Kitűnni nem tetkóval kell

Szép emlékek, düh és boldogság – így foglalható össze Pisont István elmúlt években megélt érzelmi hullámvasútja. A volt szövetségi edző Bernd Storck szereplését jogtalannak tartja az U20-as világbajnokságon, és úgy érzi, a magyar futballnak erkölcsileg kell megtisztulnia. Ebben a szellemben, valamint Both József szakmai irányvonalát követve képezné a gyerekeket a Deák Bamba Akadémián.

Nagy-Pál Tamás Megtalálta új kihívását Pisont István: a volt szövetségi edző az 1908 SzAC KSE utánpótlásának szakmai igazgatója, vagyis a Deák Bamba Akadémia vezetője lett. A szakemberrel múltról, jelenről és jövőről is beszélgettünk.

– Nemrég még úgy tűnt, hogy Izraelben folytatja a munkát. Mi történt? – Én ugyebár tizennyolcadik kerületi csapatban fejeztem be a pályafutásomat, és megmaradt köztünk a remek kapcsolat. Már régebben is kerestek, hogy nem vezetném-e a szakmai munkát, de a korosztályos válogatottak miatt nem tehettem. Aztán, amikor a szövetséggel elváltak az útjaink, NB II-es és NB III-as csapatoktól is voltak megkereséseim, de valóban külföldre szerettem volna menni, hogy itthagyjam ezt a közeget. A puhatolózásnál messzebb azonban nem jutottunk, így elfogadtam a SzAC ajánlatát. De nagyon boldog vagyok, mert végre olyan helyre kerültem, ahol jól érzem magam. – A szövetségben nem így volt? – Dehogynem. Viszont már akkor éreztem, hogy hosszú távon nincs rám szükség, amikor számomra máig érthetetlen okból, indok nélkül megváltak Both Józsi bácsitól. Aztán jöttek a németek, és az érzés csak erősödött bennem. Egy hónapig voltunk kollégák Bernd Storckkal. Bár közös szakmai munkát nem végeztünk, az, ahogyan a kollégákkal, de még a játékosokkal is viselkedett, nem volt szimpatikus. – Viszont a szakmai munka, az eredmények hosszú távon még igazolhatják is őt. – Nézze: én az U17-es korosztályt tizenkét tétmeccsen irányítottam, és csupán kétszer kaptunk ki. Mindkét évben csak pechesen miatt maradtunk le a nyolcas Eb-döntőről: óvás, illetve utolsó pillanatokban kapott gól miatt. – Ez utóbbi a svédek elleni döntetlen volt, mely után azt nyilatkozta: ha a magyar ember templomba járna, akkor nem történt volna meg ez. Azért ez annyira nem tűnt szakmai konklúziónak… – Azt a mondatomat félreértették, illetve egyes újságírók ki is forgatták. Én arra céloztam, hogy a magyar futball milyen erkölcsi fertőbe süllyedt az elmúlt évtizedekben, és amíg nem tisztul meg, nem várható változás. De attól sem várható, hogy Storck irányításával mindössze egyetlen győzelmet számlálnak a korosztályos válogatottak, azt is Észak-Korea ellen. Ha belevesszük az U17-es elitkört is, ahol bár Belvon Attila volt a hivatalos vezetőedző, de már a német irányította a szakmai munkát, hét találkozón érte el ezt az árva sikert. Éppen ezért Storck szerintem tegye össze a két kezét, és adjon hálát, hogy kimehetett a vébére. Jogosulatlanul járt Új-Zélandon, hiszen semmit nem tett azért, hogy a válogatott eljusson oda. Sőt, csak felforgatta a csapatot, kicserélte a keretet olyanokra, akiknek szintén nem volt köze a szereplés kiharcolásához, és azzal gyerekek álmát döntötte romba. Minket ilyen eredményekért már rég lapátra tettek volna, miközben ő építheti tovább a karrierjét. Milyen dolog ez? Hogyan nyelheti le a magyar szakma? – Úgy tűnik, nagyon dühös… – Ez a tüske megmaradt bennem. Viszont akkor már azt is hozzá kell tennem, hogy nagyon hálás vagyok a szövetségnek, mert csodálatos éveket tölthettem el a korosztályos válogatottakkal. Csak éppen az elmúlt hónapok történéseiről megvan a véleményem, amit nem akarok magamban tartani. Rengeteget tanulhattam, például Both Józsi bácsitól, és boldog vagyok, hogy a SzAC-ban folytathatom a filozófiáját. – Hogyan kezdte meg a munkát? – Most főleg tervezek és szervezek. Az a célunk, hogy a Deák Bamba Akadémia az ország élvonalába kerülhessen azáltal, hogy a labdarúgóink magas szinten játszhatnak. Ez a legfontosabb. Vagyis mi elsősorban nem a SzAC-ért, hanem a magyar futballért dolgozunk. Ha komoly akadémia jelentkezik be bármelyik tehetségünkért, annak mi csak örülünk, és gond nélkül elengedjük, legyen akármilyen fiatal, mert az a munkánkat minősíti. – Mennyire nehéz a tehetségkutatás? Hiszen azért a kerületből a Budapest Honvéd is szívja el a tehetségeket. – Húsz iskola található itt, nem beszélve az agglomerációról. Akik ezekből az intézményekből nem kerülnek nagy akadémiára, jöhetnek hozzánk. – És megismerkedhetnek Deák Bamba múltjával is? – Igen. Az edzések előtti fél órát mindig foglalkozásokkal töltjük.

A BAMBA BECENÉVEN emlegetett Deák Ferenc a Szentlőrinci AC-ban kezdte a pályafutását, majd játszott a Ferencvárosban, és az akkor Bp. Dózsának nevezett újpesti csapatban. Az 1945-46, 1946-47 és 1948-49-es idényben ő vezette az európai góllövőlistát. 1945-46-ban (a SzAC színeiben) 34 mérkőzésen 66 gólt rúgott az NB I-ben. 1997-ben Münchenben megkapta az évszázad gólkirálya címet. Húsz mérkőzésen 29 gólt lőtt a válogatottban. Rendkívüli módon érezte a kaput, a lövései bomba erősek és hajszál pontosak voltak. A szurkolók annyira megszokták, hogy Deák minden mérkőzésen a góllövők között szerepel, hogy rájuk nem úgy hatott a sportnapilapban megjelent bírálat, mint amilyen botrányt okozna ma: „Deák a hat gólján kívül semmit nem csinált.”

De adjuk vissza a szót Pisont Istvánnak: – Interaktív beszélgetések során tanítjuk, neveljük a gyerekeket. Beszélgetünk például a tetoválásokról, a fülbevalókról és az extrém hajviseletről is. – Mi az álláspontja? – Mindhármat tiltani fogjuk, mert nem idevalók. Ne ezekkel akarjanak a fiatalok kitűnni, hanem a teljesítményükkel. Felnőttként már más a helyzet, de amíg az akadémiához tartoznak, nem tehetik meg. – A mai világban ez nem lesz egyszerű feladat… – Akinek már eddig is volt tetoválása, azt már természetesen nem kell eltüntetni. De aki ezután csináltat, annak nem engedhetem meg, hogy nálunk folytassa, hiszen így nem azonosul a klubbal, a filozófiával, és nincs hitelem előtte. Márpedig én továbbra is tartom, hogy a magyar futballnak először is erkölcsileg kell megtisztulnia, és ez is fontos lépés lehet az úton.