Megdöbbentő második

Szinte hihetetlen, de a szombati nagykátai eset után ismét majdnem tragédiába torkollt az egyik utánpótlás labdarúgó-mérkőzés. Ezúttal Makón nyelte le a nyelvét játékos, Nagy-György Balázs. Orrán-száján folyt a vér, s kevésen múlt, hogy életben maradt, de a bíró és a partjelző (zászlója) megmentette.

UP-info „A médiában hallunk ilyen esetekről, de testközelből még sosem éltem át. Egyáltalán nem nevezném gyakorinak, ám kétségtelen, bármikor megtörténhet” – mondta Kuprák János, miután nagy lélekjelenléttel megmentette 14 éves játékosa, Juhász Bálint életét a hétvégi Nagykáta-Gyömrő Pest megyei U16-os bajnoki mérkőzésen. S mire képes az élet… Nagyon is hamar bekövetkezett a sok-sokéves ritkaságnak vélt baleset: alig egy nappal később, csupán kétszáz kilométerre Nagykátától a másodosztályú U19-es bajnokságban történt hasonló, sőt, jóval rémisztőbb „majdnem-tragédia”, amelyről a szegedma.hu számolt be.

A SZEOL SC már 8-0-ra vezetett a Maros-menti UFC ellen, s bár a makóiak a tetemes hátrány ellenére is nagy elánnal küzdöttek, negyedórával a rendes játékidő vége előtt vérfagyasztó eset szakította félbe a találkozót. Nagy-György Balázs olyan szerencsétlenül ütközött saját kapusával, hogy elvesztette az eszméletét, és – akárcsak gyömrői sorstára – lenyelte a nyelvét. Szöllősi Ferenc játékvezető, az asszisztense (a kezében lévő partzászlóval), a hazaiak edzője és egy néző együttes ereje kellett ahhoz, hogy életben maradjon a fiú. Szöllősi elmondása szerint a szituáció ártalmatlan felívelés után következett be: a bal oldali középpályás a center felé küldte a labdát, majd Nagy-György, hátrálva, megpróbálta kifejelni. Csakhogy – a tankönyvben is megírtak szerint, magát védve, térdét felhúzva – érkezett a kapus, s bár a labda az óriási szél miatt nem ért célt, a hálóőr éppen a védő hátát találta el. Most azonban adjuk át a szót a bírónak, akit a szegedma.hu portál szólaltatott meg: „A srác eldőlt, mint a tekebábu, elbicsaklott a feje. Tizenöt-húsz méterre lehettem tőlük, éppen szemből láttam az esetet. Odasprinteltem, kiabáltam az edzőnek, hogy jöjjön, és a kollégámnak is, hogy hozza a zászlót.” Szöllősi bíró – még játékosként, 16 éves korában – élt át hasonlót, akkor a csapattársa nyelte le a nyelvét, anno is partjelző zászlajával segítettek, ezért kérte most is azt. „Valamit be kell dugni a szájába, hogy ki tudjuk feszíteni, egyből a partjelző zászlajára gondoltam – folytatja a nagy lélekjelenléttel cselekvő bíró. – Először kézzel próbáltuk a száját kinyitni, de olyan zár állt az állkapocsba, hogy nem tudtunk szétfeszíteni. Ilyenkor az ember elveszti az időérzékét, öt-hat percnek éreztem, de nem tudom, valójában mennyi ideig tartott. A hazai csapat edzőjével, Brakszatórisz Andrással próbálkoztunk, csakhogy sehogy sem sikerült kinyitnunk a száját. Nem tudom, mi a jó ebben a szituációban, már azon gondolkodtunk, hogy eltörjük az állkapcsát, valaki azt is mondta, hogy egyszerűen csak oldalra kell fektetni. Ezt nem tartottam helyesnek, mert a nyelvét lenyelte, szerintem ekkor nem tiszták a légutak, ráadásul a srác epilepsziás rohamhoz hasonló tüneteket produkált, valamint orrán-száján jött a vér. A negyedik próbálkozásra aztán sikerült, az egyik néző segítségével, szétfeszítettük a száját, aki tizenöt-húsz másodperc múlva már fogta a nyelvét, sikerült megmenteni” – fogalmazott a szegedma.hu-nak Szöllősi Ferenc. A játékvezető azt kérte a szurkolótól, ne engedje el a fiú nyelvét, nehogy visszanyelje. Mire a mentő kiérkezett, már felállni igyekezett a játékos, és válaszolt a kérdéseikre. „Az elején mindannyian nagyon megijedtünk, hiszen sehogy sem tudunk segíteni, de hál' istennek, aztán sikerült.” A bíró hozzátette, a játékvezetők minden évben egészségügyi tanfolyamon vesznek részt, és ezúttal sokat használt az is, hogy korábban látott már közelről hasonlót. „Nemcsak én siettem a segítségére, az edzőkolléga is egyből ugrott, szerintem amióta edzősködik, ilyen gyorsan nem mozgott. Az életmentéshez azonban a néző is kellett. Pánikhelyzetben voltunk, de valamennyi ismeretünk volt arról, hogy mit is kellene ekkor tennünk” – mondta el Szöllősi Ferenc. Szerintünk azonban – és a két közeli majdnem-tragédia tanúsága is erről szól – alaposabb életmentő ismeretekkel is el kellene látni a sportesemények közreműködőit. Fotók: Gémes Sándor, Szuda Sándor, szegedma.hu