Keresztury Erik az U20-as divízió II/A csoportos világbajnokság megnyerésével zárta az utánpótláséveit, amelyekről szép emlékeket őriz. A tizenkilenc éves jégkorongozó már kitűzte maga elé a következő célt: be akar mutatkozni a felnőttválogatottban.
Pusztai Viola Az U20-as divízió II/A csoportos jégkorong-világbajnokság megnyerésével a magyar válogatott több játékosának is lezárult az egyik meghatározó korszaka. Köztük Keresztury Eriknek is, aki utánpótláséveiben három U20-as és egy U18-as vb-n vett részt, és háromszor emelhette magasba a győzelemért járó trófeát.
Keresztury Erik nem ijed meg a saját árnyékától, de az ellenfelétől sem
− Nagyon élveztem azt a három évet, amelyet a válogatottban tölthettem. Az 1994-es születésűektől kezdve az 1998-asokig több korosztály fordult meg a csapatban, de mindig mindenki százszázalékos teljesítményt nyújtott. Nekem ez tetszett a legjobban, mert a klubcsapatban azért nem tapasztalható ugyanaz. A pályán a fegyelem, a koncentráció és a szervezettség adta azt a profizmust, hogy kétszer megnyertük az U20-as divízió II/A csoportos vb-t, illetve U18-ban feljutottunk a divízió I/A-ba. A pályán kívül remek volt a hangulat, sokat nevettünk, bohóckodtunk. Minden vébé nagy élmény volt, nem tudnék egyet kiemelni. Rich Chernomazt idézve: „Ezek azok a pillanatok, amelyekre életünk végéig emlékezünk.”
A tizenkilenc éves csatár szerint a csapategység és a hangulat is az idei, litvániai vb-n volt a legjobb a jégen és azon kívül. Senki sem lógott ki a sorból, a fiatalabbak is megtalálták a helyüket a csapatban. Ahogy fogalmazott: valahogy minden − kivéve a viszontagságos odautat − és mindenki tökéletes összhangban működött meccsről meccsre.
Az U20-as jégkorong-válogatottal a hazaérkezéskor forgattunk:
Aki látta a világbajnokság bármelyik magyar összecsapását vagy a válogatott korábbi mérkőzéseit, biztosan észrevette: ha balhé alakul ki a kapu előtt, abból Erik szinte sosem marad ki, és bizony elég sokszor megtalálják őt egy-egy pofonnal a védők.
− Az ellenfél nem kedvel, mivel az a feladatom, főleg emberelőnyben, hogy beálljak a kapus elé, és zavarjam, illetve, hogy beüssem a kipattanó korongokat. A játékstílusom még a kölyök korosztályban alakult ki, és amikor még a MAC-ban játszottam, a válogatottunk kapusa, Arany Gergely pedig az Újpestben, ő utálta a leginkább a játékomat. Úgy gondolom, a kapus kulcsfontosságú szerepet tölt be, és ha ki tudom zökkenteni a koncentrációjából, akkor azzal előnyt szerzek a csapatomnak. Vannak apró módszereim, ami általában összetűzésre vezet a kapu előtt. A klubomban két-három meccsenként tudok verekedést generálni úgy, hogy az ellenfél hátvédjét állítják ki. És az a legjobb az egészben, hogy tízből kilenc alkalommal nem engem küldenek a büntetőpadra. Válogatottban azért jobban védik a kapusokat, ami miatt többször kaptam két percet.
Erik négyévesen ismerkedett meg a jégkoronggal. A családjával az Egyesült Államokban élt, és bátyjával, Kristóffal a tévében láttak először hokit. Amikor egy év múlva hazaköltöztek, a testvére elkezdett játszani, ő pedig követte. 2011-ig a MAC Budapestben kergette a pakkot, nyaranta Mannheimbe járt edzőtáborozni, és az ottani edző, illetve a testvére segítségével Düsseldorfban részt vehetett próbajátékon. Megfelelt, és azóta is fontos szerepet tölt be a csapatban.
A junioréveitől nemcsak a válogatottban, hanem a klubcsapatában, a Düsseldorfban is szeretne szépen búcsúzni, ezért keményen dolgozik, hogy jól zárja a szezont. Mivel a német elsőosztályú juniorligában (DNL) szereplő együttesben az idősebbek közé tartozik, azt gondolta, ha neki jól megy a játék és egyénileg dominál, akkor az igaz lesz a társakra is.
− Minden szezonban tanulok valami újat, és azt hiszem, idén megértettem, hogy nem lehet bajnokságot nyerni egy jó sorral vagy néhány tehetséges játékossal. Az összjátékunk csak a középmezőnyre elég, a tizenkét csapatos bajnokságban a hetedik helyen állunk, és eddig egy sor két hétnél tovább még nem játszott együtt. Ettől a játékosok és az edző is szenved. A saját teljesítményemmel egyébként elégedett vagyok, sokat fejlődött a játékom, de persze még sokat kell tanulnom. Minden meccsen próbálok olyan szituációkat teremteni, vagy passzokat adni, hogy helyzetbe hozzam a társaimat. Remélem, továbbra is tudom hozni magam, és a csapat is előbbre lép a tabellán.
"Csodálatos évek" - olvasható a kép mellett Erik közösségi oldalán
Azt, hogy a következő szezonját melyik bajnokságban tölti, még nem tudja. Ideálisnak tartaná, ha Németországban maradhatna, de megméretné magát a tengerentúlon is.
Érdekesség, hogy miután Kölnben született, a különböző jégkorong-szakportálok kettős állampolgárként tüntetik fel, holott a németet csak ezután vehetné fel.
− Arról csak akkor lehet szó, ha megtarthatom mellette a magyart, ugyanis a magyar válogatottat akarom képviselni a jövőben is. Két éve amúgy behívtak a német keretbe, mert az edző nem tudta, hogy magyar vagyok, de nem szeretnék Németországért játszani. Szervezetlen, amatőr munka folyik ahhoz képest, amit itthon tapasztaltam, és nem is eredményesek.
Nagy álma, hogy jégre lépjen A csoportos világbajnokságon, így rendkívül motiváltan dolgozik azért, hogy megkapja a bizonyítási lehetőséget Rich Chernomaz szövetségi kapitánytól.
És nagyon szeretné, ha az U20-as divízió II/A csoportos világbajnokság után a Facebook-oldalára feltöltött, Galló Vilmossal közös, egyelőre három képből álló fotómontázst a jövőben még több kockával bővíthetné.
− Vilivel hasonló utat jártunk be az utánpótlás-válogatottban. Egyikünk sem vett részt az első U18-as világbajnokságon, de a következő évben abba és az U20-as csapatba is bekerültünk, és nem hiányoztunk egyik vb-ről sem. Azonnal megtaláltuk a közös hangot a pályán és azon kívül is, jó barátomnak mondhatom. Nem titok, mindketten szeretnénk bekerülni a felnőttválogatottba.
Miután az idei tanévben érettségizik, és szeretne jól teljesíteni az iskolában, a jégkorong és a tanulás mellett szinte alig akad szabadideje. A szezonban például a meccsek miatt a hétvégéi foglaltak, így az egyik hobbijára, az informatikára sem jut annyi ideje, mint korábban. A családjával keveset találkozik, édesanyja és bátyja Magyarországon, édesapja Németországban, a nővére Angliában él. Barátnőjével azonban több időt tölthet, hiszen ő is Düsseldorfba költözik.
