Félig tele, félig üres?

Bátorfi Zoltán kritikusan értékelte a fiú ifjúsági játékosok teljesítményét a pozsonyi korosztályos asztalitenisz Európa-bajnokságon, és változásokat sürget. A többi kapitány reálisnak tartja az eredményeket; az ad okot leginkább az optimizmusra, hogy a csapat az első osztályban maradt.

Pusztai Viola A realitások talaján maradva inkább félig tele a pohár, mint üres az ifjúsági és serdülő asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitányai szerint az Európa-bajnokságon. Bár egyéniben egyik korosztályban sem került nyolc közé magyar játékos, és a csapatok is a hátsó régiókban küzdöttek a helyekért, a több újoncot a soraiban tudó serdülők hasznos tapasztalatokkal gazdagodtak. Az ifjúsági leányválogatott tagjait betegséghullám hátráltatta. Bátorfi Zoltán csalódottan értékelte a fiúk teljesítményét:  

− Egyértelműen jobb eredményt vártunk. A csapatversenyben a nyolc közé kerülés két poénon múlt, de nem véletlen, hogy elvesztettük a meccset, pedig a kezünkben volt… Utána mindenki teljesen maga alatt volt. Majoros Bence nem úgy játszott, ahogy szokott, még akkor sem, ha fontos pillanatokban hozta a meccset. Bruckner Máté teljesítménye hullámzó volt, a hármas emberem egyetlen mérkőzést sem nyert, így rajtuk eleve nagyobb volt a nyomás. Majorosnak egyesben már jól ment a játék, de a nyolcaddöntőben a szlovén Jorgic jobbnak bizonyult. Ha párosban Brucknerrel úgy játszanak a svédek ellen, ahogy előző nap legyőzték a dánokat, nyolc közé kerültek volna. Úgy véli, a legnagyobb probléma az, hogy a vetélytársak sokkal többet edzenek, mint a magyarok. A szlovénokat említette példaként, akik néhány éve hozták létre a centrumaikat, az eredmények pedig már most látszanak: − Elő fogom terjeszteni, hogy itthon is érdemes lenne asztalitenisz-centrumokban gondolkodni. Össze kell egyeztetni az iskolát és a tréningeket, aki profi akar lenni, annak nem elég a napi két és fél óra edzés. Másrészt, sokan megelégszenek azzal, hogy eljutottak az Eb-re, holott pont ott kellene biztosítani a helyüket az elitben. Az ifjúsági lányok felkészülését betegségek és sérülések hátráltatták, így a csapatnak a kitűzött cél az első osztályban maradás volt annak ellenére, hogy a nyolc között emelték ki. − Az eredmények a felkészülés tükrében reálisak. Miután alig tudtunk teljes csapattal kiállni, és így is két poénon múlt a nyolc közé kerülés, nincs ok panaszra – mondja Muskó Péter, a lányok kapitánya – Egyesben csak Imre Leila kapott ki gyengébben jegyzett ellenféltől, a többieket kiemeltek búcsúztatták. Leila tüdőproblémája miatt több mint tíz napot hagyott ki az Eb előtt, ezért Nagypál Csillával is kevesebbet tudtak készülni a párosra, ráadásul az elmúlt időben nem sokat játszottak együtt. Ennek ellenére nagyon jó játékkal legyőzték a második kiemeltet, és akár a négybe is bekerülhettek volna, ha több lehetőségük van a közös felkészülésre. Az öt lány közül egyedül Csilla végzett teljes értékű munkát, és az meglátszott az egyes és a páros teljesítményén is. Vitsek Iván, a serdülő fiúk Eb-re megbízott kapitánya elmondta, három újonccal nem látott reális esélyt a nyolc közé jutásra a csapatversenyben, ezért elégedett azzal, hogy teljesítették a célkitűzést, azaz megmaradt a tagság az első osztályban. − Miután a játékosok két-három évvel fiatalabbak a korosztálynál, ezért fizikailag is elég nagy hátrányban voltak. Ennek ellenére csapatban meccseket nyertek, András Csaba egyesben is szép győzelmeket aratott, a Juhász Patrik, Terék Norbert páros pedig a nyolc közé jutásért játszott.  Tudatosítottam bennük, hogy nekik hatalmas lehetőség az Eb: összemérhetik a tudásukat a nemzetközi elittel, elleshetnek tőlük olyan dolgokat, amiket beépíthetnek a saját játékukba. Jövőre vagy két év múlva a most szerzett tapasztalatokat már hasznosítani tudják.

A serdülő lányok kapitánya, Fazekas Mária már az elutazás előtt leszögezte: az éremszerzés csoda lenne, és inkább az első osztályban való bennmaradás a cél a csapatnak. Ha kalandos úton is, de végül sikerült: − A csoportbeosztást ismerve lehetett tudni, extrát kell nyújtani, hogy ne a negyedik helyen végezzünk. Az oroszok ellen nem volt keresnivalónk, a csehektől és a lengyelektől is kikaptunk. Következett a play-off meccs, amelyen a horvátok jobbnak bizonyultak. Egy esély maradt a bennmaradásra: az alsó ág megnyerése. Nem volt egyszerű feladat, hiszen egymás után három meccset kellett nyerni, és a vesztes összecsapások után bizony tartani kellett a lányokban a lelket. Az volt igazán az én feladatom, hogy biztassam őket, ne hagyjam, hogy feladják. Folyamatosan mutattam nekik a nyolcas táblát: látjátok, ugyanúgy döntővel zárul, ha megnyerjük, mi vagyunk az elsők. Furcsán hangzik, mert a tizenhetedik helyért játszottunk, de amikor nyertünk, akkor óriási volt az öröm. Egyesben leginkább Nagypál Márta teljesítményét emelte ki, illetve Drabant Anita küzdeni tudását, aki újoncként is ment egy kört. Bár idén nem szereztek érmet a lányok, bizakodó, hogy Nagypál és Harasztovich Fanni a most szerzett tapasztalatokkal, ha nem is jövőre, a serdülők között, de az ifjúsági éveik alatt szép eredményeket érhetnek el.