Pavuk Tíra egyik kedvenc helyszíne lehet Tbiliszi, hiszen tavaly Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon nyert ott bronzérmet, míg az idén a korosztályos kontinensviadalon állhatott fel a dobogó második fokára. A Mol Új Európa Alapítvány által támogatott akadályfutóról az edzője, Urbanikné Rosza Mária idézi fel a kezdeteket és beszélt kettejük különleges viszonyáról.
reb „Hogy is mondjam? Sportolóként és emberként sem létezik nála ideálisabb partner. Intelligens, kitartó és alázatos, amely szerintem a minőségi élsport alapfeltétele” – jellemzi a 17 éves Pavuk Tírát edzője, Urbanikné Rosza Mária. Higgyünk neki, hiszen az élsportban húsz évet eltöltő, három olimpiát is megjárt gyalogló tudja, miről beszél.
A Békéscsabai Atlétikai Club versenyzője már tavaly felhívta magára a figyelmet, amikor Tbilisziben bronzérmet szerzett akadályfutásban az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon. Ahogyan viccesen megjegyezték neki, most visszament az újabb sikerért, hiszen az atlétika sportág történetében először rendeztek ifjúsági Európa-bajnokságot, amelynek ugyancsak a grúz főváros adott otthont.
pavuk_tira
A helyi viszonyoknak megfelelően elkapott vírusos betegség a selejtezőben még hátráltatta Pavukot 2000 m akadályon, ám a fináléban már egyszerűen erősebb volt a dán rivális.
„Nagyon örültem az ezüstéremnek, és főleg annak, ahogyan a magyar küldöttség tagjai, a társaim fogadtak – jegyezte meg a Mol Új Európa Alapítvány felszerelések megvásárlásában támogatott akadályfutója. – Korábban három hét is eltelt két teljes erővel lefutott kétezer méterem között, itt pedig két napom volt a selejtező és a döntő között.”
A teljesítményén nem hagyott nyomot, ám a felkészülést nehezítette, hogy edzője tavasszal veseátültetésen esett át, így gyakran a tréningeken sem volt vele, s a kontinensviadalra sem utazott el. Az edző férje, az ugyancsak korábbi kiváló gyalogló, Urbanik Sándor segített, a felesége tervei alapján vezette az gyakorlásokat.
„Sokat számított, hogy Sanyi bácsi ott volt, azért egészen másként ment, mint Marcsi nénivel, aki minden rezdülésemet ismeri. Őt a második anyukámnak tekintem. Ami jó engem ér, abból neki is részesülnie kell, neki is nyertem az ezüstérmemet Tbilisziben.”
A páros nagyjából három éve dolgozik együtt, míg Tíra négy esztendeje atletizál, korábban kosárlabdázott. Már élete első akadályversenyén nyert is. A siker akkor megvillantotta előtte, mit érhet el a sportágban, s az állítás igaz a tbiliszi ifjúsági Eb-n elért második helyére is. A lány legszívesebben edzett volna a verseny után, az edzője azonban eltiltotta a munkától.
„Most még pihennie kell, fiatal, később majd lesznek olyan évek, amikor alig lesz rá lehetősége – rögzíti Urbanikné. – A fokozatosság híve vagyok, ezért nemcsak akadályon versenyez, hanem síkon, illetve mezei futásban is. Még korai lenne szakosítani. Azt viszont mindig mondom neki: ő már kincs, vigyázzon magára.”
