Véletlenül csöppent a karate világába Boussebaa Aicha, de már el sem tudja képzelni nélküle az életét. A MOL ÚJ Európa Alapítvány által támogatott 17 éves sportoló a még meglehetősen távolinak tetsző visszavonulása után sem szakadna el szeretett sportágától.
Lakner Gábor Boussebaa Aicha édesanyja maga sem gondolta, hogy mekkora hatással lesz lánya életére, amikor egyszer késve érkezett érte az iskolába. A karateedzésről kiszűrődő zajok a tornaterembe vonzották a várakozó kislányt, akinek – mire az anyukája megjött – már el is dőlt a sorsa. Ám Aicha életében nem csak emiatt játszik központi szerepet az anyukája, aki algériai férjétől elválva egyedül neveli őt és három testvérét.
„Nagyon sokat köszönhetek a karaténak, a szüleim válása utáni nehéz időszakon a sportolás segített át. Megnyugtatnak az edzések, sokkal jobban érzem magam, miután kilépek a terem ajtaján. Számomra a karate a gyógyszer minden bajra.”
A sikerek gyorsan jöttek, kadet világ- és Európa-bajnokságot nyert, és a világranglistát is vezette. Tavaly versenyzett először a juniorok között, s bizony hozzá kellett szoknia a korosztályhoz.
Aicha
„Kadetként jóval egyszerűbb dolgom volt, hiszen ismertük egymást az ellenfelekkel, a juniorok között pedig más súlycsoportban más riválisokkal találkoztam. Kerestük, melyik lenne az ideális súlycsoport, de nem találtuk meg. A novemberi dzsakartai világbajnokság azzal együtt jól sikerült, az ötödik helyen zártam.”
A riválisok az elődöntőig pontot sem tudtak szerezni Aicha ellen, ott azonban indonéz ellenfele előnybe került. Az utolsó másodpercek specialistája – annak idején a hajrában fordította meg a kadetvébé döntőjét is – közvetlenül a mérkőzés vége előtt kiegyenlített, de bírói döntéssel a hazai sportoló jutott a fináléba.
„Ott megtört bennem valami, nagyon szomorú voltam, így a bronzmérkőzésre nem is tudtam összeszedni magamat. Sokat tanultam a világbajnokságból, rájöttem arra is, hogy nem feltétlenül éremért küzdök, hanem azért, hogy kihozzam magamból a maximumot.”
A februári Eb-n az a bizonyos maximum nem jött ki, így a hetedik hely némiképp csalódást jelentett az Arachi Sportklub versenyzőjének.
„Az Eb-n szerintem nehezebb érmet nyerni, mint a vébén, mert az európai női karate erősebb. A bírói döntésekkel nincs szerencsém, a későbbi győztes úgy lett jobb nálam a második körben. A vigaszágon pedig kikaptam attól a horvát lánytól, akit két hete megvertem... Hát, nem tudtam örülni a hetedik helynek.”
Mivel az idén az Európa-bajnokság volt az egyetlen világverseny, Aicha ki is öregedett a juniorok közül, és jövőre már az U21-esek között indul.
„Sok versenyen kell indulnom, hogy tapasztalatot gyűjtsek, amihez nagy segítség a MOL Új Európa Alapítvány támogatása.”
Aicha nagy szeretettel beszél edzőjéről, Szinák Attiláról, akivel három éve dolgozik közösen. Mint mondja, mindig számíthatnak egymásra, edzőként, is emberként is felnéz rá: mintha az apukája lenne.
„Annyit kaptam az edzőmtől és a karatétól, hogy ha egyszer visszavonulok, én is tréner szeretnék lenni, hogy továbbadhassam a tapasztalataimat. A másik tervem, hogy alapítványt hozok létre, amellyel azoknak a gyerekeknek a sportolását segíteném, akiknek egyébként nem lenne pénzük rá. Persze, az még messze van, szeretnék minél tovább versenyezni, és minél jobb eredményeket elérni. Nagyon várom már a döntést arról, felveszik-e a karatét az olimpia programjába. Kiskori álmom volt, hogy egyszer nekem szól a Himnusz az olimpián…”
