Tonhal, pihenőnap, elődöntős remények

Két győzelemmel és egy vereséggel a legjobb nyolc közé jutott az U17-es leány kézilabda-válogatott a szkopjei Európa-bajnokságon. Az egyik kulcsember, az összesen 22 gólt szerző Hornyák Bernadett már nagyon várja a folytatást. Nem is kérdés: elődöntőt játszana a csapattal.

reb „Vettem egy felsőt és csomó tonhalat” – mondja Hornyák Bernadett, aki így sikeresnek tekintheti a szünnapi szabadprogramot, hiszen a szkopjei City Mall-ban megtalált mindent, amire szüksége volt. Elsősorban persze a kikapcsolódást kereste: vasárnap befejeződött a csoportkör az U17-es leány kézilabda Európa-bajnokságon, szüksége volt a feltöltődésre. A magyar csapat ugyan pont nélkül, de Dánia mögött bejutott a legjobb nyolc közé, a középdöntőbe, ahol Franciaország és Horvátország együttese vár rá.

„Az első meccs előtt többen mondták, hogy izgulnak és idegesek, de én nem éreztem így, inkább csak vártam, hogy bizonyíthassak – mondja már a hotel halljában üldögélve a Nemzeti Kézilabda Akadémia irányító-átlövője, aki kissé kilóg az életük első világversenyén szereplő társak közül. – Tavaly már szerepeltem az ifjúsági világbajnokságon, ugyancsak Macedóniában, így nem okoz gondot a tétmeccs és az Európa-bajnoksággal járó sorozatterhelés.” Hornyák az eddigi három mérkőzés közül a csapat és a saját teljesítményét is nézve a norvégok elleni találkozóval elégedett – okkal, hiszen Hajdu János csapata a dánok elleni 33-30-as vereséget követően, a továbbjutás szempontjából kulcsfontosságú meccsen 40-29-re gázolta le északiakat. Kívülről úgy tetszett, a csapat gyorsan átesett a tűzkeresztségen: míg az első összecsapás előtt mindenki saját zenéjét hallgatva vagy csendbe burkolózva utazott a csapatbuszon, a második meccsre hangos jókedvtől zengett a jármű. A játékos azonban másként látja. „Szerintem felszínes lazaság volt az énekelgetés, mert tudtuk, hogy sorsdöntő meccs vár ránk. Nem úgy, mint először, a dánok ellen, hogy kikaphatunk, mert majd a következőn nyerünk. Egyszerűen nem szenvedhettünk vereséget, hiszen nem azért jöttünk, hogy a kilencedik-tizenhatodik helyért meccseljünk. Viszont nagyon egyben volt a csapat, ennek is köszönhetően nyertünk.”

Meg persze Hornyák tizenegy találatának hála: a játékos a záráson, a szlovákok elleni kínkeserves kötelező győzelem alkalmával (31-26) nyolcszor vette be az ellenfél kapuját, és a meccs legjobbjának választották. „Hát, nem volt őszinte a mosolyom, amikor átvettem az díjat, mert szerintem nem játszottam jól, a félidőben le is cseszett Jani bá (Hajdu János szövetségi edző – A szerk.). Szerencsére én az a típus vagyok, akit a negatív kritika sokkal jobban motivál, mint a pozitív. Kicsit számítottam arra, hogy nyögvenyelős lesz, abból indulhattunk ki, hogy az északiak is magabiztosan nyertek ellenük. A meccs egyetlen pozitívuma volt, hogy nyertünk, de többé nem engedhetjük meg magunknak, hogy visszafogottan motiválva kézilabdázzunk.” A szavaiból sugárzó maximalizmusból magától értetődően következik, hogy a középdöntő két meccsén nem tart elfogadhatónak más eredményt, mint a sikert. Ki is mondja: az első négy hely valamelyikéért utaztak Szkopjéba.