Csupán öt-hat éve kézilabdázik Varjú Martin, tegnap mégis már Veszprém felnőttcsapatában debütált. És rögtön a Bajnokok Ligájában. Bár a kezdő sípszó előtt szinte nyárfalevélként reszketett, góllal tette emlékezetessé a fellépést.
reb „Nyugi, olyan meccs lesz, mint bármelyik. Csak ötezer nézővel...” – nyugtatgatta Gulyás Péter a 19 éves Varjú Martint a Veszprém vasárnapi, Besiktas elleni Bajnokok Ligája-mérkőzése előtt. Akinek szólt az intelem, a fiatalabb, a jobbszélső szombaton még az U23-asokkal, Várpalotán játszott, NB I B-s partin.
Másnap viszont már az impozáns Veszprém Arénában volt jelenése a legrangosabb nemzetközi klubsorozatban.
varju_martin01_veszprem
„Alig más, persze... – kezdi némi iróniával, de még mindig érezhető izgalommal a hangjában Varjú. –Már a hét elején sejteni lehetett, hogy számítanak rám, mert elküldték feliratoztatni a mezemet. Igaz, csak a meccset megelőző napon mondta az edzőm, hogy nevez. Nehéz éjszakáim voltak. Góllövésről, passzokról, a mérkőzés megnyeréséről álmodtam, és előfordult, hogy a barátnőm ébresztett fel, mert annyira izzadt és zaklatott voltam, mintha tényleg pályára léptem volna.”
Varjú korábban sem NB I-ben, sem a SEHA-ligában nem tűnt fel a Veszprém soraiban, csakhogy a két balkezes, Nagy László és Christian Zeitz sérülése miatt a proficsapatba hívták.
Nagyjából két hete a legjobbakkal edz.
„Az sem volt semmi, amikor először kerültem hozzájuk az idén, de a Bajnokok Ligája-meccs előtt tényleg hihetetlenül izgultam. Ennyire még az érettségi miatt sem idegeskedtem, pedig az sem kis mutatvány volt…”
Ahogyan mondja, csak nagyon nehezen vánszorgott el az a négy-öt óra, amíg vasárnap a csarnokba ért, utána azonban már nem volt ideje gondolkodni. Amikor pedig a pályára lépett, kissé lehiggadt.
És miután megkapta Chema Rodrigueztől a labdát, higgadtan vágta be a ziccert.
„Olyan, mintha burokban játszottam volna, semmire sem emlékeszem. Azóta persze megnéztem néhány videót.”
A hangjából érezhető meghatódottsággal és izgalommal mondja, kirázta a hideg, amikor hallotta, hogy az összes néző állva tapsol, és a nevét skandálja. „Mindig is ez volt az álmom. Fantasztikus, hogy elértem.”
Persze nem kell attól tartani, hogy tíz centivel a föld felett lebegve már védekezni sem érdemes ellene az edzéseken és meccseken. Varjú tudja, nem szabad elszállni önmagától.
Örül, persze, nagyon is örül annak, hogy lehetőséget kapott, de azt el kell felejteni, és továbbra is keményen dolgozni, hogy a Besiktas elleni BL-gól a jövendő sikeres pályafutás első szép emléke legyen, ne pedig az egyetlen.
Ahhoz képest, hogy hat-hét évig focizott, és csupán 13-14 esztendősen ismerkedett meg a kézilabdával, már így sem rossz, amit elért. „Azt hiszem, megérte, amikor a kézit választottam” – teszi hozzá mosolygósan. Tavaly tagja volt az U18-as Európa-bajnokságon ezüstérmes ifjúsági válogatottnak, de az idén nem szerepelhetett a – tizedik helyet hozó – világbajnokságon.
„Kicsit lerombolta a lelkivilágomat, hogy bár a tavasszal a válogatottal gyakoroltam, a vébéfelkészülésben már nem számítottak rám. Utána viszont összeszedtem magam. Elhatároztam, hogy még keményebben hajtok. Hogy ismét hívjanak. Remélem, a Bajnokok Ligája-meccs is segít elérni, hogy ismét stabilan számítsanak rám.”
Nem állítjuk, hogy emiatt, de a jövő héten már számít rá Gyurka János szövetségi edző.
