Hétköznapi célkeresztben

Péni István az esélyesség terhével utazott a sportlövők junior Európa-bajnokságára, ahonnan egy bronzzal és egy hatodik hellyel tért haza. A két döntős helynek is örül, de úgy érzi, még több van benne. A Mol Új Európa Alapítvány támogatottja már a következő feladatra koncentrál: a gabalai Világ Kupán szeretné megszerezni a hőn áhított riói kvótát.

Pusztai Viola „Mosolyoghattál volna a fotón, ami az éremátadáskor készült” – írta egyik ismerőse a Facebookon Péni Istvánnak, miközben gratulált a junior Európa-bajnokságon kisöbű puska 50 méteres, fekvő versenyszámban szerzett bronzérméhez. Az UTE tizennyolc éves sportlövője erre így reagált: „éppen abban a néhány másodpercben készült a kép, amikor nem mosolyogtam”. Nem tagadja, a döntők jobban is sikerülhettek volna a maribori Európa-bajnokságon, de a jelenlegi szabályok mellett a szerencsének is nagy szerepe van a végső helyezésekben. Az idei kontinensviadalokon egyedül neki sikerült mindegyik olimpiai számban döntőbe jutnia, s a 10 méteres Eb-n begyűjtött dobogós helyezéssel együtt csupán ő szerzett két érmet. Így nem csoda, hogy mindkét számban, amelyben indult, esélyesnek számított, ezért is határoztak úgy az edzőjével, hogy ezúttal nem a felnőttek között küzd az olimpiai kvótáért.

– Nehéz megmondani, jól döntöttem-e – mondja. − Az összetett versenyben olyan eredménnyel vitték el a kvótát, amennyit én is meg tudok lőni. De még bőven van lehetőség a kvalifikációra, így inkább a juniorversenyt helyeztük előtérbe, már csak azért is, hogy gyakorolhassam, milyen az esélyesség terhe alatt versenyezni. A kisöbű puska 50 méteres, három testhelyzetes számában az alapversenyt – a norvég Henrik Larsennel azonos eredménnyel – az élen zárta, de a London óta bevezetett új szabályok, miszerint a döntő a nulláról indul, nem neki kedveztek. – Az első öt lövésem nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Elment a szórásom, aminek egyelőre nem találtam meg az okát. A hatodik hely csalódást jelentett, főleg az alapversenyben nyújtott fölényes eredmény után. Fekve is szerettem volna a bronznál színesebb érmet. Az alapverseny ott szintén jól sikerült, a döntőben a tizedek lettek kisebbek, mint vártam. Ráadásul az időjárás is közbeszólt: már éppen lőttünk volna, amikor a vihar miatt negyvenöt perces szünetet rendeltek el. Úgy véli, a korábbi versenyekből tanulni kell, és a történteken nem lehet sokáig gyötrődni, hanem készülni a következő feladatra. Így tett a bakui Európa Játékok után is, amikor egy tized választotta el a döntőtől 10 méteres légpuskában. – 625,8 körös eredménnyel zártam, ami kiváló, ezért azt gondoltam, az első négyben döntőzöm. Az edzőm nyakába ugrottam, hogy sikerült, és leesett a vállamról a teher. Aztán kérdeztem a szövetségi kapitányt, hányadik helyen vagyok, s ő mondta, hogy a kilencediken. A dél-koreai Világ Kupán három tized választott el a finálétól, most egy, és az azért kicsit fájt.

A következő cél a két hét múlva esedékes gabalai Világ Kupa, amelyen ismét megpróbálja elnyerni a riói indulás jogát. Nagyon bízik benne, hogy sikerül, annak rendel alá mindent, még a tanulást is. – Úgy döntöttem, megismétlem ezt az évet. Augusztusban lettek volna az osztályozó vizsgáim, hogy jövőre érettségizhessek. Gabalára így nem tudtam volna felkészülni. Ha megvan a kvóta, akkor meg az érettségire nem jutott volna elég időm. Megcsinálom a nyelvvizsgákat, az amerikai érettségit, aztán az olimpia után ráfekszem a tanulásra. Addig meg az edzésekre koncentrálok. A MOL Új Európa Alapítvány támogatását már nem először nyerte el, remek eredményeinek köszönhetően. Az összeget korábban puskára vagy ruhára költötte. Most is új lövészruhát vásárolt. – Az eddig használt nagy márka ruhájával nem vagyok megelégedve, így másikat próbálok ki. Kisebb márka, kevesebben viselik, de például az olimpiai bajnok olasz Niccolo Campriani is ebben lő. A lövőruha nem olcsó mulatság, 400-500 ezer forintba kerül, ráadásul kétévente kell cserélni. A nadrágot évente kellene, de a magyarok általában tovább hordják.