Az arany után kvóta a cél

Az U23-as korosztály friss birkózó Európa-bajnoka, Németh Zsanett jövő vasárnap lép szőnyegre a 75 kg-ban a szerbiai Zrenjaninban, a kontinentális olimpiai kvalifikációs viadalon. Súlycsoportonként két kvótát osztanak ki, és bizony, nem lesz könnyű megszerezni, mert a tavalyi vébén mindössze két európai harcolta ki a riói részvételt.

  Szekeres István Mához egy hétre lép szőnyegre a vajdasági Zrenjaninban (Nagybecskereken) Németh Zsanett az európai kvalifikációs versenyen, hogy a 75 kg első két helyének valamelyikét megszerezve riói kvótához jusson. Rendkívül kemény és sűrű mezőnyön kell átverekednie magát, de az U23-as Eb-n nyert aranyérme jókor adott neki lendületet. A magyar női birkózás első világbajnoka (kadetvébé, 2011 Szombathely) egészséges, a súlya rendben van, elszántan várja a versenyt. És most már nem sajnálja egyik ellenfelét sem. – Tudja, ki született Zrenjaninban? – Hát… – Milan Ercegan, a nemzetközi szövetség egykori elnöke, aki harminc évig állt a sportág élén. Egyebek között a női birkózás bevezetése is a nevéhez fűződik. – Nem tudtam. De ez tovább növeli a verseny értékét, rangját. – Ami amúgy sem lesz kicsi. Jól gondolom, hogy a ruszei aranyérme plusz lendületet ad? – Természetesen nagyon fontos győzelem volt. 2011 óta világversenyen az első, ráadásul a birkózásommal is elégedett lehettem.

– Letarolta a mezőnyt, és a döntőben már 8-0-ra is vezetett, amikor viszont fékezett. Miért? – Még két pont kellett volna, hogy ott is meglegyen a technikai tus. De Nagy Lajos, a válogatott edzője beszólt, hogy ne erőltessem. Én is úgy gondoltam. Fontosabb volt maga az arany, mint a látványos győzelem. Főleg, hogy Anna Schell, a német ellenfelem a svédországi Klippanban vert meg tussal úgy, hogy pedig akkor is 8-0-ra én vezettem… Remekül csípőzik, és én a döntő utolsó szakaszában már csak arra figyeltem, hogy ne tudjon befordulni dobásra, mert életveszélyes. – Jól láttam, hogy viszont a meccs végére nagyon elfáradt? – Annak az a története, hogy miután bemértem a 75 kilóba, másnapra csak egy kiló jött vissza rám, pedig 78-ban vagyok az erőm teljében. – A 2011-es kadet Eb-vel kezdve hat érmet nyert az utánpótlás-világversenyeken, szép eloszlásban: kettő aranyból, ezüstből és bronzból is… Csak a 2012 maradt ki. – Folyton kiugrott a térdem. Fájdalmas is, zavaró is volt. Nem tudtam normálisan készülni a juniorvébére. Két orvos azt állapította meg, hogy nem szakadt el a keresztszalagom, mígnem a Sportkórházban kimondták, hogy de igen. Augusztus elején meg is operáltak. A teljes gyógyuláshoz egy évet jeleztek előre. Egy hónap semmittevés után elkezdtem az erősítést, majd az óvatos mozgást, jártam gyógytornára, és végül fél év alatt letudtam az egészet. – De addig is sok időt töltött a válogatott keretben, noha részben csak nézőként. Sportpszichológusok is azt tanácsolják a hosszú kényszerpihenőn lévőknek, hogy igyekezzenek minél többet a társak között lenni. – Nekem olyan volt, mint az, hogy az ember természetes módon hazamegy mindennap. Nagyon jó társaság, és mintha a családom lenne. – Miközben igazi családja is van, Berhidán. Mikor járt ott utoljára? – Hát, vagy két hónapja, mert nagyon sűrű a programunk. De szeretek ott lenni, nem mellesleg ott a bejelentett lakásom is. – A nevelőedzője, Nesó Sándor évekkel ezelőtt a lelkemre kötötte, hogy ha Zsanettről írok, mindig említsem meg Berhidát is. – Örülök, hogy nem felejtette el. Hatévesen elkezdtem birkózni, pedig eleinte csak a bátyámat kísértem el edzésre. Sanyi bácsi tanította meg a sportág alapjait, majd Mohácsi László irányításával nyertem először diákolimpiát. Sajnálom az ott élő gyerekeket, mert nagyon kevés lehetőségük van bármire, így sportolásra is. Tervezgetem, hogy egyszer majd hazatérek, és megpróbálok igazi sportéletet teremteni, a birkózásnak is visszaadni a régi fényét. Azért is szeretnék edző lenni, a TF-en továbbtanulva. – De még hosszú évek várnak önre a szőnyegen. És most következik a pályafutásának egyik nagyon fontos állomása. Olimpiai kvalifikációs verseny Zrenjaninban. Nem sérült, a súlya rendben? – Egészséges vagyok, megvan az ideális edzősúlyom, a 78 kiló. Csúcsformában leszek. – Európából csak ketten szereztek kvótát a tavalyi kvalifikációs vébén, Las Vegasban, a fehérorosz Vaszilisza Marzaljuk és az észt Epp Mäe. Hány nagy ellenfél maradt ki a sorból? – Az ukrán Cserkaszova, az orosz Bukina, a lengyel Osocka, a német Selmaier, a török Adar… – Ha megpróbálnánk felsorolni a sikereiket, hosszú lenne a lista. Kitől tart leginkább? – Egyikkel sem öröm megküzdeni, de nem tartok senkitől. A török Yasemin Adar, az idei Európa-bajnok rengeteget erősödött, és nagyon feljött az elmúlt, rövid időszakban. Edzőtáborban birkóztunk egymással, kifejezetten kellemetlen, de ha őt hozza a sors, nekimegyek, ahogy kell. Már túlvagyok azon a furcsa periódusomon, amikor egyszerűen sajnáltam az ellenfelet.

– Sajnálta!? – Igen. Visszafogottan birkóztam, mert az járt a fejemben, hogy akivel szemben állok, már majdnem harminc éves, kis gyereke van. Ugorjak neki? No, de mondom, ez elmúlt. Megkeményedtem. – Zrenjaninban minden súlycsoportban csak két kvótát osztanak ki. Számít a sorsolás? – Persze, de csak abban, hogy milyen ágra kerül az ember. Vigaszág, harmadik hely itt semmit nem ér, mindenkit meg kell verni. – Indulhat Rióban kolumbiai ellenfél, és a brazil is a vébén szerzett kvótát. Nem furcsa, hogy nálunk sokakban az a tévhit él, hogy a birkózás csupán néhány ország „belügye”? – Ó, hát az nagy csacsiság! Hihetetlenül erős és sokszínű az élmezőny a női birkózásban is. A brazil és a kolumbiai kvóta csak jelzése annak, hogy Dél-Amerikában is mennyire fejlett a sportág, Afrika is nyert már világbajnoki érmeket, Ázsiáról nem is beszélve, a japánok két háromszoros olimpiai bajnoknőjével az élen. – A szép nevű Aline da Silva Ferreira éppen az ön súlycsoportjában szerezte meg a brazil birkózás első világbajnoki érmét. Már találkoztak is versenyen… – Két éve Párizsban megvert. A történet azonban úgy teljes, ha hozzáteszem, hogy én akkor, juniorként, alapvetően hetvenkét kilós voltam, a meccs pedig hetvenötben zajlott. Ráadásul akkor már túlvoltam a legfontosabb feladaton, újabb győzelemmel végleg kiírtam az életemből az azeri Szabira Alijeva elleni, korábbi gátlásaimat. Legyőzött a junior Eb döntőjében, és attól kezdve túlzottan respektáltam. Nagy Lajos, az edzőm pedig folyton azt mondta, hogy jobb birkózó vagyok nála, és meg is fogom verni. Kiismertem, és akkor Párizsban sokadszor is nyertem ellene. – Ha most, az európai viadalon nem sikerülne kvótát szerezni, egy hétre rá Mongóliában következik a világkvalifikációs verseny… – Mindent megteszek azért, hogy Mongóliába már ne kelljen elutaznom.