Száguldás a légtérben is

Erőltetett menetben lépeget a 17 éves Jászapáti Petra, aki a felnőtt Európa- és a junior rövid pályás gyorskorcsolya-világbajnokságot követően a lillehammeri ifjúsági olimpián indul. A játékok előtt még a drezdai felnőtt Világ Kupa-versenyen szerzett bronzérmet – a sportág hazai történetében első női shorttrack-esként.

reb Jászapáti Petra a drezdai felnőtt VK-verseny után rendesen körülnézni sem tudott itthon, máris várta Lillehammer, az ifjúsági téli olimpia. Sikerszériában van, a magyar rövid pályás gyorskorcsolya egyik arca lett. – Most őszintén: előzetesen mennyire hiányzott neked a drezdai felnőtt Világ Kupa-verseny? – Nem túlzottan… A Szocsiban rendezett felnőtt Európa-bajnokságról azonnal a szófiai junior-vébére utaztunk. Onnan hazatérve alig egy-két napot töltöttünk itthon, hulla fáradt voltam. Még kértem is az edzőmtől, Szabó Krisztiántól, hogy ne kelljen indulnom Németországban. De nem engedte. Azt mondta, hogy gyakorlásnak nagyon is jó lesz. – És ettől kedvet kaptál hozzá? – Akkor már én is úgy gondoltam, hogy rendben, nem fogalmazok meg célokat, csak megyek, aztán lesz, ami lesz. Sokáig az éltetett, hogy az ezer méteres verseny után, szombaton hazautazom, és vasárnap sokáig alhatok.

– Kicsit másként alakult… – Pénteken és szombaton mindent kiadtam magamból, de közben a váltóval döntőbe jutottunk, és akkor már én is maradni akartam. Tartottam tőle, hogy mire leszek képes. Ráadásul ötszázon vigaszág várt rám, szóval vasárnap reggel fél nyolckor jégen voltam… – Mindenezek ellenére két érmet gyűjtöttél be. Számítottál ilyesmire? – Nem, egyáltalán nem. A váltóban szerzett ezüstéremnek is nagyon örülök, az egyéni harmadik helyet pedig még fel sem fogtam. Ráadásul az egyéni csúcsomat is megdöntöttem. – Összegezve, mennyire vált be gyakorlásnak a viadal? – Így, utólag visszanézve, egyetlen percét sem bánom VK-nak. Sok új tapasztalatot szereztem. Például korábban legfeljebb kisebb versenyeken mertem az utolsó körökben, kívülről előzni, amikor biztos voltam benne, hogy meg tudom csinálni. Itt pedig nagyon jó ellenfelek ellen robbantottam, és sikerült! – Szerinted mikorra dolgozod fel, hogy egyéni érmes lettél a Világ Kupában? – Biztosan hetek kellenek hozzá, talán azután, hogy már a családdal is átbeszéltem, mi történt. Bár azt érzem, hogy nagy lökést ad az eredmény, de igyekszem ugyanúgy félretenni, mintha valami kudarc ért volna. Nem szabad elbízni magamat. – Lillehammerben értünk utol, mert hamarosan kezdődik az ifjúsági téli olimpia. Kérlek, mesélj kicsit az itthon töltött pár órádról. – Hétfőn hajnal kettőkor értem haza, de reggel már fél nyolckor keltem, mert elhoztam Drezdából néhány holmit, amiért érkeztek a társak. Még az éjszakai mosásból szárogattuk a ruhákat a radiátoron, és közben a bőröndöt pakoltuk anyáékkal. Aztán irány a reptér, az indulás előtt pedig még az M4-nek is nyilatkoztam.

– Meg lehet szokni ezt a pörgést? – Az elmúlt évek is így teltek, szóval valamelyest igen. Az viszont hiányzik, hogy alig vagyok otthon. – Hogy érzed magad onnan ismét távol, Norvégiában? – Kedden még annyira kimerült voltam, hogy azt hittem, Drezdában ébredtem fel. Aztán edzettünk, részt vettünk kulturális programokon, s már csak jólesően fáradtnak érzem magam. Sokat elvesz az időnkből, hogy majdnem egy órát kell utazni a jégpályához, viszont gyönyörű tájakat látunk. A szervezők nagyon kedvesek, minden szép, és a különböző rendezvényeken összeismerkedünk más országok versenyzőivel is. Ez segít feltöltődni és kikapcsolni. – Ilyen sorozatot követően mit vársz magadtól az ifjúsági játékokon? – Még nem tudom pontosan, hogy mennyire erős a mezőny, az egyes országok kiket indítanak. Szeretnék mindkét távon elődöntőt futni, és nagyon örülnék A döntőnek. De ez utóbbit nem várom el, mert nem szeretnék koppanni.