A 18 éves Egri Viktóriának kellett egy-két nap, hogy felfogja, olimpiai kvótát szerzett a győri sportlövő Európa-bajnokságon. A kéttannyelvű gimnáziumba járó KSI-versenyző döntős szerepléssel „fűszerezett” élménytúrának szánja a riói játékokat.
reb „A múlt héten jobban elfáradtam, mint a verseny alatt” – mondja Egri Viktória, érzékeltetve, cseppet megnőtt a médiaérdeklődés iránta, miután alig 18 évesen riói kvótát szerzett a pisztolyosok között a győri Európa-bajnokságon.
egri_viktoria_kovacs_tamas
A KSI sportolója élvezte a felhajtást, tetszett, hogy olyan televíziós stúdiókban szerepelt vendégként, ahová nem gondolta volna, valaha eljut. Nem csoda, hogy „felkapták”, hiszen kevesen mondhatják el magukról: négy évvel a pályafutásuk kezdete után, még gimnazistaként megvalósították azt, amiről sokan a teljes pályafutás alatt csak álmodnak: kivívta az olimpiai indulás jogát.
Pedig nem volt könnyű dolga. Hátránynak érezte a hazai pályát, ráadásul nagyszerűen szerepeltek előtte a társak, így nyomás nehezedett rá: neki is jól kell lőnie. Mivel azonban a hazai válogatókon jól szerepelt, fizikailag és technikailag felkészültnek érezte magát. „Csak lélekben kell elfogadnom, hogy kvótát szerezhetek.”
A döntőbe jutással teljesítette. Az alapversenyből a harmadik helyen került a fináléba. Mivel a kvótaszerzés volt a cél, már kevéssé tudott koncentrálni, de nem bánja, hogy nyolcadikként zárt.
„Győrben akkora volt a forgatag, hogy nem is tudtam igazán belegondolni, mit vittem véghez. Amikor vasárnap hazaértem, és leültem a szobámban, akkor fogtam fel, hogy jó ég, elértem a célomat. Annyira feldobott, hogy bár alig aludtam azokban a napokban, fel tudtam készülni a másnapi iskolára.”
egri_viktoria_mti
Ami nem utolsó szempont, ugyanis Egri kéttannyelvű gimnáziumba jár, így az élsport mellett az iskolában is magasan a léc. Érthető, hogy a döntő estéjén legszívesebben mindent visszacsinált volna.
„Aznap nagyon ki voltam már fáradva, és valahogy azt éreztem, kellene valami könnyítés: legalább ne kéttannyelvű legyen a suli, vagy ne ennyire magas színvonalon sportoljak.”
A gondolat azonban csupán átsuhant rajta. „Azt mondják, az ember mindig akkora terhet kap az élettől, amekkorát el tud viselni. Én is hiszek ebben.”
Különben is, a riói szereplést lehetőségnek tekinti: nem akar terhet tenni magára. Döntőbe jutna, de elsősorban tapasztaltszerzésként fogja fel az ötkarikás játékokat.
