Kezükben a bronzérem
MUNKATÁRSUNK JELENTI SZKOPJÉBÓL. Bár az első félidő jelentős részében hátrányban játszott a magyar leány kézilabda-válogatott, a második játékrészben fordított, és küzdelmes, kemény mérkőzésen 34-31-re nyert Románia ellen a szkopjei U17-es Európa-bajnokságon, így megszerezte a bronzérmet.
Roska Emese BoglárkaKi nyer a két legboldogtalanabb vesztes közül? Ez volt a kérdés a szkopjei leány U17-es kézilabda Európa-bajnokság bronzmérkőzése előtt. Magyarország Oroszországtól (33-24), Románia pedig Dániától (31-23) szenvedett sima vereséget az elődöntőben, így elúszott a finálé, a két szomszédos ország együttese az utolsó esélyt próbálta megragadni az éremszerzésre.
Nem állítható, hogy a magyar együttes idegesen készült volna a meccsre, igaz, az önmagával szemben támasztott elvárás és a fáradtság érződött a lányokon. De nem a napközben rendezett „indiánparádén”. A társulat tagjai felszabdaltak egy lepedőt, és mezszámukat ráírva a fejükre kötötték a darabokat. Néhányan még az arcukat is befestették, így többen is elkerekedett szemekkel nézték őket az ebédlőbe vonuláskor. Hiába, a hosszú világverseny végén kellenek az ilyen csínyek is ahhoz, hogy frissek maradjanak a játékosok.
Ha már a keret átalakult kicsit. Hajdu János szövetségi edző még szombaton cserélt: az eddig kevesebbet szereplő balszélső, Sallai Nikolett helyére Dányi Bernadett kapus érkezett otthonról. Ekkor még azt remélte a stáb, hogy a szintén kapus, de sérült Suba Sára bokája rendbe jön, ám nem gyógyult meg vasárnapra, így ő csak a lelátóról szurkolhatott a társaknak.
Még az oroszok elleni vereséget követően a válogatott egyik legjobbja, Háfra Noémi arról beszélt, hogy inkább Romániával mérkőzne meg a bronzmeccsen, mondván, valamivel gyengébb, mint a végül fináléba jutó Dánia. A rivális egyébként – a mieinkhez hasonlóan – csak a döntősöktől kapott ki, de míg az oroszoktól úgy szenvedett vereséget a csoportban, hogy az ellenfél kiengedett a végén, Hajdu tanítványai sokáig vezettek a dánok ellen.
Az első percektől világossá vált, nincs könnyű vagy könnyebb vetélytárs. A románok láthatóan nagyon felszívták magukat, minden mozdulatukon érződött az elszántság. A magyarok játékán is, így aztán a nagy akarásnak törvényszerűen kissé nyögés lett a vége. Fodor Csenge szép megmozdulásokkal rukkolt elő, s Lakatos Rita is hatékonyan tört be, ráadásul rendre gólra váltotta a büntetőket. Összességében mégsem a sportág szépségeit villantotta fel az találkozó: foggal-körömmel küzdött a két társulat, ezt a sok kiállítás és a számos hetes is jelezte .
Felváltva vezetettek a felek, 13-13-as állásnál azonban végleg a nézőtérre száműzték Aura Teodora Popescut, aki a második világversenyén szereplő, így törvényszerűen ereje határán teljesítő Pásztor Noéminek sózott oda a falban. A lehetőség azonban mintha a mieinket zavarta volna meg, sorozatban három gólt kaptak. Noha Lakatos, Hornyák Bernadett és Kuti Bettina kozmetikázott az eredményen, a románok vonulhattak előnnyel a pihenőre (19-17).
A második félidőre Dányi állt a kapuba, s védéseivel nemcsak a labdákat, az addig magabiztos románokat is megfogta, akik percekig képtelenek voltak gólt szerezni. A 42. minutumban ismét egyenlő lett az állás (22-22), Mariana Tirca időkérése pedig keveset segített a vetélytárson, hiszen Fodor és Lakatos vezetésével meglépett a magyar együttes (28-25). A kispad egy emberként ugrott talpra minden találat után, s úgy tetszett, meg lehet törni az ellenfelet. Ha ez nem is sikerült, állandósult a magyar vezetés, s az utolsó percben Bartalos Béla már nyugodtan ölelhette meg a parádésan teljesítő, a meccs legjobbjának választott Lakatost. A csapat 34-31-re nyert, s ezzel megvalósította az álmát, megszerezte a bronzérmet. A teljesítményhez méltó örömtáncot jártak a lányok, akik közül néhányan örömkönnyekkel küszködve vették tudomásul: életük első világversenyén dobogóra állhatnak.
„Nagyon megérdemelte a csapat a bronzérmet – értékel boldogan Hajdu János szövetségi edző. – Ma sem játszottunk igazán jól, inkább szívből és lelkesedésből, mint okosan kézilabdáztunk. A védekezésünk nem volt az igazi, de nagyon jó döntés volt a kapusedzőtől, hogy hívjuk ki Dányi Bernadettet, ráadásul Lakatos Rita óriási teljesítményt nyújtott. Fantasztikus, amit elért a társaság, büszke vagyok a lányokra, és köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a sikerhez."
Kicsit önkívületben játszottunk – mondja már egészen nyugodtan a 11 gólig jutó Lakatos. Hozzáteszi, az oroszok ellen nem volt elégedett a saját teljesítményével, így nagyon felpörgött a bronzmeccsre. Háfra szerint nagyon akarták az érmet, talán ezért sem ment igazán az első félidőben. Alig fogy ki a szavakból, miközben arról beszél, hogy a második játékrészre teljesen megváltozott a hangulat, és érezték, az övék lesz a diadal.
A győzelemhez kellett Dányi is, aki majdnem egy órával a meccs vége után is alig fogta fel, hogy itt van Szkopjében, és bronzéremhez segítette a társaságot.
Pedig nincs ebben semmi meglepő: a kiváló játékosokból álló csapat megérdemelte az aranyszámba menő harmadik helyet. Hab a tortán, hogy Pásztor Noémi legjobb beállóként helyet kapott a torna álomcsapatában.
Leány U17-es Európa-bajnokság, Macedónia, Szkopje. Bronzmérkőzés MAGYARORSZÁG-ROMÁNIA 34-31 (17-19) Jane Sandanszki Sportcsarnok, játékvezetők: Krkacsev, Kolevszki MAGYARORSZÁG: Abuczki, Dányi, Hlogyik, Suba (kapusok), Fodor 8, Giricz, Háfra 3, Hornyák 9, Hudák, Klujber 1, Kuczora, Kuti 1, Lakatos 11, Pacsirta, Pásztor 1, Szabó. Szövetségi edző: Hajdu János ROMÁNIA: Hosu, Nagy (kapusok), Badea 1, Banciu 1, Bodo, Bucur 7, Cretu, Dinut 1, Lacatus 2, Munteanu 4, Petrus 1, Popescu 2, Serban, Tecar, Tirca 10, Verde 2. Szövetségi edző: Mariana Tirca Kiállítások: 14/10, ill 5/5 Hétméteresek: 16 perc, ill. 18 perc Kizárás: Popescu (22.) Döntő: Oroszország-Dánia 24-25 Végeredmény: Európa-bajnok: Dánia, 2. Oroszország, 3. Magyarország, 4. Románia, 5. Szlovénia, 6. Horvátország, 7. Franciaország, 8. Svédország, 9. Németország, 10. Spanyolország, 11. Norvégia, 12. Hollandia, 13. Portugália, 14. Szlovákia, 15. Csehország, 16. Macedónia.