Ének a vízben

Két hete még nem szerepelt a terveiben a riói indulás, most pedig már a formaruha-méretvételen is túl van a 17 éves Holló Balázs. Az Egri Úszó Klub versenyzője még alig hiszi el, hogy a 4x200-as gyors váltó tagjaként – várhatóan – indulhat az olimpián.

reb Szokták mondani, az ország úszósportjának erejét a váltók jelzik. Pusztán ennek alapján is megállapíthatjuk, stabil lábakon áll idehaza a sportág, hiszen az augusztusban kezdődő játékokon négy magyar staféta is rajthoz állhat. Annak köszönhetően pedig nyolc váltóúszót nevezhetnek a szakemberek, és az érintett asportolókkal szemben az egyetlen elvárás az, hogy legalább B szintet teljesítsenek az adott váltószám távján. A lehetőség esélyt ad a fiataloknak. Holló Balázs a múlt heti, ifjúsági országos bajnokságon elért idejével (1:51,28, a szintidő 1:51,75) vélhetően vívta ki az indulást riói játékokon - jegyezzük meg, a kvalifikációs időszak július 3-ig tart.

„A verseny közben akkor érzem, hogy jól úsztam, ha kihajtottam magamat. Kétszázon viszont nem fáradtan el, ezért egy ideig fel sem mertem nézni az eredményjelzőre. Aztán lassan-lassan felpillantottam, hogy mégis mennyivel maradtam el a B szinttől... És akkor láttam, hogy bőven alámentem. Még most sem tudom felfogni” – idézte fel a kedves pillanatokat Balázs, aki afféle bónuszként aznap a 400 m vegyest is megnyerte. Lassan azonban felébredhet az álomból, hiszen néhány napja már az olimpiaiformaruha-próbán is átesett. Bár az egri versenyző szerint egyébként az igazi az lenne, ha egyéni számban rajtolhatna Rióban, a hiányérzet morzsáját sem lehet felfedezni benne, hiszen két hete még a láthatáron sem szerepelt az olimpia. Időközben azonban hallottak a lehetőségről a mesterével, Kovács Ottóval, így a hódmezővásárhelyi ifjúsági ob-n egyértelműen a szint teljesítését célozták meg. A versenyző amúgy biztos abban: maradt még benne energia.

Holló az édesanyja biztatására, négy-öt évesen kezdett úszni. Ahogyan fogalmaz, akkor még szerette, hiszen csak lubickolt a vízben, mára persze a kemény edzések és a szárazföldi munka miatt már nem elsősorban ezzel a szóval írná le a sportághoz fűződő viszonyát. A monoton tempózást énekléssel dobja fel, még a verseny alatt is.

„Szeretném, ha össze tudnék hozni néhány edzést a klubtársammal, Cseh Lászlóval. Néhányszor készültünk már együtt, és nagyon inspiráló a közös munka. Egerben jellemzően nálam fiatalabb vagy velem egykorú, de nem gyorsabb úszók tempóznak, márpedig én az a típus vagyok, aki szereti, ha versenyezhet, ha húzzák.” A brazíliai utazás előtt a hazai rendezésű ifjúsági Európa-bajnokságon kell helytállnia. „Mindenképpen a dobogóra utazom, de inkább nem mondok ki semmit. Tavaly esélyesként utaztam az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra, ám talán túlságoson izgultam, illetve a felkészülés sem sikerült tökéletesen, így nem ment az úszás. Hódmezővásárhelyen a döntő már félsiker lenne, a többit meglátjuk.” Sokakat feldob, hogy családjuk, barátaik előtt versenyezhetnek, csakhogy Holló nem tartozik közéjük. Nem szereti például, ha a szülei a lelátón szurkolnak. A külföldi viadalokon jobban tud koncentrálni. Amennyiben eljut Rióba, oda biztosan nem utazik vele senki a családból. Viszont: „szerencsére ott lesz Márton Richárd, akivel jóban vagyok. S talán, ha már ott vagyunk, már elhiszem, hogy a világ legnagyobb sporteseményen szerepelhetek.”