KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTÉSE POZSONYBÓL. Szívinfarktusos első félidőt követően, a másodikban már érvényesítve a tudáskülönbséget, 32-23-ra győzött a magyar leányválogatott Angola ellen a pozsonyi ifjúsági kézilabda-világbajnokság nyolcaddöntőjében. A négy közé jutásért csütörtökön Norvégia vár rá.
Roska Emese Boglárka Hétfőn éjjel érkezett az értesítés, hogy a másnap délutánra tervezett edzésidőpont reggel kilencre került, így a magyar leányválogatott a Brazília elleni sikert követően gyorsan megismerkedhetett a nyolcad- (és negyed)döntő helyszínével, az Ondrej Nepela Jégcsarnokkal a pozsonyi ifjúsági kézilabda-világbajnokságon.
klujber_katrin
A HC Slovan Bratislava jégkorongcsapat impozáns, több mint tízezer néző befogadására alkalmas otthona a jeges sportág hűvös (és az öltözőfolyosón masszív izzadságszagtól bűzös) leheletének köszönhetően kellemes klímát biztosított az együttesnek, amely a nyolc közé kerülésért az A jelű hatosban negyedikként végző Angolával került szembe.
Hajdu János már elmondta, a jó fizikai adottságú, a csoportkörben több rivális életét megkeserítő, kiszámíthatatlan afrikaiak ellen nem lesz könnyű dolguk, s a meglátásaiban osztozott az ismét a helyszínen szorító Marczinka Zoltán szakmai és sportigazgató. „Néha nehezebb képzetlen csapat, mint jó alapokkal bírók ellen játszani”. Noha tízezer nézőnek a tizede sem jött össze, a jónéhány magyar remek hangulatot teremtett, pláne amikor felcsendült az 1995-ös, magyar-osztrák rendezésű női vb dala, a „Szállj el, kismadár”.
A mi szempontunkból aztán az első félidő szállt el. A nemzetközi szövetség újságírói jegyezték meg, hogy rendkívül idegesen kezdett Angola. Nos, akkor a mieinkre nem találhattunk kellően kifejező szinonimát… A 10. percben, 5-5-ös állásnál Hlogyik Petra helyett Suba Sára érkezett a kapuba, őt pedig bő tíz perc elteltével Dányi Bernadett váltotta. Hajdu János már a félidő derekán az általa ritkán használt fegyverhez, az időkéréshez nyúlt (9-10), s ugyanezt tette nem sokkal később, négygólos hátrányban (10-14). Ziccerek maradtak ki, mindenkin a görcsösség érződött, kivéve az angolaiakon, akiknek mestere úgy tombolt a kispad mellett, mintha vb-döntőt vívna a gárdája.
pasztor03
A félidő felénél hat percig nem talált be a magyar csapat, de aztán Hornyák és Márton Gréta megtörte a gólcsendet, hogy újabb Márton-találattal kialakuljon a 15-13-as félidei, noha angolai vezetés.
A szünetben meglehetősen gondterhelt arccal biztatta egymást a lányok többsége, s őket a stáb tagjai, ám a fordulás után gyógyírként érkezett Háfra Noémi pillanatok alatt szerzett gólja. Az ellenfélnek továbbra sem ízlett a 20. perc előtt nyitottá vált magyar védekezés, Klujber Katrin jól zavarta a támadásaikat, Pál Tamara pedig egyenlített (36. perc, 15-15).
Miután mindenki túljutott az ijedtségen, az együttes szellemesen és hatékonyan kezdett kézilabdázni: a 15 éves Pál remekül irányított, a jobbszélső Klujber átlövőként parádézott, Pásztor pedig beállóból szórta meg az afrikaiakat, míg Dányi kapuját csak ritkán vették be.
Végül magabiztosan, 32-23-ra diadalmaskodott a társaság, amely így negyeddöntős. A négy közé kerülésért csütörtökön Norvégiával találkozik.
„Azt kaptuk, amit vártunk – mondta Hajdu János szövetségi edző, aki azért nagyot szusszant a lefújás után. – Álmosan védekeztünk, kapusaink sem fogtak túl sok labdát. A szünetben lehiggadtunk. Nem mondtam semmi különöset a lányoknak, csak annyit, hogy nyugodjanak meg, jobbak vagyunk. A második játékrészben feljavultunk, a nyitott védekezésünk jól ment. Klujber Katrin óriásit dolgozott elöl, de a többiek is mögötte, s a kapuscsere is bejött, hiszen Dányi Bernadett jól szerepelt. Örülök annak, hogy ötgólos hátrányból jöttünk fel, s hogy a kulcsjátékosaink relatív gyengébb játéka ellenére sikerült magabiztosan nyernünk.”
A meccs emberének Klujbert választották, aki a szokásához híven meg akarta úszni a nyilatkozatadást, aztán persze készségesen értékelt:
„Az elején nagyon görcsösek voltunk, megijedtünk, ők meg elléptek tőlünk. Össze kellett szedni magunkat, hogy ne legyünk feszültek és kapkodók. A félidőben kicsit pihentünk, megbeszéltük, mit kell csinálni. Személy szerint a végére nagyon elfáradtam, fájt már ez-az, de tudtam, tudtuk, nyernünk kell, így minden erőnkkel segítettük egymást.”
Korábbi anyagaink:beszámoló a vasárnapi érkezésről,hétfői szünnap,Magyarország–Kína,szerdai szünnap,Magyarország-Spanyolország,Magyarország–Kongó,interjú Siti Beátával, Magyarország–Svédország, Magyarország–Brazília, Hajdu János-interjú, beszélgetés az újoncokkal
