Elképzelhető, hogy mégsem kell operálni Kitl Miklóst. A DVTK 18 éves középpályása a műtét lehetőségével nem is számol. Az őszi szezonja nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, ezért (is) mihamarabb visszatérne a pályára.
Nagy-Pál Tamás „Hogy vagy?” – kérdeztem meg kissé félve Kitl Miklóstól (címlapfotó: dvtk.eu), hiszen mégis hogyan lenne az a 18 éves fiatalember, aki nemrég tudta meg: komoly műtét vár rá, és lehet, hogy nem léphet már pályára ebben a szezonban. „Köszönöm, most jobban érzem magam” – hangzott a kissé meglepő válasz, de gyorsan jött az indoklás is.
Kitl Miklós1
„Jó híreket kaptam. A legújabb vizsgálatok során ugyanis a doktor azt állapította meg: nem instabil a hátsó keresztszalagom, ezért lehet, megúszom a műtétet. Abban az esetben hamarabb visszatérnék. Így az operáció lehetőségére nem is gondolok. Próbálom optimistán nézni a helyzetemet.”
Nézzük, mi is történt pontosan!
A törökországi Belekben edzőtáborozott a Diósgyőr, és a macedón Rabotnicski Szkopje elleni felkészülési mérkőzésen Kitl a térdére esett, nyakán az ellenféllel. „Nem éreztem, hogy nagy lenne a baj, az ápolás után vissza akartam térni. De nem tudtam, mert fájt a térdem. Másnap dagadt be igazán, a repülőút hazafelé már nagyon rossz volt.”
Aztán kiderült, hogy komoly a sérülés, mert megsérült a hátsó keresztszalagja – de legalább a műtét talán elkerülhető. „Éppen kezdődik a szezon, és a sérülés természetesen sosem jön jókor. Tudjuk, hogy hozzátartozik a futballhoz, ugyanakkor a legrosszabb része. Korábban még soha nem volt komoly sérülésem, de szerintem jól viselem.”
Hiszen lelkileg erős, amit már nyáron is bizonyított, amikor nem tört meg attól, hogy a Sparta Praha próbajátékán – mint később kiderült, betegség miatt – nem bírta az iramot, ezért egy nap után hazaküldték. Sokáig foglalkozott az esettel a honi sportsajtó, és nagy kérdés volt, mekkora törést okoz a tinédzser karrierjében. „Én már akkor sem tulajdonítottam neki akkora jelentőséget, amennyire a média felfújta. A szezonrajt előtt nem sokkal igazoltam Diósgyőrbe, azzal foglalkoztam inkább, hogy utolérjem magam.”
Sikerült, hiszen megkapta a lehetőséget Bekő Balázs vezetőedzőtől: 15 meccsen 1073 percet játszott. Ha a vele egykorú labdarúgókat nézzük, akkor a felcsúti Sallai Roland után a második legtöbb lehetőséget kapta. „Valóban játszottam eleget, ugyanakkor a teljesítményemmel nem voltam maradéktalanul elégedett. Nem úgy ment a játék, ahogy szerettem volna. Nem tudom miért. De közben természetesen fejlődtem, rutint szereztem, és taktikailag érettebb lettem.”
Az okok között az is szerepelhet, hogy összességében a csapat is tudása alatt teljesített, hiszen csupán a 9. helyről várja a tavaszi folytatást. „Még véletlenül sem fogom arra. De az biztos, hogy nem ott állunk a tabellán, ahol a helyünk lenne. Valahogy nem jött ki a csapatból, ami benne van. Sokszor szerencsétlennek éreztem magunkat: ami nekünk nem ment be, az a másik oldalon az első lövésből sikerült.”
Nem volt meglepetés, hogy Bekőt – akivel Kitl korábban Kecskeméten is együtt dolgozott – menesztették és a korábbi szövetségi kapitány, illetve a Dunaferrel és az MTK-val is magyar bajnok Egervári Sándor lett az utódja. „Az eredményei alapján is jó szakembernek tartottam, de erről már testközelből is megbizonyosodhattam. Már korábban hallottam, hogy remekül formálja a közösséget. Ezt már Miskolcon, a felkészülésünk alatt is bizonyította.”
Amely időszakban Kitl egyébként nem számított alapembernek. „Nem kaptam annyi lehetőséget, mint Bekő Balázstól, de játszottam. Alapvetően sikeres volt a felkészülésem, de mivel éppen a finomhangolás előtt sérültem meg, inkább nem vonok le következtetést.”
A tavaszi cél pedig jelen pillanatban egyértelmű: a műtétet elkerülve Kitl nem tévé előtt ülve nézné a társait. „Szeretnék mihamarabb újra a pályán lenni.”
