Sör és arany

Zalánki Gergő élete első aranyérmét nyerte világversenyen. Pedig ujjtörése miatt majdnem lemaradt a kvangdzsui Universiadéról, amelyen a magyar férfi vízilabda-válogatott megvédte a címét. Első gólja után süteménnyel kellett volna kedveskednie a társainak, de ő csak sört talált.

Pusztai Viola Felejthetetlen emlék marad a kvangdzsui Universiade Zalánki Gergő számára. Minden a pompás megnyitóval kezdődött, és a magyar vízilabda-válogatott győzelmével zárult. Vincze Balázs szövetségi kapitány már a felkészülés elején leszögezte: nem az elődöntőbe, de nem is a döntőbe jutás a cél, hanem az aranyérem. Ám nem sokon múlt, hogy  ZF-Eger húsz éves játékosa kimarad a „buliból”. − A kerethirdetés előtti utolsó edzésen eltört az ujjam, illetve a mutatóujjamon felrepedt a bőr, össze kellett varrni – emlékszik vissza az esetre. − Szerencsére a szalagok rendben voltak, de a kapitánynak így is fejfájást okoztam: vigyen vagy ne? De bízott bennem, és ezt többször is megköszöntem neki. Az Universiade előtt egy hetet Törökországban edzőtáboroztunk, akkor még külön készültem, csak az után vették le az ujjamat tartó fémet.

Kétségbe ejtette, hogy az edzéseken nem tudta eldobni a labdát. A torna elején tehát komoly mélyponton kellett átlendülnie, de a társak segítettek neki ebben. Meg az is, amikor a negyedik csoportmeccsen betalált a franciák ellen. − Addig nem is nagyon játszottam, bár a mérkőzés más: bekötötték a kezem, vettem be gyógyszert, és olyankor dolgozott az adrenalin is. Nagyon jó érzés volt, amikor belőttem az első gólomat, a többiek meg azonnal mondták: jöhetnek a sütik! Végül sört vettem nekik, mert süteményt sehol sem találtam. Bár a nyitóünnepség lenyűgözte a csapatot, az már kevésbé, hogy a kezdés előtti napon derült ki: Szingapúr együttese a vírusveszély miatt visszalépett az indulástól. A szervezők a négyből gyorsan két csoportot csináltak, így borult az egész program. A magyarok a franciákkal kezdtek volna, rájuk készültek, erre jöttek az olaszok, ami nem jelentett könnyű helyzetet, de a fiúk megoldották, hiszen 10-8-ra győztek. Akkor még nem tudták, hogy a döntőben ismét találkozik a két együttes. No, de odáig el is kellett jutni. Csoportgyőztesként a negyeddöntőben Japánnal mérkőztek, és győztek 12-7-re, majd következett az Egyesült Államok elleni elődöntő. − Rendkívül fárasztó meccset játszottunk velük. Ahogyan a 4-3-as végeredmény mutatja, kevés gól esett, inkább a védekezésé volt a főszerep, na meg a kapusoké. Bisztritsányi Dávid és az amerikai Wolf is élete formájában védett. Egyébként Kovács Gábor három gólját nem adták meg a bírók, abból szerintem kettő szabályos volt… A döntőben Vincze Balázs együttese kétnegyednyi fórt adott az olaszoknak, hogy aztán − a szünetben rendezve a lapokat − az utolsó játékrészre már egállal forduljon. Sőt a végén fordított is, de még a lefújás előtt jött a válasz, így ötméteresek következtek. − Két perccel a meccs vége előtt kipontozódtam, ezért nem lőhettem ötöst. De végig bíztam a társakban, már az első körben látszott, hogy jobban dobunk, mint az olaszok. Tudtam, hogy meglesz. Az olaszoktól Mirarchi kétszer hibázott, Sedlmayer Tamás először még kihagyta, másodszor viszont belőtte – az durva érzés volt… Beugrottunk a vízbe, úgy ünnepeltünk, s az egész este felejthetetlenné vált. Még sosem nyertem világversenyen aranyérmet, csak két ezüstöt, úgyhogy rengeteget jelent nekem ez a siker. A győzelem másnapján azért már mindenkiben felébredt a honvágy, és érezni lehetett a csapaton, hogy jönnének haza. Városnézésre a viadal alatt egyébként nem jutott idejük, a szabadnapokon inkább mindig a következő megméretésre készültek. A jól megérdemelt pihenésre a juniorválogatott Zalánkinak egy hete marad, aztán Sedlmayerrel együtt csatlakozik a szeptemberi, almati U20-as világbajnokságra készülő válogatotthoz.