Nem kispárna a siker

KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTÉSE POZSONYBÓL. Kína, Spanyolország és Kongó sem tudta szárnyát szegni a magabiztos magyar leányválogatottnak a Pozsonyban zajló ifjúsági világbajnokságon. A társulatról és a folytatásról a Hajdu János szövetségi edző mellett dolgozó világklasszis játékost, Siti Beátát kérdeztük a szünnapon.

Roska Emese Boglárka Aktív pályafutása során klubszinten mindent megnyert Siti Beáta, aki nem mellesleg olimpiai és világbajnoki ezüstérmesnek, továbbá Európa-bajnoknak mondhatja magát. A női felnőttválogatottban dolgozott Karl Erik Bøhn, Hajdu János, legutóbb pedig Elek Gábor és Ambros Martín segítőjeként. Az utánpótlás-válogatottak mellett először vállalt szerepet, novemberben csatlakozott a leány ifjúsági együttes stábjához. A szünnapon őt kérdeztük a pozsonyi ifjúsági világbajnokságon eddig hibátlan alakulatról. – Hogyan értékeli az első három csoportmérkőzést? – Nem a legerősebb riválisokkal játszottunk. Kína ellen a bemelegítés alatt éreztem, hogy nem lehet gond, és jó volt látni, ahogyan az ellenféltől és az eredménytől függetlenül tették a dolgukat a lányok. A mérkőzés mindenkinek remek belépő volt világbajnokságra.

– Utána valamivel komolyabb feladat következett. – Sokkal nehezebb is lehetett volna a spanyolok elleni mérkőzés, kicsit tartottam tőle, de legkésőbb az első félidő végére megmutattuk, ki a jobb. Stabil és erős védekezésből építkezve szerveztük a támadásokat. A látottak miatt megkönnyebbülten vettem levegőt: ez jó! A sportban viszont nem lehet a babérjainkon ülni. Elmondtam a lányoknak, hogy legfeljebb aznap éjfélig örüljenek, aztán a következő feladattal foglalkozzanak. – Mennyire kell tudatosítani bennük ezt a gondolkodást? – Okos, értelmes, tehetséges gyerekek, ők is tudják az elvet, de sokkal több van még előttük, mint mögöttük, abból pedig semmi baj nem lehet, ha nyomatékosítjuk bennük a felfogást. Nem szabad kispárnának használni a részsikert és belealudni, mert legközelebb visszaüthet. – Kongó ellen nem fenyegetett ez a veszély. – A kötelező házi feladatok közé soroltam a mérkőzést, de kissé csalóka a besorolás. Mindenesetre a magas, jó átlövőjük ellen sok elemet gyakorolhattunk, és mindenki építhette a saját kis egóját. Hiába csapatsportág, az összes játékosnak külön is össze kell raknia magát és stábnak őt. Hozzáteszem, az egész meccsen mindössze nyolc technikai hibát követtünk el, ez a mutató még felnőtteknek is a dicséretére válna, nem beszélve a húsz labdaszerzésünkről. – Az osztálykülönbség ellenére tehát ismét sikerült végig koncentrálnak maradni? – Egyértelműen, mert ha a hatoson tolódva védekezünk, és várunk arra, hogy történjen valami, nem alakult volna ki ekkora különbség. Eddig ki többet, ki kevesebbet, de az egész keret játszott, s a vébéélményt már mindenki megszerezte. Természetesen még nem vagyunk a csúcson, baj is lenne, ha ott tartanánk. Eddig legfeljebb két-három lány mutatott extrát egy meccsen.

– A szünnapot követően húsz órán belül Svédország és Brazília vár a társaságra. Mi várható a kemény párostól? – A neheze most következik, ha tízemeletes épületnek vesszük a világbajnokságot, csak a harmadikon járunk. A svédek jóval nagyobb játékerőt képviselnek, mint a korábbi ellenfeleink, kíváncsi vagyok, hogy a csapat hogyan teljesít éles helyzetben. Jósnő nem leszek, de az biztos, a válogatottban benne van az, hogy legyőzze Svédországot. Aztán, hogy a tudást mennyire sikerül pályára tenni, meglátjuk. – Fizikailag milyen állapotban van a társaság? – Három meccs azért már a lábakban van, és nem úgy megy, hogy egyik nap játszottál, aztán pihensz, és akkor az el is múlik. Ezek a fáradtságok összeadódnak, kinek több, kinek kevesebb. Fodor Csengét a bokája miatt pihentettük, mert kevéssel az utazás előtt csúnyán kiment, míg Lakatos Ritának érzékeny a csonthártyája, Kongó ellen pihent. A stáb feladata, hogy mindenkivel jól gazdálkodjon. – Megengedi ezt a keret? – Igen, mert vannak olyan játékosok, egységek, akiket nyugodtan beküldhetünk, ha a pályán lévőknek pihenésre van szükségük. Pásztor Noémi stabil pont hátul, mellette Háfra Noémi védekezik, de Hudák Emma és az eddig kevesebb lehetőséget kapó Tóvizi Petra egyaránt jól dolgozik hármas védőként. Elöl az előkészítő munkában és a befejezésben is szükség van Hornyák Bernadettre, Lakatossal és Háfrával stabil belső egységet alkot. Pankotai Luca ügyes, illetve a legfiatalabbunk, Pál Tamara is tud meglepetést okozni az ütemtelen, váratlan lövésekkel. – Kicsit beszéljünk az ön szerepéről: hogyan osztják meg a munkát Hajdu János szövetségi edzővel? – A feladatok nagy részét ő viszi, alapvetően kiegészítem, elmondom neki a meglátásaimat. Hosszabb ideje foglalkozik a kerettel, ráadásul sokan a Nemzeti Kézilabda Akadémián játszanak, őket még jobban ismeri, nekem pedig még új a mezőny, hiszen csak november óta dolgozom a korosztállyal. Külön térképezzük fel az ellenfeleket, aztán elmondjuk egymásnak, amit láttunk. – Mennyiben más a felnőttek után fiatalokkal foglalkozni? – A lányok már sokat dolgoztak, de még rengeteg munka van előttük. A felnőttek ismerik a megoldásokat a különböző helyzetekre, legyen az a siker vagy kudarc feldolgozása, és még sorolhatnám. Az ifjúságiak kevésbé, azért több apróságban tudok segíteni. Az elmondottakból okulva fel lehet gyorsítani az érési-tanulási folyamatot. – A masszőr, Vaskó Réka mondta, néha pszichológus, barátnő és anya is egyben. Hasonlóak az ön szerepei is? – Abszolút, s mindez természetes is. Nem rontok ajtóstul a házba, hiszen már nagylányok. Kérdezgetem őket, s aki igényli, annak ott vagyok. Mindenki más egyéniség, én csak elmondom a tapasztalataimat, aztán ők eldöntik, hogy abból hogyan, mit hasznosítanak. Vasárnap este hattól Svédországgal csak össze a csapat. Korábbi anyagaink: beszámoló a vasárnapi érkezésről, hétfői szünnap, Magyarország–Kína,szerdai szünnap, Magyarország-Spanyolország, Magyarország–Kongó