Ismét egyenesben

Tavaly nyáron kétszer is kórházba került Sós Dániel, így nem meglepő, hogy látatlanban aláírta volna a bakui Európa Játékokon elért két negyedik helyet. A korábbi kiváló úszó és TF-professzor, Sós Csaba fia szívesen versenyezne a junior-világbajnokságon, de azt se bánná, ha helyette pihenhetne.

reb Izgalmas csatáknak lehettünk szemtanúi a Bakuban rendezett Európa Játékokon, amelyen a vizes sportágakban, így úszásban is színvonalas mezőny gyűlt össze, hiszen ifjúsági kontinensviadalként tartják számon. Az egyik legemlékezetesebb magyar döntőt fiú 400 m vegyesen láthattuk, s bizony a kommentátor mellett minden néző is hangosan szisszenhetett fel, amikor kiírták: Sós Dániel csupán egyetlen századmásodperccel maradt le a dobogóról. Az uszodák egyik leggyilkosabb számában tehát észlelhetetlen különbség döntött.

Nem bosszankodott viszont a főszereplő, az Érdi Úszó Sport Kft. 16 éves versenyzője: „Már annak is nagyon örültem, hogy indulhattam az Európa Játékokon, és persze ahogy haladtunk előre, egyre magasabbra tettük a lécet. Nagyon sok úszó másokat akar legyőzni, viszont én az a típus vagyok, aki csakis az órával és önmagával harcol. Mindkét számomban egyéni csúcsot úsztam, ráadásul négyszázon a semmiből jöttem fel a végén, a rajtot pedig nem lehetett volna jobban megoldani. A korábbi versenyeinken rendre én győztem le a lengyel srácot, de most ő érdemelte meg az érmet. Én pedig látatlanban aláírtam volna a két negyedik helyet.” A fejlődés már csak azért is látványos, mert két évvel ezelőtt, az Utrechtben rendezett Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon 200 m vegyesen a tizedik lett, most pedig a döntőben ért el előkelő, pontszerző helyezést. Az összehasonlítás más szempontból is érdekes, hiszen azt leszámítva Sósnak nem volt világverseny-tapasztalata. Ezúttal pedig olimpiai szintű rendezésbe csöppent bele. Ahogy mondja, nagyon tetszett neki a sportolói falu, hogy más sportágban szereplő magyarokkal is megismerkedhetett. Kicsit sajnálja, hogy a hazaút miatt lemaradt a záróünnepségről, de „a jóból is megárt a sok”: a kint töltött tíz nap után már hiányoztak neki a barátai és a családja.

Sós édesapja a korábbi kiváló úszó, a Testnevelési Egyetemen tanító Sós Csaba. Így aztán nem meglepő, hogy már az óvodában a kisvízben úszkált, míg az apja edzést tartott. A mostanság elsősorban vegyesen szereplő versenyző nem számított kiemelkedő úszónak, rendre lecsúszott a dobogóról. A békabajnokságon aztán harmadik lett 50 m pillangón és nyert 100 m háton. Az eredmények végleg az úszás felé terelték.

Nem pihenő következik. Augusztus elején Egerben rendezik meg az ifjúsági országos bajnokságot, ráadásul a nyár végén Szingapúrban száll vízbe a korosztályos világelit, a vb-n. A 17. születésnapját abban a hónapban ünneplő Sós fiatalabb, mint az „idősebb” juniorok, így nem elsődleges cél, hogy kivívja a részvételt a vébére. „Még nincs szintidőm, és nem is tudom, lesz-e. Persze, ha az elvárt közelében teljesítek, akkor elképzelhető, hogy helyet kapok az utazó csapatban, de az még kérdéses. Nagyon boldog lennék, ha szerepelhetnék a világbajnokságon, viszont azt sem bánnám, ha nem jönne össze, mert akkor kipihenhetném az év fáradalmait.” Lenne mit, ugyanis nagyon messziről indult Bakuba. A tavaly nyáron a moszkvai versenyen elkapott valamilyen vírust, s amiatt kétszer is kórházba került. A kényszerű szüneteket követően pedig akárhogy erőlködött, nem ment jól az úszás. Ezért aztán szeptemberben annyit tűztek ki maguk elé célként, hogy visszatérjen arra a szintre, amelyen lehetett volna, ha nem kell hosszabb időt kihagynia. „Januárra utolértem magam, és valóban Bakura készülhettem” – összegez. Az eredményt pedig láthattuk.