A sportág érdekein túlmutató, a mozgáskultúra fejlesztését célzó kezdeményezésnek látja az óvodai kézilabdát annak „arca", Tóth Tímea. A korábbi klasszis átlövő szerint persze az sem hátrány, hogy a legkisebbekkel is megismertethetik a sportág – koruknak megfelelő – alapjait.
reb „Talán már több mint egy éve jött a gondolat, hogy óvodásokkal foglalkozzam, pontosabban, az ovi-kézivel” – eleveníti fel a kezdeteket Tóth Tímea, világbajnoki ezüst- és Európa-bajnoki bronzérmes, kiváló kézilabdázó, hogyan fordult a gödi juniorcsapat helyett a legkisebbek felé.
Akkoriban még aktívan kézilabdázott, s mellette az utánpótlással foglalkozott, de úgy döntött, hogy nem szeretné, ha minden hétvégéjét a kézilabda töltené ki. Elkezdte kutatni, milyen módon valósíthatná meg a terveit, amikor is „fülest” kapott a szövetségtől, hogy a Ovi-Foci Közhasznú Alapítvány valószínűleg szívesen működne együtt vele.
ovikezilabda_mksz
Az elmúlt négy évben számos településen létesült óvodai sportolásra alkalmas pálya, s a labdarúgás mellett más sportágnak, például a kézilabdának is ideális lehet.
„Nagy örömmel fogadtak, mert a foci már futott, és szerettek volna kézilabdát is a programban tudni. A napokban a szövetség és az alapítvány szerződést kötött, hamarosan pedig nyomdába megy a módszertani kézikönyv is.”
Noha jelentősnek látszhat a váltás az aktív játéktól a juniorcsapat edzői posztján keresztül az ovikéziig, Tóth emlékeztet, ő elsősorban az óvónőknek tanítja majd a szükséges ismereteket.
„Kézilabdának nevezzük, de pontosabb megfogalmazás a labdajáték. Olyan szivacslabdával játszanak, amely belefér a kezükbe. Talán a helyes dobómozdulat alapjainak a megtanítása lehet a cél, de inkább futó- és fogójátékokból áll a képzés.”
Tóth már kiválasztott ötven olyan óvodát, amelynek a környezetében valamelyik oktatási intézmény részt vesz a nagy sikerrel futó „Kézilabda az iskolában”-programban. Bár jelenleg az előkészítő fázis feladatait végzik el, úgy tapasztalja, az óvodákban nyitottak a kezdeményezésre. Csakhogy műfüves, szabadtéri pályákról beszélünk, így a rossz időjárás megnehezíti, a tél tavaszra halaszthatja a kezdést.
A nagyszerű átlövő is egyetért a felvetéssel, miszerint a kézilabdát jellemzően valamivel idősebb korban szokás kezdeni. Ahogy azt sem vitatja különösebben, hogy az ovikézi jó reakció lehet arra, hogy a különböző sportágak mind korábban maguk felé akarják terelgetni a gyerekeket.
„Szerintem elég később, az általános iskolában kézilabdázni tanulni, az ovikézi pedig arra alkalmas lehet, hogy a felhívja a figyelmet a sportágra. Nem az a cél, hogy mondjuk húszból tizenöt gyerek később kézilabdázzon. Lényeges, hogy fejlesszük a mozgáskultúrájukat, és egészséges gyerekeket neveljünk.”
