelebb minden más lesz.