Az élet extrém oldala

Vértes Nátán élete a jégkorong körül forog. Nemrég nagyszerű dolgot művelt: kvalifikálta magát a 2016-os lillehammeri téli ifjúsági olimpiára. Norvégiából aranyéremmel térne haza.

Pusztai Viola „Tizenegy éve jégkorongozom, azóta a sportágért élek, mindent annak rendelek alá. Mit szeretek benne?  Azt az érzést, amit a góllövés öröme ad, amikor megnyerjük a meccset, a bajnokságot és együtt örülhetek az edzőimmel, a barátaimmal, a nagy családommal. És amikor válogatott mezben hallgatom a magyar himnuszt, az szavakkal nehezen írható le. Csak újra és újra szeretném átélni. Nem tudnám elképzelni az életem jégkorong nélkül.” Vértes Nátánnak azóta, hogy szintén jégkorongozó keresztapja négy éves korában korcsolyával ajándékozta meg karácsonyra, rengeteget adott a sportág. Az eddigi pályafutásában a legnagyobb  mégis most történik vele: kvalifikálta magát a 2016-os lillehammeri téli ifjúsági olimpiára a Skills Challenge ügyességi versenyszámban. – Mindenképpen szerettem volna méltóan képviselni Magyarországot, a magyar jégkorongot a Finnországban tartott kvalifikációs versenyen. Meg persze eljutni az olimpiára. Ahhoz az első tizenötben kellett végeznem, és én   hetedik lettem. Rengeteg gratuláló üzenetet kaptam azóta a szövetségből, az edzőimtől, a játékostársaimtól, a tanáraimtól, ami rettenetesen jól esik, leírhatatlanul boldog vagyok!

Az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia 15 éves játékosa a viadalra Székesfehérváron, Kiss Dávid irányításával készült, akinek a támogatása a verseny alatt is sokat jelentett. A felkészülés finisében Marton Tiborral gyakorolta a feladatokat, hogy csukott szemmel is menjenek, de abban, hogy egyáltalán esélye nyílt az olimpiai részvételre, nagy szerepe volt a nevelőedzőjének, Kercsó Árpádnak. – Hat éves korom óta dolgozik velem, apám helyett apám. Az edzéseken kiskorom óta külön figyel a korcsolya- és bottechnikámra, a lövéseim pontosságára, aminek köszönhetem, hogy megnyertem a hazai selejtezőt. Dr. Fischer Miklós sportpszichológus is évek óta foglalkozik velem, a nehéz pillanatokban mindig az ő tanácsait alkalmazom, hogy az izgalom ne menjen a teljesítményem rovására. A vierumäki tornán erre már első három napban szüksége volt, hiszen az időmérő edzések eredményei döntöttek arról, ki hányadik helyről kezdi a kvalifikációt. Miután több versenyszámban is első lett, kedvező pozícióból vághatott neki az éles szakasznak, és az első két napon sorra szerezte a pontokat. Az utolsóra viszont fejben elfáradt. – Még dolgoznom kell azon, hogy fizikálisan és mentálisan is bírjam a maximális teljesítést, és a stresszt, ami azzal jár. Nem elég fejben a száz százalék, legalább száztízre lesz szükségem, de úgy érzem, megnyerhető az olimpia. A célom, hogy arannyal térjek haza Norvégiából, mindent megteszek érte, azt hiszem, másképp nem is lehet. A táborban a verseny mellett délutánonként maradt idő kikapcsolódásra, a fiatalok a sportcentrumban kosaraztak, szaunáztak, vagy úsztak a tóban, de elmentek együtt az egyik mászóparkba is. A közös programok összekovácsolták őket, Nátán is rengeteg új barátot szerzett. – Örültünk a másik sikerének, biztattuk egymást. Megható volt, amikor az eredményhirdetéskor odajött hozzám az egyik japán srác, aki nem nagyon tudott kommunikálni velünk, és a fordítóprogramba beírta: köszöni és nagyon jól esett, hogy amikor sírt, odamentem hozzá, és biztattam, amivel erőt adtam neki a folytatásra. A Fehérvár U16-os csapatával pontgazdag és sérülésmentes szezont zárt csatár az extrém külsejével mindenütt azonnal felhívja magára a figyelmet. Azt mondja, az extremitása az élet minden területén megjelenik, de már sokkal jobban vigyáz magára, mint korábban. – Néhány éve úgy játszottam, hogy mindkét kezemen gipsz volt. Snowboardozom, longbordozom, szörfözök, de az első helyen a jégkorong áll.

A lányok mezőnyében az FTC játékosa, Váradi Orsolya próbált szerencsét. Miután a tábor alatt végig betegséggel küzdött, így az időmérő után kedvezőtlen helyzetből kezdhette a selejtezőt, és végül nem került be a tizenöt, olimpiai kvótát szerző versenyző közé.