Érdi Mária magabiztosan szerezte meg a világbajnoki címet a kingstoni U19-es Laser Radial vitorlázó-világbajnokságon. A vetélytársak közül többen már az első nap után gratuláltak neki, de ő csak akkor hitte el, hogy nyert, amikor kihirdették a végeredményt.
Pusztai Viola Érdi Máriát külföldön is csodabogárnak tartanák, ha a vetélytársak tudnák róla, hogy csak három éve kezdett el vitorlázni. Persze, ha rákérdeznek, és elmondja, akkor van is nagy csodálkozás. Azon ellenben kevesebben lepődtek meg, hogy a kanadai Kingstonban rendezett U19-es Laser Radial vitorlázó-világbajnokságon mindenkit maga mögé utasított.
Akadt, aki már az első nap után gratulált a világbajnoki címhez, pedig akkor még tíz futam hátravolt. Amikor a harmadik nap újabb két futamot nyert, már alig győzte fogadni a jókívánságokat, de nem bízta el magát, folyamatosan azt mondogatta: még nincs vége.
Érdi Mári magabiztos versenyzéssel lett világbajnok Forrás SailCoachPhotography
Bizony jól tette, mert a hetedik futamot követően az uruguayi Dolores Moreira két pontra megközelítette.
Mári erről azt mondja:
− Izgulhattam volna, hogy ilyen szoros a verseny kettőnk között, de igazából tudtam, ha a folytatásban a közelében vitorlázok, akkor nem lehet gond. Az előrejelzések szeles időt ígértek a következő napokra, nekem pedig erős szélben sebességi előnyöm van vele szemben.
Miután a nyolcadik futamot megnyerte, a kilencediken a negyedikként, a tizediken másodikként ért célba, s már csak kettő választotta el a végső győzelemtől. A sors aztán úgy hozta, hogy versenyzés helyett várakozással telt az idő az eredményhirdetésig.
De mivel töltik a vitorlázók az idejüket a hosszú várakozások alatt?
− Unatkoznak. Mindenki próbál valamit csinálni. Kingstonban az egyik napon elég sokat kellett várni a vízen, mintegy három órát, de hamar elment. Egy órán át még reménykedtünk, hogy lesz futam, aztán az edzőm motorosában várakoztam. Általában beülünk, odakötjük a hajókat köré, és eszünk. Amikor már ettünk, utána van gond, hogy mit csináljunk. Most fürödtünk a tóban, elég meleg volt a víz, jólesett az úszkálás.
Visszatérve az utolsó napra: nagyon nagy szél volt, az ezüst- és a bronzcsoportnak lelőtték a futamát, az aranynak várnia kellett.
Mári és edzője, Eszes Tamás Forrás: SailCoachPhotography
− Vártunk, vártunk, vártunk, és egyszer csak bemondták, hogy vége a versenynek. Nem hittem el, amíg nem mondták ki, hogy nyertem. A vb után még maradtunk egy napot, megnéztük a Niagara-vízesést, nagyon tetszett, és csak utána indultunk haza.
A télen Grand Canarián végzett kemény munka kétszeresen is megtérült, a tizenhét éves vitorlázó ugyanis a világbajnokság előtt egy hónappal az Európa-bajnokságot is megnyerte. Azt mondja, azt nehezebbnek érezte, miután az erős szél miatt fizikailag megterhelőbb volt a verseny.
− A futamok előtt mondogattam magamnak, hogy mindent bele kell adni, és sokkal jobban izgultam, mint a vb-n. Olyankor az is előfordul, hogy nem tudok elaludni, és arra gondolok, mi van, ha holnap megvernek, meg arra, hogy ha nem alszom, nem leszek kipihent.
A vb után a kikapcsolódásra is jutott idő, miután végül nem nevezett az augusztus 28-án kezdődő spanyolországi U21-es Európa-bajnokságra. Ősszel még nagy feladatok várnak rá, hiszen novemberben a felnőttek világbajnokságán is megméreti magát, és harcba száll a riói olimpiai kvótáért.
− A felnőttek még többet edzenek, mint én, de próbálom utolérni őket. Tavaly már kipróbáltam magam a nagyok között, és sikerült bekerülnöm az aranycsoportba. A vb-n meglátjuk, hol tartok hozzájuk képest.
